Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-04-28 / 17. szám

elessék az államsegélynek teljes összegétől, vagy annak csak egy részétől is, magunkat kitennünk nem szabad, mindaddig, a míg belsőleg úgy meg nem erősödünk, hogy a magunk erején is meg­élhetünk. Azt az összeget tehát, a melyet egy meg­alkotandó közjogi törvény papiroson biztosít, bizto­síttatni kell tőkeszerűleg is, úgy hogy annak ki­fizetését az állam, az egyházpolitikai helyzetek bármilyen alakulása mellett se tagadhassa meg. Ennek külső módozata tekintetében teljesen helyes­nek ítélem báró Bánffy Dezső gondolatát — s ezt az egy gondolatot csakugyan tőle kölcsönözöm a mely szerint azt kellene elérnünk, hogy „a segé­lyezés tekintetében megfelelő kötvényezett, állam­adóssági papírok kiszolgáltatása által az állam és az egyház között magánjogi (hitelező és adós közötti) viszony létesíttessék, a mi relatíve a leg­magasabb biztosítékot képes nyújtani". Tisztában vagyok vele, hogy a mit e czikk­sorozatban az állami támogattatás újabb alapelveit és módozatait illetőleg elmondottam, nem könnyű megvalósítani, mert ahhoz hosszú évtizedek meg­gyökeresedett felfogásának és megszokott gyákor­latának a megváltoztatása volna szükséges. Ettől az átalakító munkától azonban a magyar protestáns egyháznak nem szabad félnie vagy húzódoznia. Nem, mert saját létezése forog koczkán. Az állami támogattatás mai rendszere autonó­miánknak mind külső bástyáit lerombolja, mind pedig annak belső erkölcsi tartalmát felemészti; már pedig, a mint báró Bánffy Dezső igen helye­sen mondj a,, a legteljesebb jogi autonomia is értéktelen erkölcsi tartalom nélkül!" Álljunk azért munkába mindnyájan! Es áll­jon legelső sorban báró Bánffy Dezső, a ki memo­randumában oly tisztán látj a az állami támogatás mai rendszerének már meglevő és a jövőben még csak fokozódható veszedelmeit s azokkal szemben a megoldásnak helyesebb útját és módozatait! Ne késlekedjünk, mert jam proximus ardet Ucalegon! Hamar István. A theologiai tanterv revíziójához. Nagy örömmel olvastam e lapban a budapesti ref theol. tanári kar által kidolgozott újabb theologiai tan­tervet. Részletesen és behatóan minden pontjával itt nem foglalkozom. Csupán a következőkben vagyok bátor egyszerűen és röviden szerény megjegyzéseimet meg tenni. Mint a mult évben e lap kifejtette a bibliásabb lelkészképzést, örömmel látom, hogy azt az új terv lehető­leg megvalósítani igyekszik. Most még csak arra kérem az illetékes köröket, hogy oda törekedjenek miszerint: a) a növendékek a biblia egyes szebb és jelentősebb helyeit könyv nélkül is megtanulják; b) ismerjék meg az Isten országára és a Messiásra vonatkozó jövendöléseket; tudják a jelentősebb helyeket megnevezni és idézni; c) a negyedik év végén, eltekintve a tudományos és részletes exegezistől, röviden, népszerűen képesek legyenek az egész szentírást magyarázni. Szerintem, ha minden más rövidebbre szabatik is, ennek mint alapnak, meg kell lenni. Igaz, hogy kint az életben is elsajátíthatják ezt, a már megszerzett kulccsal tovább nyitogatván az ismeretek tárházát; de mégis csak az lenne a normális állapot, hogy a lelkiorvos bonczolni, anatomizálni a kurzuson tanuljon meg. A mi a dogmatikát, szimbolitikát illeti, ezeket össze kellene kötni kijelölt magántanulmányokkal, a melyekről rövid kivonatokban referálnának a növendékek. Terjedelmes alapossággal kellene kiterjeszkedni az apologetikára és polemikára. Sőt magántanulmányul olva­sásra lehetne ajánlaui a jó külföldi, idevágó műveket is, mint a milyen pl. Deimert munkája. Bizony rövid az a négy esztendő, pedig milyen jó volna, ha egyebek közt az őskeresztyénséget megismerhet­nék, nemcsak a dogma- vagy az egyháztörténelemből, ha­nem a specialiter ezzel foglalkozó művekből is. Persze túl­ságba mennünk nem lehet. Pedig milyen üdvös dolog volna, ha nemcsak általában keresztyén hitünknek, hanem külö­nösebben ref. egyházunknak és vallásunknak is teljesen megedzett apologetái, vagy ha kell, polemizálói is lehetné­nek. Igen üdvös volna az ellenünk irányuló róm. kath. apologia és polemika jelesebb termékeinek ismertetése és czáfolása is. Ilynemű munka pl. Hoványitól: „Ujabb levelek a fensőbb katholiczizmusról" (két kötet), a mely hatalmas történelmi, theol. irodalomtörténeti ismeretekkel és erős elmeéllel van megírva. De jó kezek alatt ne féltsük az ilyen tűzpróbákkal szembeállítani ifjainkat. Ha itt-ott önhibánkat is jobban megismerjük, az csak használ nekünk. Hiszen épen abban van az evangéliomi egyház ereje, hogy minden törekvése, egész lényege az, hogy a biblia alapigazságait még a modern belellenségekkel szemben is megőrizze, hibáit pedig, mert keresztyénileg szabad, a fokozatos fejlődésben kiköszörülje, s így alapjában véve még hiányai is nem támadhatók oly értelemben, hogy ez a támadás az evangéliomi egyházat mint olyat érintse. Jobb és megbízhatóbb MAGVAKAT olcsóbban senki sem ad, mint r ' r FABXAN BELÁ magkereskedése Budapest, Ullői-út 11. szám. Kálvin-tér mellett. Tessék: próbát tenni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom