Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-12-30 / 53. szám

következnének be. Ugyanis akárhány olyan, fejlődésben levő s fiatal tanárokkal ellátott felekezeti középiskolánk van, a melynek, ha tanári testülete megfeleztetik, az öt­hat éves tanárok is a VIII. fizetési osztályba jutnának, míg épen az ősi, nagy tanintézetek tanárai régóta meg­szilárdult testületük következtében 13—14 éves rendes tanári szolgálat mellett is csak a IX. fizetési osztálynak megfelelő személypótlékra számíthatnának. Ez pedig az osztó igazsággal egyáltalán össze nem egyeztethető ; mert a mily képtelenség volna valakinek előnyéül beszámítani azt a körülményt, hogy oly tanintézetnél működik, mely­ben a fiatal tanárok vannak többségben, épen oly lehe­tetlen másnak hátrányul betudni azt a helyzetét, hogy idősebb tanárok oldala mellett szolgálja a nemzeti köz­oktatás ügyét; első esetben a magasabb személypótlékra való igény jogosulatlan, az utóbbiban pedig a jogos igény háttérbe szorítása méltánytalanság volna. E mellett a tanintézetenként való beosztás a kedvező helyzetben levő tanintézetekre nézve is csak ideiglenes előnyt rejt ma­gában, mert egy 12 — 14 tagú testületnél az első beosztás annyira megszilárdul, hogy egész tanári generáczióra minden előmenetelt jóformán lehetetlenné tesz, míg a nagy létszámú testület körében évenkint olyan fiuktuáczió történik, a mely mellett az egyes tanárok folytonos elő­menetele is biztosítva van; miként ezt az állami tanár­ságnak és általában az állami tisztviselőknek fizetési osztályokba való közös beosztása eléggé mutatja. Ezek alapján mély tisztelettel kérjük Nagyméltó­ságodat, hogy a közérdek szempontjából a Szabályzat betűszerinti alkalmazásán felülemelkedve, méltóztassék a személypótlékok megállapítása végett a fizetési osz­tályokba sorozás tekintetében a magyar református közép­iskolai tanárságot, mely magát czéljaiban és egész szel­lemében különben is egynek vallja és egy fegyelmi főhatóság alatt áll, egy státusnak tekinteni s ránézve a személypótlékok megállapítását egységes beosztás alapján eszközölni. Sőt, — bár nem ismerjük a más vallásfelekezetek, vagy törvényhatósági és községi középiskolák tanárainak szolgálati viszonyait, — nem tartanok helytelennek, ha afizetéskiegészítésben részesülő összes nem-állami tanárok együtt, egy státusként osztatnának be a fizetési osz­tályokba ; csak annak biztosítását kérjük minden körül­mények között, hogy felekezeti tanáraink is általában ugyanannyi szolgálati év alapján, mint az állami közép­iskolai tanárok, magasabb fizetési osztályba jussanak. 3. A protestáns tanárságra sérelmes a Szabályzatnak az igazgatókra vonatkozó intézkedése is. E szerint ugyanis az állandóan alkalmazott igazgatók fele a VlI-ik, fele pedig a VIII. fizetési osztálynak megfelelő kiegészí­tésben részesül, míg a nem állandóan alkalmazott igaz­gatók a szetnélyi pótlék megállapításánál rendes tanárok­nak tekintetnek. Hazai protestáns középiskoláinkban az igazgatók, tudvalevőleg, nem állandóan, hanem hat évi cziklusra alkalmaztatván, közülök e szerint egy sem juthat be a VII. fizetési osztályba s pusztán rendes tanári minőségükben osztályoztatnak. Pedig református, vagy ág. hitv. evangélikus középiskolai igazgatóink közt akár­hányan vannak, a kik arra valóságuk folytán hat évenként újra meg újra megbízatván az igazgatói tiszttel, ilynemű működésük ideje sem kevesebb, mint a VII. fizetési osztályra érdemesítendő állandó igazgatóké; hogy pedig közszolgálatuk semmivel sem kisebb jelentőségű, mint ezeké, már abból is kitűnik, hogy minden újabb meg­bízatásuk előbbi működésük elismeréséül szolgál. Úgyhogy a Szabályzat rideg alkalmazása a más hitfelekezetű, valamint a törvényhatósági és községi középiskolákkal szemben határozottan a protestáns középiskolai tanárok megrövidítésére vezetne, a kik közül a tanintézeteikben uralkodó rendszer miatt senki se részesülhetne a VII. fizetési osztálynak megfelelő személyi pótlékban. Pedig a Nagyméltóságú Kormánynak egyáltalán nem lehetett czélja s még gondolata sem akár a református, akár az ág. hitv. evangélikus tanárságnak ilyetén megrövidítése ; ennélfogva okvetetlenül kell valami módozatot találni, a mely szerint e kérdés református tanárságunkra nézve is az osztó igazságnak megfelelően oldassék meg. Véle­ményünk szerint leghelyesebb volna, ha legidősebb s igazgatói tisztet huzamosabban viselt, vagy viselő taná­raink közül annyian, a mennyinek az állandó igazgató­ság czímén VII. fizetési osztályba kellene jutnia (t. i. a 28 református gimnázium számához képest 14-en) e fize­tési osztálynak megfelelő személypótlékban részesíttet­nének. Megnyugvásunkra szolgál a hírlapoknak az a közlése, mely szerint e kérdés a képviselőház pénzügyi bizottságában is szóba kerülvén, Nagy méltóságod mél­tányos elintézését kilátásba helyezte; ezért is ajánljuk javaslatunkat nagybecsű figyelmébe. 4. Teljes elismeréssel viseltetünk a Szabályzatnak azon szelleme iránt, hogy a tanári fizetés kiegészítése czímén az államkormánynak a felekezeti iskolák életébe semmi ingereneziát biztosítani nem kiván, protestáns iskolai önkormányzati jogainkat egyáltalán nem érinti s ez által lehetővé teszi, hogy e fizetéskiegészítést olyan tanintézeteink is elfogadhassák, melyek az 1883. évi XXX. t.-cz. feltételei mellett nyújtott államsegélytől idáig tartózkodtak. Minden bizonnyal a Szabályzatnak ez a ii Vegyünk orosz teát, rumot, likőrt ¥ M — Schnifzer Mór teaüzletében BUDAPEST, VI., Váczi-körút 9. Alapíttatott 1850. •jf

Next

/
Oldalképek
Tartalom