Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-03-03 / 9. szám

ennek fedezetéül szolgáló jövedelmeknek mennyiségét. Megállapítja továbbá a tanító törvényes képesítettségét, magyar állampolgárságát, valamint azt, hogy magyar nyelven helyesen beszólni és írni, valamint tanítani is tud, és hogy a jelen törvény 38- §-ában előírt esküt letette. Végül azt is megállapítja a közigazgatási bizottság, vájjon az illető iskola megfelel-e az 1868. XXXVIII. t.-cz. 27. és 28. §-aiban követelt feltételeknek; b) a közigazgatási bizottság megvizsgálja azt is, hogy az illető iskola tanítási terve és tanulmányi rendje, valamint felszerelése megfelel-e a törvényes kellékeknek, különösen a jelen törvény 16., 17., 18., 19. és 20. §-ai rendelkezéseinek, továbbá azt, hogy az illető tanítónak osz­tályába, a kiknek járandóságaihoz az iskolafentartó állami kiegészítést kér, hány mindennapi (6—12 éves) tanköteles lesz utalva. A mennyiben a tankötelesek száma 30-on alul maradna, a vallás- ós közoktatásügyi miniszter csak kivételes esetekben engedélyezhet államsegélyt. 16. §. Állami fizetés-, vagy korpótlék-kiegészítést csak olyan községi vagy hitfelekezeti iskolák tanítói nyerhetnek, melyekben az 1868. XXXVIII. t.-cz. 11. és 55. §-aiban, valamint a jelen törvény 19. és 20. §-aiban felsorolt köteles tantárgyak a mindennapi iskolában, az illető egyházi főhatóság, illetőleg a vallás- és köz­oktatásügyi miniszter által kiadott tanterv szerint 6 évre felosztva, faluhelyen legalább 8 havi, városokban legalább 9 havi szorgalmi idő alatt taníttatnak. 17. §. Minden iskola és minden tanító, tekintet nélkül az iskola jellegére és arra, hogy állami segélyt élvez-e vagy sem, a gyermekek lelkében a magyar hazához való ragaszkodás szellemét tartozik kifejleszteni és megerősíteni. Ennek a szempontnak az egész tanítás­ban érvényesülni kell; külső kifejezéseül minden iskolá­ban, jellegkülönbség nélkül, úgy a főbejárat fölött, mint megfelelő helyen a tantermekben Magyarország czímere helyezendő el, a tantermekben a magyar történelem­ből vett falitáblák alkalmazandók, nemzeti ünnepeken pedig az épületen a magyar nemzeti czímeres zászló tűzendő ki. E jelvényeken kívül csak a törvényhatóság és a község czímere és az iskola községi, illetőleg felekezeti jellegét a törvényesen megállapított kitételek­kel megjelölő külső felirat és a tantermekben vallási jelvények és az oktatáshoz szükséges tanszerek alkal­mazása van megengedve, melyek azonban idegen törté­neti vagy földrajzi vonatkozásokat nem tartalmazhatnak és csakis hazai készítmények lehetnek. A vallás- és közoktatásügyi miniszter a tárczája terhére gondoskodik arról, hogy az összes iskolák a magyar czímerrel ós zászlóval, valamint az iskolafentartó hatósággal egyet­értőleg megállapítandó magyar történeti képekkel ellát­tassanak. E történeti képek a tantermekben kellő módon elhelyezendők és a tanító tartozik jelentőségüket a nyelv és értelemgyakorlatok, továbbá a földrajz és történelem tanítása során a gyermekeknek megmagyarázni. Ezen szakasz azon rendelkezéseinek végrehajtása, a melyek nem a tanító működési körébe esnek, az iskolaszéknek feladata és érette első sorban az iskola­szék elnöke felelős. Ezen rendelkezéseknek szándékos elmulasztása kihágást képez, mely felett azok a közigaz­gatási hatóságok illetékesek bíráskodni, melyeket az 1891. évi XX. t-cz. kijelölt. Az ilykép megállapított kihágás büntetése 500 koronáig terjedhető pénzbüntetés, mellyel a mulasztást elkövetője sújtandó. A befolyó pénzbüntetés az országos néptanítói nyugdíj czéljaira fordítandó. 18. §. Az 1868. XLIV. t.-cz. 14. §-ának az a rendel­kezése, mely szerint az egyházközségek iskoláikban az oktatásnak nyelvét tetszés szerint határozhatják meg, akkép értelmezendő, hogy szabadságukban áll oktatási nyelvül vagy az állam nyelvét, vagy a gyermekek anya­nyelvét megállapítani, fenmaradván természetesen ez utóbbi esetben a magyar nyelvnek tanítására vonatkozó törvényes intézkedések feltétlen érvénye és hatálya. Mindazon nép­oktatási tanintézetekben azonban, a melyekben az állam nyelve van tanítási nyelvül bevezetve, ezen állapot többé meg nem változtatható. (Folytatása következik.) BELFÖLD. Válasz a Kéretlen jó tanács ezlmű ezikkre. Iglói kálvinista, ki azonban minden valószínűség szerint nem iglói, hanem innen hozzánk közelebb való, e lap 7. számában perhorreszkálja és kritika tárgyává teszi azon, különben általa is jó tanácsnak minősített egyéni véleményemet, melyet az ország 1905. évi egy­házi és valláserkölcsi közállapotai felett tartott szemlé­ben, e lap 5. számában, a reverzálisok kérdésével kap­csolatban kifejeztem. Hát legyen teljesen nyugodt az iránt a tisztelt iglói kálvinista, hogy a reformátusok önállósítási, újabb missziói központok létesítése érdekében kifejtett törek­véseiket sem én, sem az evangélikus egyház, nem hogy akadályoznék, nehezítenénk, vagy a miatt csak a leg­kisebb neheztelést is éreznénk; sőt csak örülünk annak és testvéries jóakarattal, a mennyire tehetjük, elő is mozdítjuk, ha a református egyház ily helyeken a saját híveit saját lelkészei által gondozni és az úri szent vacsora kegyelmi áldásaiban saját szertartásai szerint részesíteni akarja. Viszont azonban engedje meg azt nekem a tisztelt iglói kálvinista úr, hogy a mikor én a hazai protestantizmus egyes ténykedéseit és dolgait, nem kizárólag egyik vagy másik felekezet szűk határairól, hanem a hazai protestantizmus egyetemes érdekei és czéljai szempontjából vizsgálom és azok felett elmél­kedem, legyen szabad nekem is, egyéni véleményemet, a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap ötven éves tisztes múltjához híven, szabadon nyilvánítani és kifejeznem, annál inkább, mert kifogásolt és kritika tárgyává tett Jobb és megbízhatóbb MAGVAKAT olcsóbban senki sem ad, mint F A BT Á N BÉLA magkereskedése Budapest, Üllői-út 11. szám. Kálvin-tér mellett. Tessék próbát tenni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom