Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-05-05 / 18. szám

Az egyházias érzelmű „felekezeti tanár" úr egyébként okosan tenné, ha lerázná nyakáról az egyházi autonomia igáját s keresne magának külömb kenyéradót, ha tud. Egyházi hatóságainkat pedig az ily jelenségek sokszorosan sarkalhatják arra, hogy a tanári fizetések további emelése helyett,* iskoláink egyházias színvonalának biztosítása érdekében mielőbb állítsák fel az egyetemet s vele kapcsolatban a ref. tanárképzőt. így talán fizetett ellenségeket nem fogunk tartani és táplálni ! Nyitra. Sedivy László, ref. lelkész. * * * Helyet adtam e czikknek, mert szükségesnek tartottam, hogy „Felekezeti tanár" aposztrofált kirohanása, habár utólag is, felelet és megrovás nélkül ne maradjon. Megvallom, hogy a „Felekezeti tanár" czikkét, megjelenése alkalmával nem olvastam ; de hiszen a mai világban ki volna képes figyelemmel kisérni az összes napilapokat ? Ha olvastam volna, magam is reflektáltam volna reá; mert semmit sem tartok csúnyábbnak és elitélendőbbnek, mintha az egyházi intézmények szolgái: papok, tanárok, tanítók, panaszaikat, vélt vagy jogos sérelmeiket a nyilvánosságnak elég szennyes piaczára hurczolják ki, a helyett, hogy ott mondanák el, a hol kellene és illenék, a belkörű egyházi és iskolai sajtóorgánumok hasábjain. Sajnos, hogy újabban nem az utóbbi, hanem az előbbi divatozik, és pedig aligha magasabb okokból, mint csak abból a hiszeniből, hogy a napilapok hasábjairól a kicsiny emberek hangja is messze elhallatszik és a szunyogdongás is oroszlánordítássá erősödhetik, a melytől megrettennek mindenek, a kik ellen irányul. A napi sajtó útján való ilyetén terrorizálni akarás méltatlan mi hozzánk! Hogy pedig „felekezeti tanár" úgy beszél egyházi főhatóságairól, mint czikkében teszi: még elszomorítóbb, mert nem csupán azt tudjuk meg beszédéből, hogy a háládatosság érzése nem igen lakozik lelkében, hanem azt is, hogy még azzal a jó ízléssel sem rendelkezik, a mellyel nemcsak a nevelésre hivatott tanárembernek, de minden embernek rendelkeznie kell, a ki intelligens, jól nevelt embernek kívánja magát tekintetni! Szerk. A felekezeti tanárok fizetéskiegészítése. Egy ref. középiskolai tanártól kapjuk a következő sorokat : A nem állami tanárok 4 évi várakozás után örömmel fogadták a közoktatásügyi miniszter igéretét, hogy fizetésöket az államiakéval egyenlőre egészíti ki. Az igéret után nagy és keserű a csalódás, mely a ref. középiskolák tanárait a most megjelent rangsorbaosztással a fizetéskiegészitésnél érte, mert ez nem az állami tanárok pótlékának megfelelőleg történt. A most megjelent kimutatásokban csak abban van meg az államiakkal való egyenlőség, hogy a ref. tanárok felerészben a VIII., felerészben a IX. fizetési osztályba vannak sorolva, bár maga a rangsorbaosztás sem egységes elven történt és így nem is igazságos. Némely tanárnál a megválasztás napja, másoknál a rendes szolgálat megkezdése volt az irányadó, s így megtörténik, hogy egyes tanárok az őket megillető helynél 13-mal előbb jutottak a rangsorba. Az állami tanárokkal szemben jelentékeny veszteség a felekezeti tanárokra nézve az is, hogy az egyes félévekben 4—5 hónapig elesnek a magasabb pótléktól, a szabályzat ama rendelkezése következtében, hogy az állani minden félévre a félév 1. napján levő állapot szerint adja az egész félévre a pótlékot, holott sok esetben 1 hónap, némelykor 2—3 nap múlva már jóval magasabb pótlék illetné meg őket. Nincs meg az állami tanárokkal való egyenlőség a szolgálati idő számításánál sem. Míg az állami tanárok a VIII. fizetési osztályban töltött 5 vagy 10 év múlva föltétlenül megkapják a magasabb fizetést, addig a fele- .. kezetieknél azt is nézik, hogy megvan-e szolgálati éveinek száma 17, vagy 22, azaz feltételül tűzik ki, hogy a IX. fizetési osztályban 12 évet töltött legyen. Ez annyival inkább méltánytalan elbánás, mert az állami tanárok átlag 9—10 év alatt bejutnak a VIII. osztályba, s a ref. tanárok is bejutottak a mostani beosztás szerint. Ilyen számítás mellett van rá eset, hogy egyes tanárok 17 évet töltvén a VIII. fizetési osztályban, csak 3600 K-át kapnak, holott az államiak már 10 év után 4400 K-t kapnak. A csalódást még inkább fokozza az 1907. I. félévi kimutatás, mely szerint az állam a mult félévinél még kevesebb segítséget nyújt a ref. tanároknak. A mult év végén nyugalomba vonult tanárok megüresedett helyeit nem töltik be, bár a rangsorban utánok következőket megilletné az előlépés. így aztán az történik, hogy inig a mult év II. felében 41 tanár volt a VIII. osztály I. fokozatában, addig a mostaniban csak 39, a II. fokozatában is hárommal kevesebb. Ugyanígy van a IX. fizetési osztály I. fokozatában is, hol a mult félévi kimutatásban 13 tanár volt, a mostaniban csak 9. így aztán a IX. osztály 2 fokozatába nem jutott be 10, I. fokozatába 12 tanár, bár a törvény által kivánt 4, illetőleg 8 szolgálati évet már a mult év szept. 1-én betöltötték. Ezen tények szerint úgy látszik, hogy a 4 szolgálati évet most betöltött tanárnak még 4 évig, összesen 8 évig kell várnia, hogy bejuthasson abba a fokozatba, hova az államiak 4 év alatt jutnak. Ugyanígy van a VIII. osztályban is. Keserű csalódással látjuk ezekből, mennyire nincs meg az államiakkal való egyenlőség (a vasúti és egyéb kedvezményeket nem is tekintve), még akkor sem, mikor az egyenlőség már látszólag megvan. Joggal várhatja a felekezeti tanárság e sérelmek orvoslását, s a jövőben történhető sérelmek elkerülésére már most is kell gondolnunk. Most foglalkozik a közoktatásügyi minisztérium az állami tanárok fizetésrendezésével; most kell állást foglalnunk s együttesen, hogy fizetésünk az oly gyűlöletes s a tanárok közt a viszálkodás magvát képező rangsor elvetésével, a szolgálati évek alapján az állami tanárokéval egy időben történjék. * Helyesebben talán: „mellett". Szerk.