Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-12-30 / 53. szám

A tiltakozás és a körirat azonban szintén nem keltett nagyobb emócziót, sem diplomácziai bonyodalmakat. A franczia kormány pedig, hogy a megváltozott helyzetnek megfeleljen, decz. 15-én új egyházpolitikai javaslatot nyújtott be a kamarához, az 1905. deczember 9-diki törvény kiegészítése végett. Ezt a javaslatot decz. 21-én, 413 szavazattal 166 ellenében, a kamara el is fogadta, s így a kormány, a parlament által támogattatva s új fegyvereket nyerve kezébe, rendületlenül halad előre megkezdett útján, hogy — mint Briand kultuszminiszter mondá — kényszerítse Rómát arra, hogy a törvény alapjáról el ne távozzék. Az új törvény 6 pontból áll. Az első pont kimondja, hogy a kultusz nyilvános gyakorlatát biztosíthatják, az 1905. deczember 9-diki törvény 25. pontjának (bejelentés) megtartása mellett, nemcsak a kultuszegyesületek, hanem más, olyan egyesületek vagy gyülekezetek is, a melyek az 1901. júl. 1-jei, illetve az 1881. jún. 30-diki törvény rendelkezései szerint vannak szervezve. A 2-dik pont kimondja, hogy a templomok az ilyen egyesületeknek vagy gyülekezeteknek ingyen rendelkezésükre bocsáttatnak, istentiszteleti czélokra, az 1905. deczember 9-diki törvényben kimondott határidőig. A 3-dik pont kimondja a megyék és községek tulajdonjogát mindazon érseki, püspöki, plébániai és szemináriumi épületekre, a melyeknek átvételére kultuszegyesület nem jelentkezett. A 4-dik pont a felől rendelkezik, hogy mindazon egyházi javak, a melyek kultuszegyesületek által át nem vétettek, a községi és megyei jótékony intézeteknek adandók át. Az 5-dik pont kimondja, hogy mindazok a lelkészek, a kik a törvények rendelkezéseinek nem tesznek eleget egy hónap leforgása alatt, elvesztik az 1905. decz. 9-iki K törvény 11. pontja értelmében engedélyezett járulékokat. A 6. pont az 1905. decz. 9-diki törvény többi rendelkezéseinek érvényben maradását mondja ki. Ezt az új törvényt kiegészíti még a hadügyminiszter ama rendelete, a mely szerint azok a papnövendékek, a kik deczember 20^ig nem igazolták hadmentességi jogczímüket, 1907. január 7-én két évi katonai szolgálatra hivandók be. S mivel a róm. kath. szemináriumok mind be vannak zárva, s rendelkezésnek az lesz a következménye, hogy az összes r. kath. pap- és szerzetesnövendékek katonai szolgálatra fognak behivatni. így indul a harcz, csendesen, de mélyrehatóan, Róma és a franczia kormány között. Melyiknek a javára fog eldőlni? — bajos megjósolni. A jelek azt mutatják, hogy a vatikán ez idő szerint erős hátrányban van, s nem lehetetlen, hogy valami tisztességes békére rövid idő alatt hajlandóvá is válik, főként ha meggyőződik a felől, hogy nagyon csalódott a franczia róm. katholikusokban vetett bizalmában. Erre vall körülbelül Mery del Val körlevele végének ama pontja, a melyben kijelenti, hogy ha a franczia kormány az „egyház" helyzetét olyanná tenné, hogy annak legelemibb jogai ne szenvedjenek sérelmet, akkor a „szentszék", a nélkül, hogy a dolgot szakadásig vinné, „megtűrhetné az újabb viszonyokat," de csakis azért, hogy a nagyobb bajok bekövetkezését megakadályozza. Itt már, úgy vesszük észre, szelídebb húrok kezdenek hangzani, s másfelől látván, hogy a franczia kormány sem engedi magát a radikálisok által szélsőségekbe ragadtatni: nem tartjuk lehetetlennek, hogy meg fogják találni a békés megoldást. Ez, még protestáns szempontból is, valóban ajánlatos volna, mert egyfelől az a közöny, a mellyel a franczia nép a szeparácziót fogadja, másfelől azok a törekvések, a melyek a radikális szoczialisták ós a szabadgondolkozók körében mutatkoznak, nagy veszedelmeket rejthetnek magukban, nemcsak a r. kath. egyházat, hanem az egész keresztyénsóget illetőleg is. Ezekről a veszedelmekről majd talán egy másik alkalommal szólok. Addig pedig kisérjük figyelemmel a további fejleményeket. Szentmártoni. RÉGISÉG. A felekezeti jóbékesség példája. Kecskemét múltjából ós jelenéből. (Folytatás és vége.) A templom kőkerítésének felét, a megtörtént egyességhez képest, a pápisták lévén kötelesek felépíteni, az e végre szükségelt anyag s kézi és szekeres munka árát kétezer tallér kifizetésével önként megváltották, a miről 1680- évi deczember 27-dikén a következő ünnepélyes elismervény keletkezett: „Mi Kecskeméth várassában lakozó Kálvinista renden lévő Keresztyének, mindeneknek valakik ez mi contractuális levelünköt láttyák, olvassák, olvastatni hallyák, legelsőben Istennek kegyelmit, és buzgó áldássát és mindeneknek illendő szolgálatunkat. És adgyuk értéssekre minden Méltóságos és Tekintetes s Nagyságos Uraknak, valakiknek illik, minden rendben, hivatalban és méltóságban helyheztetett Urainknak, mind születetteknek és ez után születendőknek. Hogy minekutánna az Ur Isten szegény várasunkat az emésztő tűz által elpusztította volna, kiben mind az két Templomok, az mellyek egy Czinteremben lévén, meg égtenek volna, az Kálvinistáké Fából lévén épitetve, mind földig leégett volna, annak utánna Tekintetes és Nagyságos Koháry István Urunk O Nagysága mind az Kálvinista s mind az Pápista vallásbéliek közzül némellyeket közzülünk felhívatott volna, intett szép beszédivel s Tanácsával tanított minket arra, úgymint Kálvinistákat, hogy abból az Czinteremből ki mennyünk és másutt építsünk Templomot, az jó békességnek és örökké megmaradandó edgyességnek megmaradására, és az edgymás között történhető gyülölségnek és veszekedésnek eltávoztatására. Mi is, sokszor emiitett Kálvinista renden lévők, örülvén az jövendőbéli békességnek és szép edgyességnek, engettünk az ő Nagysága szép intéssének és Tanácsának, indultunk arra, hogy az előbbi Czinteremet mind egészben oda engettük az Pápista Uraiméknak meg másolhatatlanul és meg hihatatlanul, ugy hogy ennek utánna sem mi, sem az mi következendő maradékink azon helyért, sem Czinteremért, soha semmi pört, veszekedést és háborúságot nem indítunk, sem maradékink ne indíthassanak, kiért nekünk az Pápista Uraink adtanak az magok saját javaikból két ezer Tallérokat, melyet fel is vettünk ő Kegyelmöktől egészben. Hogy pedig erőssebb és hitelessebb légyen ezen kötéssiink, annak nagyobb bizonyságára adtuk Ő kegyelmeknek az 106