Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-12-23 / 52. szám

nyáját legeltetik és vigyázva őrködnek ebben a nagy sötétségben, a mely a hitetlen világban szinte ólomsúlylyal s végzetes féléimetességgel ereszkedik alá a mélyen alvó szegény, bűnös emberek lelkére. Szól a pásztoroknak, — legyen bár a nevök ma egészen más, legyenek bár apák, anyák, nevelők, tanítók vagy papok, az teljesen mindegy. Amaz éjszakának vadján, mikor a Megtartó, az Úr Krisztus született a Dávid városában, ha szívükből a hit utolsó szikrája ki nem aludt még, ha még féligmeddig ébren vannak és vigyáznak és szemeiket az égre függesztik, óh én érzem és tudom, az az ég nekik is megnyílik s a hitnek ama betlehemi angyala nekik is megjelen és hirdet nagy örömet. Nagy örömet nekik, — övéiknek és mind az egész népnek. Hiszen mikor a legsötétebb és legfélelmetesebb éj, a bűn és halál éjszakája vette az egész népet körül, — akkor támadt a legnagyobb fényesség, égi világosság, s akkor hangzott el a legörvendetesebb szózat: az angyali üzenet. A mi után vágyott kezdettől fogva s a mi után vágyódik ma is s a mi után vágyódni fog mindörökké a bűnös emberszív, azt adta meg akkor éjt mind az egész népnek a világ Ura és Istene, szerető édes mennyei Atyánk. Megadta a legdrágább ajándékot, mihez képest az összes karácsonyfák minden ajándéka elenyésző és hitvány semmiség: megadta az esendő és veszendő lelkeknek ama Megtartót, ki az Úr Krisztus a Dávid városában. „Mert úgy szerette Isten e bűnös világot, hogy az ő egyszülött Fiát adá, hogy minden, a ki hiszen Ő benne, el ne vesszen, hanem örök életet vegyen." Megadta Jézust. „Ez pedig néktek a jele: találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban." Hát igen: akkor éjt még kicsiny síró pólyás gyermek vala ott abban a jászolban, mely a megdicsőített szegénység szimbólumává lett; de mi tudjuk, hogy e kis gyermek hozta önmagában az eget a földre s építette meg idelenn amaz országot, a melyben az elveszített paradicsomot visszanyertük mi bűnös emberek, a hol a bűn miatt sírók megvigasztaltatnak, az alázatosak felmagasztaltatnak, az éhezők megelégíttetnek s miénk a menny minden java, kincse s boldogsága, miénk az élet még a halálban is és a halál után is! Miért félnénk tehát? Ha még nem nyílt meg soha az ég kárpitja tinéktek, ha még nem láttátok és hallottátok soha a menny angyala szózatát, — oda nézzetek, arra a megadott jelre, arra a jászolban bepólyált piczinyke gyermekre és megleszen és tietek leszen a pásztorok karácsony-öröme. Az a kis gyermek a világ titkának megfejtése, hivő szívek öröme és boldogsága. Avagy nem öröm és boldogság-e tudni, hogy mikor minden meginog körülöttünk, mikor már minden, mi magunk is elvesztünk, akkor hangzik felénk ott a sötét s félelmes éjben : „Ne féljetek ! Ma született nektek a Megtartó !" Nem öröm és boldogság-e tudni, hogy ha minden elhagy is ezen e világon, van egy, él egy, a ki minket immár soha el nem hagyhat, mert „Úgy szerette Isten e világot, hogy egyszülött üát adá!" Nem öröm és boldogság-e tudni, hogy ebben a Fiúban a mennyei Atya szíve tárult fel előttünk s hangja hallszik: „Bízzál fiam, bízzál lányom, megbocsáttattak a te bűneid!" S mindezt megtudhatod: a pásztorok karácsonyéji örömét és boldogságát tenmagad örömévé és boldogságává varázsolhatod át, ha amaz éj történetének örök igazságát ama pásztorokkal együtt te is által éled. Ha a bűn félelmes éjszakájában, abban a szívedet környülvevő felette nagy sötétségben ébren s vigyázva őrködöl; ha szemedet a földről fel az égre irányítod és onnét várod a szabadítást és megtartást: akkor üdv után sóvárgó szivedben lángra gyúl a hitnek fénye, környülvesz az Úrnak dicsősége és szegény, bűnös szíved lesz ama betlehemi jászol, a melyben ama kis gyermek, a te Megváltód és Üdvözítőd megszületik és megnyílik a menny kárpitja te feletted is és meglátod a menny angyalát és meghallod amaz égi üzenetet, a mely neked is szól: „Ne félj ! íme hirdetek néktek nagy örömöt, a mely az egész népnek öröme lészen. Mert született néktek ma a Megtartó (ki az Úr Krisztus) a Dávid városában." S akkor ott érezve, megtalálva szívedben a jelt, a bepólyált kis gyermeket, az új embert: a föld nagy hirtelen mennyé változik körötted és mintha csak téged is a mennyei angyalok sokasága venne körül, az angyalok seregével együtt dicséred az Istent s együtt énekeled: „Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek! és a földön békesség és az emberekhez jóakarat!" Oh vajha úgy lenne! Vajha ama karácsonyi égi üzenetre szívünk mindannyiszor valóban Betlehemmé, a Dávid városává változnék és megszületve abban nekünk is a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a mennyei angyalokkal együtt ez éneket visszhangoznék ! S vajha visszhangozná velünk együtt minden bűnös ember ajka! Akkor, mire oly régóta s mindhiába várunk, felettünk is megnyílnék az ég és látnánk a nagy sötétségben még nagyobb világosságot s élveznők az igazi karácsonyi szent örömet s boldogságot. Akkor reánk borulna — és óh boruljon is! — a szeretet világa és sugárt hintene — és óh csak hintsen is ! — a kunyhók ablakára s márványpalotákra!! Imádkozzunk ezért és — hiszem — úgy lészen I KÜLFÖLD. A franezia kulturharez. I. Az egyház és az állam szétválasztásáról szóló, 1905. deczember 9-én megalkotott törvény f. hó 11-én érvényesítette nagyjelentőségű hatalmát Francziaországban. A törvény e napig adott határidőt, az egyházaknak arra,