Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-03-17 / 11. szám

bejelentések következtek a le- és beérkezett iratokról, jelentésekről. Legfontosabb volt ezek között a zsinati törvények jóváhagyásáról és megerősítéséről szóló királyi leirat. A mikor erről szólott br. Bánffy, azt hittük, hogy azt nyomban fel is olvastatja. Nem tette; csak felemlítvén, azt indítványozta, hogy adassék ki jelentéstétel végett az egyházalkotmányi bizottságnak. Már ebből sejtettük, hogy taktikával van dolgunk, a mely arra irányul, hogy a királyi leirat tárgyalása ne kerülhessen érdemlegesen szőnyegre addig, míg a forrongó közhangulat valami formában megnyugtatást nem talál. És sejtelmünk nem is volt alaptalan. Az ülés végén br. Bánffy bizalmas értekezletre kérte a zsinat tagjait. Nem mondta meg, hogy mely kérdésben, de tudta mindenki, t. i. a jóváhagyó záradék kérdésében. Mielőtt azonban a zsinat bizalmas értekezletre ült volna össze, a püspöki és főgondnoki kar s néhány kiválasztott szűkebbkörű bizalmas értekezletre vonultak félre. Hogy ezen mi történt, a felől egyáltalán nem tudunk; de hogy nem könnyű dióval volt dolguk a vezetőknek, mutatja az, .hogy egy óránál tovább tanácskoztak annak a nyilatkozat-formulának a megállapítása felett, a melyet a zsinat bizalmas értekezletén elfogadhatónak találhatnak. A zsinat bizalmas értekezletének lefolyásáról, a dolog természete szerint, pontosan nem referálhatunk; értesüléseink szerint azonban sem az elnökségnek, sem néhány tekintélyes világi tagnak a szépítgető magyarázata nem tudta megnyugtatni a túlnyomó többséget a királyi megerősítő záradék appendixének ártatlansága felől, s bátor, Önérzetes hangok tiltakoztak, mind az ellen, hogy egyházunk, mint recepta religio, „felekezetnek"' minősíttessék és tituláltassék egy legfelsőbb királyi leiratban, — mind pedig az ellen, hogy egyházunknak további és fokozódó állami támogattatásának útja a „záradék" appendixe és annak kijelentése által elzárás sék. Ez utóbbira nézve két határozati javaslat is került az értekezlet elé. Az egyiket Vadászy Pál felsőborsodi esperes, a másikat dr. Baltazár Dezső alsószabolcshajduvidéki esperes terjesztette be. Vadászy Pál határozati javaslata így hangzott: „Mondja ki a zsinat, hogy az egyházi törvényeinket királyilag megerősítő záradékban alkotmányjogi sérelmet lát, a mennyiben a parlament mellőzésével mondatik ki, abban, hogy a 8 millió koronán „továbbmenő anyagi kötelezettségekért a felekezettel és a felekezet intézményeivel szemben az állam nem vállal felelősséget". Ugyanazért egy, a törvényhozáshoz intézendő felterjesztésben kérje a zsinat az alkotmányjogi sérelem megszüntetését. Továbbá felkéri a parlamentet megfelelő kormányutasítás mellett a záradékban említett törvény megalkotására, melyben mondassék ki, hogy a 3 millió korona folyósításától számítva esetleg 7, de legfelebb 10 év alatt fokozatosan növekedő részletekben, legalább 10 millió korona évi segély biztosíttassék a közös prot. bizottság munkálatában kifejezett czélokra, fentartván természetesen a jelzett munkálatban a vallásfelekezetek egyenlőségére és viszonosságára vonatkozólag hangsúlyozott követelési jogczímünk." Dr. Baltazár Dezső határozati javaslata pedig a következő volt: „Zsinatunk a legfelsőbb jóváhagyást hódoló tisztelettel tudomásul veszi; egyben ünnepélyes óvást emel a jóváhagyó záradék minden esetleges olyan értelmezése ellen, mintha egyházunknak akár javára, akár terhére az állami törvényhozáson kivül bármely más tényező kötelezetségeket állapíthatna meg." Az értekezlet Baltazár javaslatához járult hozzá, azt azonban, gr. Tisza István indítványára, megpótolta a következőkkel: „ vagy megakaszthatná az 1848. XX. törvényczikk teljes végrehajtására irányuló további akcziót, illetőleg korlátokat szabhatna egyházunk elé abban a tekintetben, hogy az eddig megállapított államsegély keretén túlmenő jogos igényeinek kielégítését kérhesse és sürgethesse." íme tehát nem volt indokolatlan és felesleges az egyházi sajtó lármája. A zsinat tagjai, még a záradék felől előleges tudomással bírt és abba belenyugodott vezetők is, belátták, hogy a megerősítő királyi záradék appendixe, úgy, a mint szövegezve van, sérelmet foglal magában, mind egyházunk, mind az állami törvényhozás jogaival szemben és megköveteli az ünnepélyes óvástételt és a helyes értelmezést. A kérdés megoldása felől lapunk vezető helyén számolunk be; a tárgyalásokról pedig jövő heti számunkban adunk részletes tudósítást. Referens. Nyilatkozat a ref. lelkészegyesület alapszabálytervezete ügyében. A készített és közzétett alapszabálytervezetet visszavontam én is. A felhangzott gyanúsítások és vádak ellenében azonban még némi felvilágosítással tartozom. — Teszem ezt teljes tárgyilagossággal a következőkben: 1. A 12-es bizottság még a novemberi értekezlet napján délután gyűlést tartott, s a Birtha József által szerkesztett jegyzőkönyv szerint 3. sz. alatt így határozott (szórói-szóra idézek):