Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-02-24 / 8. szám

A franczia püspöki karra ez az újabb törvény azt a feladatot rótta, hogy mivel az összes egyházi vagyon a világi hatóságok kezelésébe ment át, gondoskodjanak az istentiszteletek s a papság további fentarthatásáról és a papképzésről. E végből a szemináriumokat az 1850. márczius 30-dik és az 1875. július 12-diki törvények alapján újjászervezték, tekintettel arra, hogy a papnövendékek többé nem részesülnek a hadmentesség kedvezményében. Azután pedig megtették az intézkedéseket arra nézve, hogy az istentiszteletek és a papság további fentartására szükséges összegek önkéntes adományokból gyűjtessenek össze. Richárd párisi érsek volt az első, a ki jan. 6-án pásztorlevelet bocsátott ki s abban a híveket az önkéntes adakozásra felhívta. Példáját a többi püspökök is követték; s most úgy áll a dolog, hogy a hívek adományainak fele az egyes templomok papjainak ellátására, fele pedig a püspökök által a diöcesis szegény parókhiáinak a támogatására fordíttatik. A másik fontos mozzanat a jan. 6-án megjelent újabb pápai encziklika és a franczia püspöki kar értekezlete és deklarácziója. A pápai encziklika felelet a decz. 29-diki újabb törvényre. A pápa ezt is a leghatározottabban visszautasítja, mivel „az egyházi javak tekintetében ez a törvény a rablás, a konfiskálás törvénye, a mely az egyház megrablását teljessé tette", „a kultusz gyakorlása tekintetében pedig az anarchiát organizálta". Béke. csak akkor lehetséges, ha a hierarchia jogai, erkölcsi és anyagi tekintetben teljesen biztosíttatnak, mert — mondja az encziklika: „a mit követeltünk és követelni fogunk az egyház számára . . . az a hierarchia tekintélye, javainak sérthetetlensége és a szabadság". Ez az újabb s a non possumus változhatatlan fundamentumán álló encziklika volt mintegy a beharangozója a franczia püspöki kar jan. 15-én Párisban megkezdett és három napon át tartott értekezletének. Ezen, a La Croix cz. klerikális lap értesítése szerint a következő ügyek kerültek tárgyalásra: a püspöki gyűlések szabályozása7

a nyilvános és magán vallásgyakorlat, a jövedelemforrások, a papság lakása, a szemináriumok újjászervezése, az elkobzott egyházi javak és alapítványok visszakövetelése. A tanácskozások teljesen bizalmasok voltak ; azokról tudósításokat nem adtak ki, s csak a következményekből ítélhetünk az értekezlet végzett dolgai felől. E következmények: köszönő körirat a más országbeli püspöki karokhoz, a franczia r. kath. egyház iránt tanúsított rokonszenvért; felirat a pápához és deklaráczió a kultusz nyilvános gyakorlata tekintetében köthető szerződések tárgyában. Ezek közül a pápához intézett felirat és a deklaráczió a fontosak. A pápához intézett felirat kijelenti, hogy a franczia püspöki kar a klérus tekintélye és az egyház szabadsága tekintetében teljesen azonosítja magát a jan. 6-diki pápai encziklika álláspontjával, s visszautasítja azt a vádat, mintha a pápát ebben a kérdésben idegen (német) politikai befolyások irányítanák, s mintha a franczia r. kath. papság „több tigyelemmel, mint meggyőződéssel" haladna a pápa nyomában. Biztosítja végül a pápát, hogy a püspöki kar tűrhetetlenül ragaszkodik hozzá s képes a legnagyobb áldozatra is az egyház érdekében. Legfontosabb azonban a deklaráczió, mert azt a püspöki kar a Vatikánnal való előzetes tágyalás és megállapodás alapján bocsátotta ki. Abban tehát nemcsak a püspöki karnak, hanem a Vatikánnak a véleményét is láthatjuk. Nevezetes deklaráczió ez. Kijelenti benne a püspöki kar, hogy az újabb időben az egyház és az állam szétválasztása tárgyában hozott törvényekkel és rendelkezésekkel szemben változatlanul fentartja tiltakozását, visszaköveteli az elkobzott javakat ; de ... . de miután mindent el akar követni a nyilvános kultusz fentartása és a templomok profanizálásának megakadályozása érdekében, azon esetre, ha az 1907-diki törvény némely szakaszai világosabbá tétetnek, hajlandó a nyilvános kultusz organizálása tekintetében a törvény alapjára lépni és a világi hatóságokkal szerződéseket kötni. Garancziaképen követeli az istentiszteletek folytonosságának és a hierarchia jogainak biztosítását. A deklaráczióhoz mellékelték a püspökök a világi hatóságokkal megköthető szerződések mintáját is. Ebből megláthatjuk, hogy miként látnák biztosítottnak, az istentiszteletek folytonossága mellett, a klérus jogait. A szerződés a polgármester és az illető templom plébánusa között köttetnék meg, ez utóbbi részéről a püspök által reá ruházott hatalom alapján, 18 évi tartamra, az 1905. évi decz. 9-diki törvény 13. szakaszában foglalt kötelességek tekintetbe vételével. Ha a plébánus elhal vagy a1

püspök által elmozdíttatik, a jog a püspök által kinevezett új plébánusra száll át. A szerződós ideje alatt a plébánus tökéletes és teljes használati joggal bír a templom és annak ingatlanai felett; a polgármester vagy utódai pedig tartózkodnak beleavatkozni a plébánia adininisztrácziójába és az ingatlanok felhasználása módjába. A templomi rend felett a plébánus őrködik, s a polgármester csak a törvény által előírt esetekben folyhat be a megzavart rend helyreállításába. A szerződés csak a megyés püspök hozzájárulása esetén érvényes. Ha mérlegeljük a deklarácziót s a szerződósminta feltételeit, az első tekintetre ágy tetszik, mintha a püspöki kar, illetve a vatikán teljesen fentartotta volna eddigi, meg nem alkuvó álláspontját. Valójában pedig úgy áll a dolog, hogy itt jelentékeny lépés van a közeledésre, a megalkuvásra, a mennyiben a vatikán már kész szerződésileg biztosítani a nyilvános kultuszt s ennek biztosítása tekintetében kész rá lépni az 1905. decz. 9-diki törvény alapjára, azóra a törvényére, a melyet pedig azelőtt, sőt a deklaráczióban is, a leghatározottabban perhorreskált. Konstatálnunk kell tehát, hogy a vatikán már engedett intranzigens álláspontjából, s bármint hangoztatja is, hogy nem enged, mégis hajlandó engedmények tételére. A franczia politikai körök, különösen a szoczialisták, a leghatározottabban tiltakoztak ugyan a deklaráczióban