Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-03-03 / 9. szám

az évi utolsó részletet legkésőbb az év november hava végén átadja. Ha az iskolafentartó a tanító terménybeli járandóságát nem szolgáltatná e megszabott módon ki, vagy ha az a termés átlagos minőségének meg nem felelne, akkor a termény helyett annak értékét készpénzben köteles fizetni. 8. §. A tanítói javadalmazás kiegészítő részét alkotó iskolai ingatlan haszonélvezetének pénzbeli egyenértékét — nem értve ide a természetben nyújtott lakás és házikert haszonélvezetét — minden egyes tanítói állomásra nézve külön-külön kell megállapítani. E megállapítás alapjául — az összes adók levonásával — az ugyanazon községben hasonló minőségű ingatlanért elérhető haszonbér szolgál és ehhez hozzá adandó még a községi (hitközségi) lakosok által az ingatlan megmívelése körül netalán teljesített szolgálrnányok pénzbeli értéke. Ugyancsak községenként, az utolsó három évi (1904—1906.) átlagárak alapján kell megállapítani a tanító által élvezett termónyjárandóságok (életneműek, fa, jószág, tartás stb.) pénzbeli egyenértékét. Az értékmegállapítások ellen az érdekelt fél 30 napon belül felszólalással élhet a közigazgatási bizottsághoz, melynek határozata ellen, az 1896. XXVI. t.-cz. rendelkezéseinek szem előtt tartásával, még a m. kir. közigazgatási biróság előtt panasznak van helye. Az 1893. XXVI. t.-cz. alapján már megtörtént megállapítások, a mennyiben azok alapján a tanító már állami fizetéskiegészítést nyert, érintetlenül maradnak. 9. §. Ezentúl az elemi népiskolákban önálló tanítói teendők ellátására csak rendes tanítói állások rendszeresíthetők és a tanítói állások csak érvényes tanítói oklevéllel bíró egyénekkel tölthetők be. A rendes tanítói állásra a jelen törvény 29. §-ában ós az 1868. évi XXXV1I1. t.-cz. 139. §-ában említett eseteket és a 2. §. 3. bekezdésében engedett ideiglenes intézkedést kivéve, segédtanító nem alkalmazható. 10. §• Az iskolafentartók kötelesek a tanítói fizetésekről egyénenként nyilvántartást vezetni. Ennek alapján kitüntetett hátralékok a tanító panaszára vagy hivatalból történt feljelentés esetén az egyes adósoktól közigazgatási úton hajtandók be. A végrehajtás módozatait a vallás- és közoktatásügyi miniszter, a belügyi és pénzügyi miniszterekkel egyetértőleg, rendeleti úton állapítja meg. 11. §. Ha a hitfelekezeti iskola tanítója az 1868. évi XXXVIII. t.-cz. 141. §-ának harmadik bekezdése értelmében kántori teendőket is végez, a tanítói fizetés megállapításakor a jelen törvény 2. §-ában megállapított legkisebb fizetés erejéig a tanítói és kántori járandóságok együttesen tanítói fizetésnek veendők, viszont az így együtt számított tanítói és kántori járandóság az országos tanítói nyugdíj- és gyámalappal szemben a tanítók nyugdíjjogosultságába is beszámítandó. 12. §. Úgy a községi, mint a felekezeti elemi népiskolák fentartói kötelesek az iskoláikban alkalmazott rendes tanítóknak járandóságait a jelen törvény életbeléptétől számított 3 éven belül, vagyis 1910. június hó 30-ig, az e törvény 2—3. §-ában megállapított legcsekélyebb összegekig biztosítani. A mennyiben erre a 15. §. rendelkezései szerint megállapított szegénységük miatt nem képesek, tartoznak legkésőbb 1910. szept. 30-ig az alább meghatározott módon a hiányt pótló állami segélyért a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez fordulni. Olyan község folyamodványa, mely az 1868. XXXVIII. t.-cz, 35. §-a által engedélyezett 5 százalékos iskolai adót ki nem vetette, vagy ki nem merítette, tárgyalás alá nem vehető. Ezt a segélyt az iskolafentartók jelen törvény életbelépte után mindjárt, bármikor igénybe vehetik minden oly iskola tanítóira nézve, mely e törvényben megállapított feltételeknek megfelel. Már létező iskolák, ha fentartóik, a fentemlített határidőn belül segélyért nem folyamodtak, ilyent később csak akkor nyerhetnek, ha anyagi helyzetüknek időközben beállott rosszabbodását a 15. §-ban körülírt eljárás útján kimutatják. Az előbb említett 3 évi átmeneti idő alatt az iskolafentartók az iskoláikban alkalmazott tanítóknak csupán az 1893. évi XXVI. t.-czikkben meghatározott járandóságokat tartoznak biztosítani, a melyek kiegészítése czéljából ezen idő alatt az 1907. június hó 30-ig engedélyezett állami segélyek élvezetében 1910. szept. hó 30-ig meghagyatnak. Áz államsegély kiutalása ez esetben is a jelen törvény 32. §-ában körülírt módon történik. A jelen törvény határozatai azonban, a 2., 3. és 20. §-ok kivételével, ezekre az iskolákra is kiterjednek. Új állami segély az átmeneti idő alatt is csak a jelen törvényekben meghatározott járandóságok kiegészítésére és olyan iskoláknál alkalmazott tanítóknak adható, melyek e törvény összes feltételeinek eleget tesznek. 13. §. Ha a hitfelekezeti iskolafentartók az előző szakaszban megállapított határidők alatt nem biztosítanák tanítóik legkisebb fizetését, de iskolájukat mind a mellett fentartani kívánják, az ezen törvényben megállapított legkisebb tanítói fizetés az iskolafentartó hitfelekezet terhére biztosítottnak tekintetik. Ha pedig a tanítói fizetés behajthatatlan és az iskolafentartó e körülmény megállapítása után mégsem veszi igénybe az államsegélyt, az az iskolafentartó abban a községben elveszti iskolafentartási jogát. 14. §. A tanítói fizetéseknek, illetőleg a kántortanítói egész javadalomnak eddig megállapított és az iskolafentartók által saját anyagi forrásaikból okmányszerü díjlevél alapján szolgáltatott mennyisége továbbra is csonkítatlanul kiszolgáltatandó, illetőleg államsegély igénybevétele czéljából le nem szállítható. Ellenben jogában áll az iskolafentartó községnek, illetőleg hitközségnek az államsegéllyel kiegészített tanítói javadalmazást az állami tanítók fizetése arányában saját erejéből felemelni, anélkül, hogy ennek következtében a már megállapított államsegély megvonható, vagy leszállítható lenne. Ha valamely államsegéllyel kiegészített tanítói állásnak jövedelme az iskolafentartó által el nem hárítható valamely állandó természetű körülmény következtében csökken, az illetékes iskolai hatóság a közigazgatási bizottság útján a vallás- és közoktatásügyi minisztertől az államsegély felemelését kérheti. 15. §. A vallás- és közoktatásügyi miniszter a törvényhozás által ezen czélra engedélyezett összegből az arra utalt községek és hitközségek népiskolai tanítóinak fizetését, az illetékes iskolai főhatóság értesítése mellett, a törvényhatósági közigazgatási bizottság útján, az ezen törvényben megállapított legkisebb fizetésig, a jelen törvény 16., 17., 18., 19. és 20. §-aiban foglalt feltételek mellett, a következő módozatok szerint egészíti ki: a) a közigazgatási bizottság a községek vagy a hitközségeknek, továbbá az iskolának szabályszerű költségvetése, a tanítói díjlevél és a hitközség anyagi helyzetét igazoló, a járási főszolgabíró (polgármester) által láttamozott helyhatósági bizonyítvány alapján megállapítja a népiskolai hatóságok által bejelentett tanítói fizetésnek, illetőleg kántor-tanítói égész javadalomnak és az