Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-12-16 / 51. szám

nyugtatóbb feleletet nyerünk, midőn halljuk az Úr szavát hü szolgájához: „Menj be a te uradnak örömébe . . Bunyan teljes tudatában volt annak, hogy mit ír. Lépten-nyomon igazolja állításait a Szentírás szavaival. Senki nagyobb hasznát nem veheti e könyvnek, mint az, a ki az evangéliom hirdetésével foglalkozik. Nincsen oly angol gyülekezet, melyben a lelkész nem használná e könyvet, nincs oly evangéliomi egyesület, hol egy sereg előadást, tanulmányt ne lehetne hallani a „Zarándok útjáról". Volt már egy kiadása e műnek magyar nyelven, de a fordításban oly hiányok voltak, hogy a magyar közönség nem karolta fel a remélt érdeklődéssel. A jelen új fordítás azonban nem sérti a magyar fület. Nehéz munka ilyfajta művet átültetni nyelvünkre. Minden tulajdonnévnek jelenteni kell valamit. A fordító e jelentést fordította le igen helyesen. Nehézzé teszi a fordítást az is, hogy a mű természetének megfelelőleg, igen kell ragaszkodni az eredeti szöveghez. A fordító sikerrel leküzdé e nehézségeket. Nyelvi szempontból is élvezettel olvashatjuk a Londoni Traktátus-Társulat ez új ajándékát, melynek gyönyörű színes és egyéb képei s magának az egész nyomdai kiállításnak sikerült, díszes külalakja dicséri a társulat ízlését és munkatársai ügyességét. Áldja meg az Isten e könyvben rejlő erőket, hogy az olvasók találjanak benne vezetőt, jó barátot lelkük hitének erősítésében, Krisztus követésében a keskeny ösvényen, a zarándok úton. Forgács Gyula. BEI.FÖLD A református zsinat aktáihoz. I. A kormány leirata a zsinati törvények tárgyában. Magy. kir. Miniszterelnök. 5341. M. E. I. A magyarországi református egyház 1904. évi november 10-én megnyilt budapesti országos zsinatja fötiszteletü és nagyméltóságú elnökségének. Fötiszteletü és nagyméltóságú elnökségi A magyarországi református egyház 1904. évi november hó 10-én megnyilt budapesti országos zsinatja által alkotott kilencz törvényczikknek folyó évi július hó 1-én 144. szám alatt felterjesztett példányait az 0 Felségéhez intézett hódolatteljes felirattal együtt volt szerencsém kézhez venni. Mielőtt azokat 0 Felsége legmagasabb jóváhagyása és megerősítése alá terjesztettem volna, ezen zsinati törvényeket az érdekelt, miniszter urakkal és a liorvátszlavon-dalmátországi bán úrral tárgyalás alá vettem, a melynek során a kérdéses törvényekre vonatkozólag egyes észrevételek merültek fel. Ezen észrevételek a következők: Az I. törvényczikknél. Az 1. §-ban és más helyeken is (pl. 105. §) „a magyar koronához tartozó országok és tartományok"-ról tétetik említés. Javasoltatik ezen kifejezés átszövegezése, mert közjogunk a magyar szent koronához tartozó „tartományokat" nem ismeri. Az 5. § a) pontja helyett ajánltatik a következő szöveg: „az egyházi bíróságok oly jogerős ítéleteivel kiszabott marasztalási összegek és pénzbüntetések biztosítása és behajtása czéljából, melyeket az egyházi bíróságok törvényes hatáskörükben hoztak". c) pontja helyett meghagyandó volna a régi törvény rendelkezése, a mely általánosságban az állam hatóságairól szól: mert az újabb szöveg félreértésre adhat okot abban a tekintetben, hogy még a hatáskör szempontjából se bírálható el a megkeresések jogossága. A § utolsó bekezdésének alább irt módosítása javasoltatik: „. . . meg nem tagadhatják, kötelesek azt teljesíteni: az egyházi határozatok és ítéletek érdemi részét nem vizsgálhatják felül, csak abból a szempontból, vájjon az az ügy, a melyre a határozatok és ítéletek vonatkoznak, nem a világi hatóság ügykörébe tartozik-e?" A 15. § é) pontja megfelelően módosítandó volna, mert a vallás- és közoktatásügyi miniszter előzetes hozzájárulása nélkül a lelkészi állások javadalma kongruakiegészités esetén az 1898. XIV. t.-cz. 14. §-a értelmében és a tanítók javadalma államsegély esetén az 1893. XXYI. t.-cz. 10. §-a értelmében le nem szállítható. Az 56. § g) pontját illetőleg önként értetődik ugyan, mégis a szabatosság érdekében ajánltatik annak bevétele, hogy a kongruás lelkészű egyházközségek affiliácziója csak az 1898. XIV. t.-cz. 14. stb. §-ainak korlátai között foglalhat helyet. A 67. § n) pontjának intézkedése szintén csak az 1898. XIV. t.-cz. korlátai között lehetséges. A 114. § a) pontjának újabb szövegezése ajánltatik : mert a mostani szöveg félreértésekre szolgálhat, a mennyiben a rendes lelkésznek évi törzsjavadalmazását, stólán kivül évi 1600 korona, illetve 2400 koronában határozza meg, holott az 1600 korona fizetési minimumban, legalább azon lelkészségekre nézve, a melyek az államkincstárból jövedelem-kiegészítésben részesülnek, a stólajövedelem (az esketési és keresztelési stóla kivételével) az 1898. XIV. t.-cz. 11. § I. 5. alatt foglalt határozott rendelkezés értelmében a tiszta jövedelembe beszámíttatott. A 133. § utolsó bekezdéséhez a következő javasolt toldás képezhetné megfontolás tárgyát: „A gyermekeknek az ev. ref. vallásban való nevelésére vonatkozó kötelesség azonban nem állhat ellentétben az állami törvényeknek a gyermekek vallásos nevelésére vonatkozó rendelkezéseivel. Ezen szakasz rendelkezése nem vonatkozik azokra az egyházi alkalmazottakra, a kik