Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-03-31 / 13. szám

3. hogy a zsinaton alkotott törvények és szabályok csak királyi felülvizsgálat (vagy mondjuk, felügyelet) és jóváhagyás után nyernek hatályos erőt, A harmadik pontra megjegyzem még, hogy e jog nem csupán vető jog, hanem több ennél. Mert — mint példa volt és van rá — a király nemcsak megtagadhatja a törvények jóváhagyását, hanem feltételeket szabhat, módosításokat hozhat javaslatba, törléseket vagy pótlásokat kívánhat, a melyek teljesítése esetén adja meg csak jóváhagyását. Ezzel tehát aktiv részt vesz a törvény alkotásában. Hogy most már e jogát a legfőbb felügyeleti joghoz tartozónak állítsuk-e vagy pedig külön jognak? az attól függ, hogy e jog gyakorlatát, a király ebbeli működését, a végrehajtó hatalom, vagy a törvényhozói hatalom gyakorlásának tekintjük-e ? Minthogy pedig a szabály, törvényalkotás nem kormányzati aktus (noha a végrehajtó hatalom is alkothat szabályt), ebből következik, hogy a királynak ily irányú működése sem az Ő végrehajtó hatalmából — tehát nem a legfőbb felügyeleti hatalmából származik. Hogy a legfőbb felügyeleti hatalom gyakorlása (1. b pont) a királyt mint a végrehajtó hatalom birtokosát illeti, ezt igazolja Kmety K. közjogászunk „A magyar közjog kézikönyve" 174. lapján. De elismeri és igazolja ezt maga Benedek S. is, ki czikkében alább így ír: „Az 1848. évi III. t.-cz. meghatározta, hogy ő Felsége az egyházak feletti felügyeleti jogát, mint a végrehajtó hatalom egyik alkatelemét, kizárólag a minisztérium útján gyakorolhatja stb." Hogy Pokoly az ősökre hivatkozik, s tiltakozik azon felfogás ellen, mely szerint a király az egyházi törvényhozásnak másik faktora volna, teljesen értem és méltánylom. Az egyházjog tanítása s a multak története szerint igaza is van. Az ecclesiastica potestas-nak a királlyal való megosztásáról szó sem lehet —• elvben. A tények azonban s a gyakorlat megczáfolják, sőt a törvény is keresztültör az elven. A miből következik, hogy bizony az 1790—91. XXVI. t.-cz. egyházunk szabadságának nem igen kedvezett. S nagyon igaza van dr. Baltazár D.-nek, ki a Debreczeni Prot, Lap 9. számában e kérdésről írván, a törvényről ezt mondja: „A jogszabályban ott vannak a királynak királyi jogai elég erőteljesen és terjedelmesen; az autonómiának visszatérő emlegetésével szelídül ugyan azoknak képe, de mindamellett sem annyira, hogy feledtetni tudná a királyi jogoknak a legfőbb felügyeleti jog korlátain túllépését, elkalandozását egész a „jus reformandi" területére, mert az a jog, hogy a király az egyházi felsőség rendezését s a fegyelmi részekben a rend megállapítását eszközölheti, sőt egyenesen ő gondoskodik az új rend megállapítása iránt, többé nem legfőbb felügyeleti jog, hanem ennél több, mert az „iniciativa" és „ingerentia" elemeit egyesíti magában." A mi egyébként a végeredményt illeti, hogy t. i. a kormánynak kár volt az eddig, zsinati törvényeinkkel szemben követett eljárást megváltoztatni, s ezzel — alapos vagy alaptalan — de aggodalmakra okot szolgáltatni : ebben mindhárman egyetértünk. S épen ez az, „quod erat demonstrandum". Dr. Székely József. KÖNYVISMERTETÉS. A magyarhoni protestáns egyház története. A müveit közönség számára, Farkas József, Kovács Sándor és Pokoly József közreműködésével szerkesztette dr. Zsilinszky Mihály. Budapest. Az Athenaeum irodalmi és nyomdai r.-t. kiadása. 1907. — 797 oldal. Ára díszes vászonkötésben 17, könyvtári félbörkötésben 19 korona. Régóta érezzük szükségét egy olyan nagyobb szabású munkának, a mely a magyar protestantizmus történetét, a külső és belső fejlődés minden fázisát felölelve, igaz tüköré legyen annak a majdnem négyszázados életnek, melyet az isteni gondviselés magyar evangeliumi egyházainknak engedett. A mit a derék Pósaházi János egykor a magyar reformátorok életének és működésének sokszor homályos emlékezetéről mondott, éreztük, hogy szavai egyházunk összefoglaló történelmére vonatkoztatva is igazak. Nem voltunk épen szűkében a történelmi adatoknak, a kisebb és nagyobb terjedelmű monográfiáknak, ezeknek a tükördaraboknak, a melyeket hol a szakértelem, hol csak a jóakarat igyekezett többé-kevésbbé tisztára csiszolni. De várván-vártuk az egészet, a teljesen szakavatott, gondos kezek által egyöntetűen, szeretettel és művészettel csiszolt mutatót, a melynek nincsenek a részekben külön sugártörői. Most már előttünk, kezünkben az egész tükör. Vizsgálhatjuk, hogy miként adja tiszta, hű képét annak a csodálatos, küzdelmekkel teljes, az erős bizonyságoknak ama fényes felhőiből szőtt életnek, a mely egyházunk négyszázados múltjából reánk tekint. Az Athenaeum irodalmi és nyomdai részvénytársaság nemes vállalkozására megalkotta ezt a munkát a magyar protestáns egyháztörténetírás négy oszlopos embere. Dr. Zsilinszky Mihály, mint szerkesztő, a kinek az egyháztörténelem terén megbecsülhetetlen értékű dolgozatai nem csekély mértékben segítették és irányították eddig is históriai ismereteinket, megírta a XVII-ik század történelmét. Farkas József, egyházhisztorikusaink nesztora, ^K mm mm JL a KM ^mrnrn aba avj Egyházfelszerelő és oltárépítő mű-mm es Hausncr grggr