Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-03-24 / 12. szám

magasztaljuk, vagy a gyűlölködés és szeretetlenség érzelmeit ömledeztessük ?! A konzervativizmus hívének vallotta magát Baksay Sándor püspök is, bár kijelentette, hogy mind a 150 zsoltár felvételéhez ő sem ragaszkodik; mert bár azzal biztatják, hogy a kifogásolt zsoltárok megfelelőleg át fognak dolgoztatni, de az a véleménye, hogy a ki ezt sikerrel meg fogja cselekedni, az nem magnus, hanem maximus Apolló leend. A katekhizmusi énekekhez feltétlenül ragaszkodik, mert azok nélkülözhetetlenek a biblia és a káténiagyarázatoknál. Határidőt nem szeretne kitűzni az új énekeskönyv elkészítésére nézve; mert nem az a czélunk, hogy egy megközelítőleg jó, hanem a legjobb énekeskönyvet adjuk híveink kezébe. Báró Bánffy Dezsőt képviselői dolgai az országgyűlésbe szólítván, a világi elnöki széket gr. Degenfeld Lajos foglalta el. De mivel Degenfeldnek az énekeskönyv elkészítésére nézve bejelentett indítványa volt s mint indítványozó nem vezethette volna a tanácskozásokat, a zsinat félbeszakította az énekeskönyv ügyének tárgyalását és az adóügyi bizottság jelentését vette tárgyalás alá. Két konkrét kérdésben kellett a zsinatnak törvénymagyarázatot adni. Nevezetesen, hogy a rendkívüli egyházi adókat a gyülekezetnek beköltözés, birtokvásárlás, örökösödés vagy az egyházi adóköteles kor elérése folytán nyert újabb tagjai mely időponttól kötelesek fizetni; továbbá, hogy az évi adóhátralékoknak világi közigazgatási hatóságok útján behajtása körül miféle egyöntetű eljárás követendő ? A bizottság javaslatait Kenessey Béla előadó terjesztette elő. A vitában gr. Tisza István, Segesdy Ferencz és György Endre vettek részt. A zsinat a bizottság javaslatait gr. Tisza István módosításaival fogadta el, kimondván, hogy minden új egyháztagra nézve akkor válik kötelezővé a teherviselés, a mikor számára az egyházközségi jog és kötelesség megnyílt; továbbá, hogy az egyházi adóhátralékok, együttes kimutatásban, az esperes igazolási záradékával ellátva terjesztendők be az alispáni, illetve a szabad királyi városokban a polgármesteri hivatalhoz, végrehajtás végett; a decz. 31-én fenmaradt hátralék behajtására nézve pedig az új zsinati törvény III. t.-cz. 24. §-ának rendelkezései az irányadók. Az ülés végén a kérvényi bizottság jelentései kerültek tárgyalásra Ezeknek során elhatározta a zsinat, hogy Ruyter Mihály hollandi admirális születésének háromszázados évfordulója alkalmából átiratilag tolmácsolja a magyar ref. egyház háláját a hollandiai ref. egyház előtt; ezüst koszorút helyez a tengernagy síremlékére s a koszorú leveleire a megszabadított gályarabok neveit véseti. Az Orsz. Ref. Tanítóegyesület felterjesztése, a melyben a tanítóságnak az egyházkormányzat különböző fokozatain való képviseltetés törvénybe iktatásáért mondott köszönetet, örvendetes tudomásul vétetett. A tiszáninneni kerületnek az a kérelme, hogy a zsinat naplója minden parókhiális könyvtárnak megküldessék, a konventhez tétetett át ellátás végett. A Bethlen Gábor főiskolai ifjúsági kört biztosította a zsinat erkölcsi támogatása felől és a kör támogatását a hívek és az egyházi testületek figyelmébe ajánlotta. Mindezek átmentek simán. Hosszabb vita indult azonban meg az Orsz. Ref. Tanítóegyesület ama kérelme felett, hogy a zsinat vesse latba tekintélyét, hogy a kultuszminiszter által tervbe vett tanítói fizetésrendezés során a felekezeti tanítók egyenlő elbánásban részesüljenek az állami tanítókkal. A kérvényi bizottság azt javasolta, hogy a zsinat intézzen e tárgyban feliratot a kormányhoz, illetve az országgyűléshez. Mezey Albert a feliratot nem látván czélravezetőnek, csak annak kimondását látta szükségesnek, hogy a zsinat az egyenlő elbánást tartja szükségesnek. Dr. Baltazár Dezső hosszabb és szép beszédben kelt tanítóink kívánságának és a bizottsági javaslatnak a védelmére, erősen és jogosan hangoztatván nemcsak az egyenlő elbánás szükséges voltát, hanem azt is, hogy minden kormány mulasztást követ el, a mikor az olyan természetű javaslatoknál, mint a minő a tanítói fizetések rendezésére vonatkozó, nem kérdezi meg előre az illetékes egyházi faktorokat, hanem azokat valósággal a falnak állítja. A miniszter által benyújtott törvényjavaslatok, az által, hogy különbséget tesznek javadalmazás tekintetében az állami és nem állami tanítók között, veszéllyel fenyegetik egyházunkat, mert tanítóinkat az állami szolgálatba átlépésre vagy iskoláink államosítására csábítgatják. Dr. Bartók György püspök a feliratot a tanítóegyesület kérésétől függetlenül kívánta intézni a kormányhoz, illetve a törvényhozáshoz. Gr. Degenfeld Lajos a felirat beterjesztésével a konventet kívánta volna megbízni. Radácsi György helyeselte a felirat intézését, de a feliratba nemcsak a tanítók, hanem a lelkészek fizetésének a rendezését is bele kívánta foglalni. Dr. Baksa Lajos Mezey Albert véleményét pártolta. Kiss Ferencz feltétlenül a zsinat állásfoglalását követelte. A zsinat végül a bizottság javaslatához járult hozzá. Helyes, hogy ezt cselekedte. Csak . . . csak ... a post festa való kántálás értéke vajmi csekély ! Lám, lám ! r. kath., oláh, szerb, szász mind érdemesnek tartotta a miniszter javaslatait arra, hogy egyházi hivatalos testületeiben eleve tárgyalja. Mi nem láttuk érdemesnek! Mi csak utólag jajgatunk, . . . hiába! Erre s az ezzel kapcsolatos kérdésekre különben még visszatérünk nemsokára! A harmadik napi ülésen újból az énekeskönyv ügye került szőnyegre, s kitöltötte az egész délelőttöt s lefoglalta még a délutáni ülés legnagyobb részét is. A délelőtti ülésen az általános tárgyalás folytatódott. Ennek során Radácsi György Kérészi Barna javaslata szellemében mondott hosszabb szép beszédet, míg dr .Bartók György püspök, Sulyok István és Jancsó Lajos a bizottsági javaslat mellett foglalt állást. A záró beszédek megtartása után szavazni kellett volna a bizottsági javaslatnak általánosságban el vagy el nem fogadása felett; azonban a kérdés feltételénél br. Bánffy Dezső és gr. Degenfeld és gr. Tisza István között olyan elmérgesedett ellentét, jobban mondva, félreértés támadt, hogy br. Bánffy felfüggesztette az ülést és az elnökségről való lemondással fenyegetőzött. Jó félórai pour parlee-zés után azonban a félreértés tisztázódott és az újból megnyitott ülés a bizottsági javaslatot fogadta el a további tárgyalás alapjául. A délutáni ülésen az énekeskönyvre vonatkozó bizottsági javaslat részletes tárgyalása következett. Vitát csupán a zsoltárok hiánytalan felvételének a kérdése keltett. Garzó Gyula és Antal Géza a 150 zsoltár felvétele mellett foglalt állást; míg dr. Bartók György püspök és Sass Béla belenyugodtak volna némely zsoltárok kihagyásába. A zsinat a 150 zsoltár felvétele mellett döntött. A javaslat többi pontjai a Szügyi József véleménye alapján átalakított formában fogadtattak el. S mikor már eltelt drága három nap, elfogyott a türelem s felére olvadt le a zsinat, akkor, legeslegutoljára szőnyegre került az az ügy is, a miért tulaj donképen összeült a zsinat VH-dik ülésszaka: a törvényczikkeket megerősítő királyi záradéknak, a zsinati törvények kihirdetésének és életbe léptetésének a kérdése is!