Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-08-12 / 33. szám

U. ott. (Pareus, Dávid, Collég. Theolog. Heidelbergae, 1620. 442— 446, 515-159. 1.)' Az író neve a heidelbergi egyetem anyakönyvében 1608. szept. 25. kelettel, ugyancsak elferdítve, így olvasható : Paulus Gymoi Keninus Ungarus, — Pareus Collég. II. k.-ben, dolgozatai czímében majd Paulus Kevinus, majd Paulus Gyurou (egykorú igazítással Gyuroy). a tartalomjegyzékben Gynzon. Épen így össze kell vonnunk az I. köt. 104. h. és a IX. köt. 629. h. a következőket: „ Albensis (Gyulafehérvári) János, egyike volt a Bethlen Gábor erdélyi fejedelem által külföldi egyetemekre kiküldött növendékeknek. —Munkája: Theses theologicae de mundi gubernatione sive dei providentia. Heidelbergae, 1617. (Ajánlja pártfogójának, a fejedelemnek). Üdvözlő verseket írtak hozzá heidelbergi tanulótársai: Geleji Katona István, Szilvási Márton és Bojthi Weres Gáspár." Nagy János, heidelbergi egyetemi hallgató, gyulafehérvári (Erdély) származású. — Munkái: 1 .De monachis et perfectione monastica. Resp. 19. Jan. 1616. Heidelbergae, 1620. (Pareus, Dávid., Collég. Theolog. 1620. II. 270—274. 1.) — 2. De sacramentis in genere et speciatim de baptismo. Resp. 8. Juni 1616. U. ott, 1620. (Pareus, Collég. Theol. 1620. II. 320—325. 1.) Az író neve a heidelbergi egyetem anyakönyvében (1615. nov. 6. kelettel), meg a Szinnyeinél is említett 1617. évi Theses czímlapján (RMK. III. 1190. sz.) csak Johannes Albensis Transsyluanus Vngarus, de másik két — Szinnyeinél Nagy János név alatt említett — dolgozatán Johannes Nagy Albensis Transsylvanus Ungarus. Pareus még egy dolgozatát közölte Collég. II. 357—359.1., a mely Szinnyei figyelmét kikerülte. Nem különben össze kell vonnunk és igazítani is kell a IX. köt. 535. és 606. h. a következőket: „Nagy Bálint, ev. ref. theologiai tanuló volt a heidelbergi egyetemen, szentgyörgyi, magyarországi származású. — Munkája: Disputatio De Incarnatione Filii Dei. Respondens et Author 15 Maij 1613. (Pareus, Collég. Theol. P. II. Heidelberg, 1620. 91—93. 1.)" „Nagy István (szentgyörgyi), theologiai tanuló a heidelbergi egyetemen. — Munkája : Disputatio De Unione Naturarum in Christo et Communicatione Idiomatum. 8. Januar. 1514. (Pareus, Dávid, Collég. Theolog. Heidelbergae, 1620. II. 153. 1.)" Szinnyei magyarországi származásúnak állítja, de mi alapon, nem mondja meg; ő maga erdélyinek vallja magát. Neve Bálint a heidelbergi egyetem anyakönyvében is, — 1612. szept. 11. iratkozott be — meg annak az 1614. jan. 8. védelmezett dolgozatának Pareus Collég. II. 153—154. 1. lenyomatott czímében is, a melyet Szinnyei Nagy István név alatt említ. Amott az anyakönyv IV. köt. 129. levelén így: „Valentinus N. Szentgyorgyj Transsylwanus Hungarus", emitt így: „Respondente et Authore Valentino Nagy Szentgeorgi Transsylv. Ungaro". Ugyancsak igazítani való az V. köt. 1147. h. is ez a név: Kassai (Dávid) Zsigmond. Zsigmond nem keresztneve Kassainak, hanem vezetékneve; keresztneve Dávid. A Szinnyei idézte források között is például Fraknói: Pázmány Péter (Magy. Tört. életrajzok 1886.) 8. 1. Kassai Zsigmond, — Hellebrant a RMK. III. 665., 682. sz. a. stb. Sigemundus — Dávidnak nevezi; ő maga latin nyelvű dolgozatai czímlapján Dávid Sigemundus Cassoviensis-nek írta magát (RMK. III. 667., 668., 683. sz.); a heidelbergi egyetem anyakönyvében 1577. szept. 26. — nem jött tehát haza Wittenbergből, mint Szinnyei állítja! — Dauid Sigismundus Cassouiensis Vngarus-nak van bejegyezve. S helyesbítendő az I. köt. 643. h. ez az adat: „Bartholomaeus Mihály, (sághi). — Munkája: De ecclesiae jusque notis, (respondit 1615.) Heidelberg, 1620." írónk a Szinnyei említette dolgozata czímében így van megnevezve: „Respondente Michaele Bartholomaei Saghi Ungaro. 26. Febr. 1615." ; egy másik dolgozatáéban. De peccato, eiusque causa, a melyet Szinnyei nem említ, így: „Respondente Michaele B. Saghi Ungaro. 24. Junii. 1615." ; Heidelbergben, az egyetem anyakönyvének bejegyzése szerint, 1614. jún. 17-én igy iratkozott be : „Michael Saghi Ungarus". Neve tehát Sághi Mihály. A Bartholamaei megkülönböztető névhez úgy juthatott, mint a Heidelbergben 1609. május 30-án beiratkozott Johannes Matthaei Samaraeus a magáéhoz, a kiről tudjuk, * hogy Máté galgóczi papnak volt a fia s Pareus Collég. II. 413. és 520. 1. röviden csak Samarjai Jánosnak van nevezve, míg ő maga leggyakrabban Johannes M. Samaraeusnak írta magát. Bizonyosan azonos azzal a Sághi Mihállyal, a ki aranyos-medgyesi papságából jutott Szatmárra, a hol 1633-ban Borosjenei Mihállyal és Debreczeni Póka Istvánnal együtt gondozta a népes és virágzó református egyházat (Spat. Füzetek 1860. évf. 214. 1.). Ez a két kis dolgozata Pareus Collég. II. kötetében jelent meg; az első sem önállóan, mint Szinnyei írja: ez a 207—208., amaz a 225—228. 1. Nem önállóan jelentek meg Borzási Péter dolgozatai sem, a mint Szinnyei közleményéből gondolni lehetne. Áz írók I. köt. 1273. hasábján ugyanis ezt olvassuk: „Borzási C. Péter evang. ref. tanuló Heidelbergában. — Munkái: 1. De vanitatibus Bell(armini) circa controversiam de clericis (Libro I. 465—466). Heidelberg, 1611. — 2. De vanitatibus Bellarmini circa controversiam de gratia et liberó arbitrio (Libro I. et II. 557—561.). U. ott, 1611. (Mindkettő 1609. disputatiója.)" Pareus adta ki ezeket is Collég. II. kötetében a következő homlokírással: „De vanitatibus Bell[armini] circa controversiam de Clericis.^ Libro I. Respondente Petro C. Borzasino. Ungaro. 28. Novemb. 1609." (465—466.1.) és „De vanitatibus Bellarmin icirca controversiam de gratia et liberó arbitrio. Libro I. et II. Respondente Petro Borzasino Ungaró, 19. Maii, 1610" (557—561. 1). Heidelbergben 1609. aug. 25 iratkozott be és pedig így: „Petrus Czopa — Teutsch szerint Czapa — Borzasinus Ungarus."