Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-03-17 / 11. szám

„3. sz. A bizottság, megkezdve tárgyalásait, a következő határozatokat hozta írányelvekiil: a) alapszabályokat készíttet az értekezlet számára, ezeknek megszerkesztésével megbízza a bizottság Hamar Istvánt és dr. Székely Józsefet; b) az alapszabálytervezetet a bizottság elnöke közzéteszi a prot. jellegű lapokba, hozzászólás végett; c) a bizottság tagjai megjegyzéseiket a tervezett alapszabályt illetőleg a leendő kongresszus előtt juttassák az elnökséghez írásban; cl) elnök a bizottság tagjait, a kongresszus előtti napra, bizottsági gyűlésre hívja egybe, az alapszabály szövegének végleges megállapítása végett, mely másnap a kongresszus elé lenne terjesztendő; e) kimondja a bizottság, hogy az értekezlet tagja lehet minden papi jellegű egyén ; /') de tagsági joggal csak a fizető tag bírhat; g) a tagsági díj 2—4 koronában állapítható meg; h) a legközelebbi gyűlés, kongresszus, Budapesten, májusban tartandó meg." E határozat a) pontjának megfelelően az alapszabálytervezetet elkészítettem. A tervezetet személyesen közöltem Hamar Istvánnal és a bizottság elnökével. A bizottság elnökének megbízása folytán, a határozat b) pontja értelmében, a tervezet a Prot. Egyh. és Iskolai Lapban közzététetett, s a prot. jellegű lapok az átvételre felkérettek. A c) pont értelmében a bizottság tagjai felhivattak, megjegyzéseiknek a bizottság elnökéhez eljuttatására. (Minden bizottsági tagnak a tervezetet közlő lap példánya megküldetett.) Az egyesületi tagság kérdése az e) pont szerint oldatott meg a tervezetben; t. i. tagja lehet az egyesületnek minden papi jellegű egyén. Az f) és g) pontok hasonlóképen fellelhetők a tervezetben. A ki ezek után is a bizottság megkerüléséről s a bizottsági tagok mellőzéséről beszél, az — hogy enyhén fejezzem ki magamat — nem tudja, mit beszél. Lássuk most már a 48 XX. dolgát, az árulást. Először is teljes határozottsággal hangsúlyoznom kell, hogy a novemberi értekezlet az orsz. ref. lelkészegyesület czéljául nem egyedül a 48 XX. megvalósítását tűzte ki. Valamint az orsz. tanári vagy tanítóegyesület nem csupán fizetésemelések kierőszakolásáért alakult, akképen a novemberi értekezleten megjelent lelkészek túlnyomó többsége is más magasabb szempontokból tartotta szükségesnek az egyesület megalakítását. Világos ez abból is, hogy a lelkészek anyagi érdekeinek említése, mondjuk, 48 XX. (mert megint azzal gyanúsítanak, hogy nem merem kimondani) az irányelvek között csak mint második szerepel. Hogy már most a 48 XX. ez a négy számjegy) az alapszabálytervezetbe nincs betéve, erre nézve a következő felvilágosítással szolgálok. Privát meggyőződésem, hogy az alapszabály minél sablonosabb, annál jobb. mert annál hamarább nyer megerősíttetése Azonfelül, lia a czélt szolgáló eszközök minél általánosabban vannak megjelölve, ánnál kevesebb ok lesz később az alapszabályváltoztatásra. A taxativ felsorolásnak mindenkor hibája, hogy sohasem lehet kimerítő. Az általános kifejezésnek előnye, hogy a jelenben ismeretlen, de a jövőben alkalmasnak felismert eszközök használatát sem zárja ki, sőt megengedi. Ezen szempont vezetett akkor is, mikor elégnek tartottam az alapszabályokba a „lelkészek anyagi érdekének előmozdítása" kifejezést bevenni, mivel ez többet fejez ki, mint a 48 XX. Támogatott e felfogásomban a novemberi értekezleten ily értelemben felszólaló Kiss József is, ki nyíltan rámutatott, hogy a 48 XX. nem lehet egy egyesület megalakulásának alapja s örökös czélja. Hiszen akkor az egyesület a maga mielőbbi megszüntetését tűzné ki czéljául. Azonfelül arra is gondoltam, hogy, mivel a törvények végrehajtása vagy annak ellenőrzése nem egyesületi ügy, e pont miatt veszélyeztetjük az alapszabályok miniszteri jóváhagyását is. Egyébként, hogy mennyire voltam áruló Hamar társammal együtt, arra nézve még csak annyit, hogy az értekezlet utasításának megfelelően, mely nem arra utasít a 48 XX-at illetőleg, hogy azt az alapszabályokba vegyük be, hanem arra, hogy a legközelebbi kongreszszusra az ügy tárgyalását készítsük elő, figyelembe véve az értekezleten ismertetett állásfoglalásokat, mondom, ez utasításnak megfelelően tettünk lépéseket az iránt is, hogy a májusi kongresszuson alkalmas előadások (kettő is) foglalkozzanak a 48 XX. kérdésével. A Balthazár barátom által az egyesület czéljául oly szépen hangoztatott testvériség és atyafiságos szeretet azonban némely lelkészatyáukfia által — úgy látom — nagyon furcsán értelmeztetik. Hacsak a közelgő virágvasárnapra ezek is meg nem értik a Krisztus szavát: „Vajha (pap létedre) csak e mai napon is eszedbe vehetnéd, a melyek a te békességedre valók!" Dr. Székely József. * * * Ehhez a nyilatkozathoz, a mely a dolgokat a magok igaz valóságában mutatja be, s a melyhez a magam részéről mindenben hozzájárulok, csak még egy megjegyzést fűzök és pedig nem annyira a magam igazolása, hanem csak a valóság megállapítása végett. A Magyar Szó újból és újból azzal vádolt meg s ezt a vádját a 12-es bizottság némely tagjai is elhitték, hogy a Prot. Egyházi és Iskolai Lapnak a tervezetet közlő számát szándékosan nem küldettem meg neki, s ez volt az egyik főbenjáró oka annak, hogy ellenem ós a tervezet ellen harczot indított. Ezzel a váddal szemben kijelentem, hogy teljesen alaptalan, s hogy az illető lappéldány meg nem küldését illetőleg semmiféle intézkedést nem tettem. Ha az illető lappéldány nem érkezett meg a Magyar Szó szerkesztőségéhez, az teljesen rajtam kivül álló okok miatt történhetett, miután a lap és a M. Szó a legutóbbi napokig, a mikor a M; Szó jónak látta azt megszüntetni, rendes csereviszonyban állott, s a Prot. Egyh. és Isk. Lap expediálását nem magam intézem, hanem a Hornyánszky-nyomda. S hogy