Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-01-13 / 2. szám

Excellentiád kegyelmes szemei elé terjesztem az Urnák, Praefektus Uramnak hozzám a végre bocsátott levelét, hogy Horváth Ferenez foktői prédikátor helyébe — Excellentiád kegyes parancsolatja szerint — más prédikátort hivatalom szerint rendelnék. Mely Excellentiád kegyes parancsolatjának engedelmeskedvén, oly rendelést tettem, hogy felyülemlített Horváth Ferencznek mozdulásával az apostagi prédikátor — ki Éxcellentiádnál alázatos udvarló kötelességét véghez is vitte — belépjen. Levén azonban Excellentiádnak a maga sz. székitől távozása, Excellentiádnak kegyes és dicsőségesen uralkodó Felséges, kegyelmes koronás apostoli királyasszonyunknak kegyelmes akaratjával megegyező ezen rendelése ekkoráig is — a mint informáltattam — nem effectuáltatott. Tökéletesen elhitetem magammal, hogy Excellentiád született kegyessége szerint, a mint mindenekben, úgy a vallást néző 0 Felsége kegyelmes parancsolatinak végbevitelekben, fáradhatatlan. Mely Excellentiád kegyelmességéhez ragaszkodván, titulált Praefektus uramnak hozzám bocsátott levelének tenorára Excellentiádat alázatosan emlékeztetem, és Superintendentialis hivatalom szerint kérem, méltóztassék oly hathatós kegyes rendelést tenni, miképen a kimozdult prédikátor helyébe más prédikátor, a nekem Felséges kegyelmes koronás apostoli királyasszonyunktól kegyelmesen engedtetett hatalom szerint — általam rendeltessék és bevitette ss ék. Mely Excellent iád kegyelmességét jó Istenemhez nyújtandó buzgóságos könyörgésemmel meghálálni kivánom, szerencsés hosszú életnek kívánásával perseverálván. Excellentiádnak, mint nagy jó kegyelmes Uramnak alázatos engedelmes szolgája. Virág Mihály superintendens. Kunszentmiklóson die 27- Julii Anno 1762. E levelet Túri György ordasi prédikátor személyesen vitte Hajósra, s meg is hozta rá a jezsuita ízű választ a következőkben : „Praefektusunknak kegyelmednek írt levelébiil által láthatta kegyelmed, minémüképen annak módja és rendje szerint újabb rendelésemig nem ellenzettem, hogy még most más Prédikátor adassék a foktőieknek; valamint az apostagi prédikátornak mondottam, hogy várja egynehány napig levelemet. Mivel pedig ő kegyelme az alatt alattomban lappangott a foktőieknél: őtet akaratos és nyughatatlan embernek tartván, mind neki, mind a foktőieknek mondottam, hogy az apostagit be nem fogadom, hanem elvárom másokat vagy az Atyám jószágából vagy másunnét,; és most is várom. Valamint plébániámba nem fogadom be az elsőt, a ki jön, hanem válogatok subjectumokban: úgy kegyelmedtől elvárom egynéhányakat nekem praesentálíatni, és minekutánna viselések iránt és tudományukról Tisztjeim tudakoztak lesznek, azt fogom acceptálni, a ki legalkalmasabb leszen. Addig pedig, míg több Instánsok sem lesznek, a kik között lehet válogatnom, semmi törvény engem nem kötelez, hogy fogadjam csak azt, a ki legelső ideszalad. Mert ahoz való embert, tudóst, csöndöst, a ki felséges Asszonyunk végzéseit tudja s ahoz szabja cselekedetét, köll rendelnem. Elvárom azért, az apostagin kívül más érdemes, békességes subjectumoknak praesentatióját, akár személyek szerint, akár levelek által. . Hajós 31 Julii 1762. gr. Bottyáni József kalocsai érsek m. pr." A leveleket szállító Túri Györgynek is megvolt a maga kellemetlensége, a mint elpanaszolja levelében: Tiszteletes Generális Scriba Uram! Mikor már az Érsektől ő Excellentiájától az Instántiával visszafordultam volna, ily dolog esett rajtam: Kalocsa és Foktő között találtam útban egy káptalanbeli urat, a kinek neve Csernovits, és egymás mellett tisztességesen elmentünk; de csak kevés idő múlva ugyanezen káptalanbeli pap úr nagy sebességgel viszszaszaladt utánnam és megállított, nagy haraggal kiáltván, minden tudakozódás nélkül ezt mondotta: „Mind járt fordulj vissza Kalocsára, mert mindjárt megkötözlek". És azonnal mindjárt parancsolta is a kocsisának: „Kötözd meg — úgymond — mindjárt!" És ha ő Excellentiájának levele nálam nem lett volna, azonnal méltatlanul megkötöztetett volna. Mentegettem ugyan én magamat azzal, hogy nem szabad az igaz úton járó embert, csak azon az okon, hogy Prédikátor, és sokkal inkább ha igaz nemes ember is: de erre csak azt felelte : „kötözd meg, kötözd meg! ha te nemes ember vagy, én Nagyságos Űr vagyok". — Erre azt mondottam: lo. A nagyságos úrnak sem szabad az igaz járatbeli szegény nemes embert és ártatlan Prédikátort az ország útján violenter aggrediálni és megkötözni; én pedig magamat ily ártatlannak lenni megbizonyíthatom, csakhogy engedjen szólanom Nagyságod s Atyaságod". Erre mondá osztán: „Nohát bizonyítsd meg". Akkor adám kezébe Mgs Érsek 0 Excellentiája Indorsátumát és azzal menekedtem meg. 2o. A feljebbvalókra azt mondottam : „A nagyságos úr is a maga igazságában csak olyan, mint akármely igaz nemes ember". Ezzel fordult Kalocsa felé és elment. Azt mondám 3o. „Nagy dolog az, hogy a szegény Prédikátornak felséges Asszonyunk birodalmában már járni is nem szabad, ha igazsága vagyon is stb." Közli Földváry László. (Folytatása következik.) NEKRÜLÖG. Sepsirétyi Autós János (1819—1906.) 1906. nov. 22-dikén az abonyi református és római katholikus harangok zúgása mellett, egész Abony, az egész messze vidék, a kecskeméti református egyházmegyei papság, a főiskolák képviselői s a család tagjai 4