Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-03-10 / 10. szám

A megrettent presbyterium, az esperes javaslatára, iskolájának megszüntetése és a szomszéd községgel társulás czéljából tárgyalást indított. Ezt a határozatot az egyházmegye megsemmisítette s a tanításra a lelkészt — ki lelkésztanítóul hivatott meg •— kötelezte. Az indokolásból idézzük a következőket: „tekintve, hogy az 1868. évi XXXVIII. t.-czikk 46. §-a az egymáshoz fél geográfiái mértföldnél távolabb nem eső községek iskolai czélra egyesülését nem imperative, hanem csak facultative mondja ki;" „tekintve, hogy Baranya vármegye közigazgatási bizottságának az az odavetett állítása, melyre a hivatkozott miniszteri rendelet támaszkodik (hogy t. i. Hiricshez vagy Hidvéghez minden nehézség nélkül beiskolázhatok) : nem valamely előleges vizsgálat megállapított eredménye, hanem egyes-egyedül a királyi tanfelügyelő odavetett, még sehol keresztül nem vitt, sőt meg sem kísérlett egyéni véleménye;" „tekintve, hogy az az alap, melyre a miniszteri rendelet egész eljárását fekteti, hogy t. i. a tankötelesek száma a 30-at el nem éri, az 1868. évi XXXVIII. t.-cz. 44. és 45. §-aiban egészen más czélból hozatott fel s más viszonyokra vonatkozik, s hogy „a 30 tanköteles" kifejezés alá csakis a mindennapi iskolásokat vonni be, úgyis a törvény erőltetett magyarázása lenne, s hogy az államsegély nyújtásáról vagy megvonásáról rendelkező 1893. évi XXVI. t.-cz., mint az ez érdemben kiadott „Utasítás" is a megvonásnak ily okát épen nem tartalmazzák;" „tekintve végre, hogy ha az államsegélynek a tankötelesek ingadozó s a népmozgalom előre meg nem határozható esélyei szerint váltakozó bizonyos szániától feltételezett megadása, vagy a már megadottnak visszavonása ekképen folytattatik, vagy ha a jelen esetben erre preczedens alkotását szó nélkül eltűrjük: úgy a mi apró egyházainkban nagy nehezen megalkotott erős védbástyát alkotó magyar nemzeti iskoláink sorra ledőlése venné szomorú kezdetét." Mindezeknél fogva határozatilag kimondja, miszerint : „az egyházkerület ez érdemben hozott mult évi (fentebb közölt) határozatát elegendőnek nem tarthatván, a jegyzőkönyv kapcsán újra felkéri a főt. egyházkerületi közgyűlést, miszerint — ha szükségesnek tartja, a konvent útján — felirattal keresse meg a magas vallás-és közoktatásügyi m. királyi minisztériumot az iránt, hogy az egyszer, az 1893. évi XXVI. t.-czikk alapján megadott fizetés vagy korpótlék kiegészítését ilyen, a jelen esetben felhozott és a most idézett törvényben épen nem gyökerező okok alapján megvonni ne méltóztassék" stb. Az egyházkerület azonban 111. sz. végzésében — úgy látszik — nem tartotta szükségesnek ez elhatározó fontosságú elvi kérdésben a konvent igénybe vételét, hanem elhatározta: „hogy e tárgyban indokolt felterjesztést tesz a minisztériumhoz" (1901. okt. kgy.). 1892-ben esperes jelenti, hogy ez a felterjesztés mai napig (1902. júl. 4.) sem nyert elintézést. A közgyűlés kéri a kerületet, hogy sürgesse meg. A vallás- és közoktatásügyi miniszter 1903. febr. 27-én 5394. sz. alatt a kisszentmártoni tanító fizetéskiegészítési államsegélyére nézve értesiti a püspöki hivatalt, hogy e czélra államsegélyt nem nyújthat. „Tudomásul vétetik. Azonban felhivatik esperes úr, hogy az általa e leirat tárgyalása alkalmával említett (de előttünk ismeretlen M. F.) körülményeket és adatokat felhasználva, annak idején a kerületi elnökséggel egyetértve tegyen lépést e fizetéskiegészítés kieszközlését illetőleg." Finis! Történtek-e további lépések, nem tudom. Azt azonban tudom, hogy Kisszentmárton lelkészi állomását is beszüntette s társult Hirics-csel. Nagy áldozat árán szerzett iskolaépületét eladta s gyermekei mellett alkalmaz a csekély szolgáltatásra olyan tanítót — ha képesítetlen is — a milyen akad, a milyent talál. Itt a preczedens ! S az igazságnak tartozunk azzal, hogy ez nem Apponyi, hanem Wlassics és Berzeviczy idejében, a szabadelvű kormány virágkorában történt. Megjegyzem, hogy a Baranyában először létesített állami iskola Góriczán ugyanez oknál fogva szintén beszüntettetek. Ez a történeti előzmény. Most a dolog érdeméhez kívánunk hozzászólani. Az a kérdés, hogy a minisztériumnak ez az álláspontja, melyet azóta ijesztő méretekben több más iskolánál is elfoglalt, előnyére vagy hátrányára van-e a nemzeti művelődésnek, a magyar népiskolai oktatásnak, s van-e alapja, biztos támasztó pontja a törvényben ? Az első kérdésre, azt hiszem, csak egy felelet adható : nem hogy előnyére, hanem kimondhatatlan hátrányára van a közművelődésnek s szépen fejlődésnek indult népiskolai oktatásunk ügye valóságos visszafejlődésének mondható. Baranya vármegyének 357 községe közül 148-ban 500-nál kevesebb a lélekszám s ezek közt 42 olyan, a melyben református egyház van. De, ha nem az 1900. évi népszámlálás adatait tekintjük, arra az eredményre jutunk, hogy 71 községben van a református lakosság 500-on alul, tehát oly kis számmal, hogy a tagadhatatlan depopulizáczió folytán a mindennapi tanköteleseinek a numerus clausus alá sülyedésétől retteghet (mert van község, hol 492 lélekszám után 28 mindennapi s 7 ismétlő, s olyan is, a hol 468 lélek után 19 mindennapi s 14 ismétlő, tehát az összes tankötelesek száma is alig haladja meg a 30-at); 50 községben 111-től (Babarcz) 320-ig mozog a lélekszám. Ha a mindennapi iskolásokat a lakosság 10%-ának vesszük, a legnormálisabb viszonyok közt is csak véletlen esélytől függ, hogy ez a szám aláessék; a 300-on alól levőknél pedig (s ez a legtöbb), a sajnosan harapódzó egykerendszer nélkül is érthető, ha az iskolások száma a 30-at meg nem üti. E felsorolt 50 község mindenikében van református iskola és iskolázás olyan, a milyenről Baranyán kivül kevés helyt emlékezhetünk, t. i. teljes