Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-03-10 / 10. szám

járóbb érdekei és az egész papság erkölcsi tekintélye függ! Ne legyen azért iránta közömbös egyetlen lelkész sem, hanem jelenlétével, szavazatával mutassa meg, hogy mindeneknél előbb való egyháza java és a maga lelkipásztori erkölcsi tekintélye. Hamar István. Jogtalanul megvont államsegélyek. (A népiskolai tanügy visszafejlesztése.) Újabban több-kevesebb alapossággal s nem minden politikai vonatkozás nélkül tárgyalták e kérdést. Volt lap, a melyik ezt az irányt egyenesen Apponyinak s a koalicziós kormánynak bűnéül rótta föl. A nélkül, hogy e kérdésbe politikai vonatkozásokat akarnánk belekeverni, mely felesleges s a helyzet megváltoztatását előbbre nem viheti, mi e kérdést tisztán a népiskolai oktatásügy szempontjából s a törvény vonatkozó §-aira támaszkodva kívánjuk tárgyalni. De hogy a kérdés tisztán álljon előttünk, ennek genezisét akarjuk előrebocsátani ; a kisszentmártoni iskola államsegélyének megvonásának — mint e nemben elsőnek — történetét adván elő a hivatalos jegyzőkönyvek alapján, mivel az újabb esetek ennek a — rossz és helytelen —- preczedensnek a megdöbbentő s végeredményében a tanügyet visszafejlesztő, romboló kifolyásai. Az eset a következő: Kisszentmárton f.-baranyai község, összesen 388 s ezek közt 279 reform, lelket számláló község, a mult század közepe után anyásítta tott, olyformán, hogy a lelkész az iskolás gyermekeket is oktassa. A 90-es évek vége felé az egyház iskolát építtetett, s az 1893. évi XXVI. t.-czikk alapján, elég jelentékeny államsegéllyel, tanítói állást szervezett, melyre Salamon Gyula oki. tanító alkalmaztatott. Ez a nyughatatlan vérű ember, a tanítványok száma valamivel csökkenvén, az ebből eredő tandíjveszteség kárpótlása végett a kormányhoz folyamodott. A véleményezésre felhívott vármegyei közigazgatási bizottság e kárpótlás megadását nemcsak hogy javaslatba nem hozta, hanem a növendékeknek 30-on alólra apadt számát tekintve, a folyósított államsegélynek az új cziklusra végleges beszüntetését s az iskolaköteleseknek Hirics vagy Hidvég községhez beiskolázását ajánlotta. E javaslatot a minisztérium 16,971/99. sz. rendeletével elfogadván, a tanítót kérelmével elutasította. A tanfelügyelő pedig az államsegély-nyugták további láttamozását egyenesen megtagadta, hivatkozván a miniszteri rendeletre, melynélfogva az államsegély 1899. év végével beszüntetietett. Megengedték azonban addig, míg az iskola csatolva nem lesz, hogy az államsegélyt az iskolaszék vagy a tanító kérelmezhesse. Ez ügyben az egyházmegye határozatát érdekesnek tartjuk teljes szövegében közölni, mert ez későbbi mondandónkat rövidíti meg. A határozat így szól: „Egyházmegyei közgyűlésünk megütközéssel értesül az iratokból arról, hogy a kérdéses tanító fizetésének nagyobb részét tevő államsegély ily okból lőn beszüntetve, annak a tanítónak idejében, ki e díjlevélre volt megválasztva, s ki e fizetés elvonásával, mely 1900 jan. 1. óta tart, a megélhetés feltételeitől lőn, fegyelmi eljárás nélkül, megfosztva, — és azon aggodalmának ad kifejezést, hogy ily módon államsegélyes tanítói állásainkra, a bizonytalanság miatt, majd tanítót sem kaphatunk ; mert hiszen 2—800 lelket számláló községeinkben időnként, a születések változó arányszáma szerint, a tanítványok száma is természetszerűleg alább szállhat a harminczon s apró egyházaink nagy részénél, a tanügy kimondhatatlan kárára, ismétlődhetik a tanító fizetésének s a mi ezzel egyre megy, az iskolának beszüntetése. Azért kénytelen kimondani, hogy a kir. tanfelügyelő informáczióját helyesnek el nem ismerheti s ha szinte a tanító kérelme (hogy t. i. a tanítványok apadásával csökkent tandíjt az állam pótolja) megtagadását a további kiegészítés tárgyában, az évről-évre változó számra való tekintettel, elfogadhatónak tartja is: az államsegély teljes megvonásának orvoslását kívánja." Kéri hát a ker. közgyűlést: „miszerint a magas kormányhoz felterjesztést intézni méltóztassék, nemcsak a fenforgó esetben támogatva az önfentartása alapjában megtámadott tanító ügyét, hanem egyszersmind kérve azt, hogy a már egyszer kiutalt államsegélyt időközben és ily indok alapján sehol, a tanügy jól felfogott érdekében, beszüntetni ne méltóztassék". A dunamelléki egyházkerület 1900. évi jegyzőkönyve 19. sz. 8. pontjában az elnökséget kéri fel, hogy a magas kormányt ilyen értelemben megkeresni méltóztassék. 1901-ben az esperes jelenti, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter a tanítónak az 1899—1900! tanévre fizetéskiegészítés és korpótlék czíméii 552 kor. államsegélyt engedélyezett (1900 aug. 29-én), kijelentvén, hogy ez államsegélyt a következő évre már nem engedélyezheti. Megjegyzem, hogy a minisztérium a csávából (hogy egy tanítót fegyelmi eljárás nélkül jövedelmétől megfosztott), elfoglalt helytelen álláspontját elhagyni vonakodván, úgy igyekezett kimenekülni, hogy a tanítót állami iskolához helyezvén át, a maga részére „tabula. rasat" csinált. JSB a 1UM aus JL a EZ Ammv fmm<m Egyházfelszerelő és oltárépitö mii-Gavora es Hausner t ..