Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-12-16 / 51. szám

dolgaiknak, hozzá csatlakozott és hív társa lett mind végig, így mentek ketten együtt a mennyei város felé. Nem hallgattak Mellék-úti, sem a pénzsévár Démás csábítására ; de egyszer mégis eltévesztették az utat és Kétségbeesés óriás fogságába estek. Az óriás éheztette és kíméletlenül verte őket. Már-már elpusztultak, midőn eszükbe jutott, hogy van náluk egy kulcs, az igéret kulcsa, mely kinyitja a börtön ajtaját. Kiszabadultak. Az újra megtalált ösvény elvezette őket a pásztorokhoz, kikkel nagyon kellemesen töltötték az időt és sokat tanultak tőlük. Két érdekes utitársuk is akadt: Tudatlan és Kicsinyhitű. A velük folytatott beszélgetés mélysége és igazsága valóban megragadó. Eljutnak azután a Mátkaság országába. Innét már látták a várost teljes fényében és ragyogásában. Nem kellett már félni veszélytől, de egy akadályon még keresztül kellett menniök. Egy folyó volt ez, mely elválasztja e íöldi létet az eljövendőtől. Keresztyén, Reménységteljes karjaiban, aléltan ér a túlsó partra, hol angyalok várják s bevezetik az örök boldogság városába. A második kötetben le van írva, hogy Keresztyén feleségéhez királyi követ jön azon üzenettel, hogy jöjjön ő is a mennyei Jeruzsálembe. Krisztina útnak indul gyermekeivel és egy barátnőjével. A szoros kapunál vezetőt kaptak, ki velük maradt mindig. Hosszasabban időznek a Gyönyörűséges palotában, majd Gájus vendégszerető házában. Sok küzdelem és több érdekes esemény után elérnek ők is a Mátkaság földjére, honnan az égi Király egyenként szólítja el őket a folyón túl az égi otthonba. A „nagy álmodó'', mint az írót általában idézik, úgy választotta meg elbeszélésének alakjait, hogy gondolataik, érzelmeik, beszédeik, cselekvéseik olyanok, mint a tükör, melyben az üdvösség után törekvő lelkeket, Isten gyermekeit, azok örömeit, hibáit, gyarlóságait, nyílt és titkos elleneit oly meglepő világításban látjuk, hogy nemcsak értelmünk, nemcsak szívünk kiséri figyelemmel az elbeszélés mozzanatait, hanem lelkiismeretünk is felkél és olvasás közben szokatlan kérdésekkel áll elő. A személyek között keressük magunkat, barátainkat, ismerőseinket és hálásak vagyunk az írónak, hogy ily egyszerű módon alkalmat adott betekinteni saját énünkbe és segített helyes ítéletet alkotnunk sok körülöttünk levő dologról, személyről. Pedig Bunyan nem akart általánosítani. Meg vagyok győződve, hogy modelljei élő személyek voltak s hogy Keresztyén viszontagságai az ő viszontagságai voltak. E könyvnek az a legnagyobb érdeme, hogy csodás erő vonul végig minden részletén. /r ftf ¥ Vegyünk orosz teát, rumot, likőrt Schnitzer Mór teaüzletében BUDAPEST, VI., Vaczi-körút 9. Alapíttatott 1850. Nem vallásos elbeszélés ez csupán, hanem bátor és őszinte bizonyságtétele egy hivő léleknek arról, hogy őt Isten megmentette Romlás városából, kisegítette a Csüggedés mocsarából és sok egyéb bajból. Bizonyságtétel e mű arról, hogy a szoros kapu a zörgetőnek megnyittatik, hogy a keresztyénnek nincs bántódása még a halál árnyékának völgyében sem, s átkelve a nagy folyón, mennyei Atyja tárt karjaiban kipihenheti minden földi küzdelmét, fáradságát. Igen, e könyvet ugyanaz a lélek hatja át, mely ihleté a prófétákat és az evangélistákat. A mi az „Ember tragédiája" a magyar szépirodalomban, az a ,.Zarándok útja" az evangéliomi világirodalomban. A küzdő emberről szól mind a kettő. Ádámot Luczifer vezeti, Keresztyént azonban az Evangélista. Ádám küzdelme bármily nemes, mégis csak a porban marad s vége csalódás, kétségbeesés. Keresztyén czélja égi, örök; minden küzdelmében, bár vérző sebeket kap, diadalt arat; minden bajából van szabadulás. Azt hiszem, hogy ha Madách felvette volna művébe a keresztyén egyházat s ennek diadalát a reforináczióban, akkor a további jelenetekben két Ádámot kellett volna szerepeltetnie. Egyik, a régi Ádám maradt volna, a másik azonban, teherrel hátán s könyvvel kezében, elindult volna a mennyei Sión felé ... A másik Ádám Bunyan Keresztyéne lett volna. Csak egy példát ennek igazolására. Ha olvassuk az Ember tragédiájában a Londoni vásárt és Bunyan könyvében a Hiúság vásárát, első tekintetre észrevesszük, hogy ez utóbbi teljesebb képet ad. A Hiúság vásárában ott látjuk az O-embert, a régi Ádámot és Luczifert is. A Londoni vásárból azonban hiányzik a két zarándok: Keresztyén és Hivő. Bunyannak van igaza, midőn e fenséges leírásban hangsúlyozza, hogy igen is vannak lelkek, kik keresztül tudnak menni a Hiúság vásárán, e világi élet szennyes piaczán, a nélkül, hogy magukat beszennyeznék s költenének csak egy fillért is azon hiábavalóságokra, mik csillognak ugyan, de csakhamar kígyóvá változnak. Vannak lelkek, kik szembe mernek szállni babonával, irigységgel és képmutató hízelgéssel, kik készek az igazságért életükkel is fizetni. Nem szándékom párhuzamot vonni e két mű gondolatai között, bár egyes részletek igen alkalmasak az összehasonlításra; csak arra akartam felhívni a figyelmet, hogy Bunyan „Zarándok útja" magasabb légkörbe emel minket. Ugyanabban a fontos kérdésben, melynek megoldására Madách e szavakat adja az Isten ajkaira: „Ember, küzdj és bízva bízzál!", Bunyan könyvében meg<> *4t*