Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-12-09 / 50. szám

foglalhatnak helyet az olyan specziális alkalmakra írott beszédek, mint a milyenek az esketési és temetési be­szédek között vannak; és legyen szabad megjegyeznem azt, hogy bizonyos szent borzalommal olvastam át az 5. számú temetési beszédet. Hát így akarja egyszerűsí­teni t. lelkésztársam a temetési szertartást, hogy egy 11 lapra terjedő (!) szertartási beszéddel, illetve imával, áldással temet el egy halottat?! Oh szegény halottak és még szánalomra méltóbb hátramaradottak! Valóban, ha így temetnénk, igaza lenne annak a bizonyos róm. kath. úri embernek, a ki azt mondotta: a kálvinista vallásban élni szép és gyönyörűséges dolog lehet, hanem meg­halni, eltemettetni és temetni ennek szertartása szerint, arra gondolni sem jó. De mindezen megjegyzések mellett én Benkő István könyvét örömmel és élvezettel olvastam át és meg va­gyok győződve arról, hogy a kik e könyvet megszerzik, meg fogják kedvelni és önmagukra és a gyülekezetre nézve építőén fogják felhasználni. Egy szorgalmas, ön­tudatos, Isten igéje által áthatott lelkipásztor értékes szellemi terméke ez az agendás könyv, a mely minden szégyenkezés nélkül foglalhat helyet nagy neveket hor­dozó kipróbált elődei mellett. B. P. I. BELFÖLD. A ref. zsinat Vl-dik ülésszaka. A reformátusok zsinata f. hó 4-én ült össze ismét, megnyittatása óta immár hatodik ízben. E hatodik ülés­szak tárgysorozatára az elnökség csupán a királyi meg­erősítés alá felterjesztett törvényczikkekre vonatkozólag érkezett miniszterelnöki leiratot, illetve az abban módo­sítandóknak megjelölt törvényszakaszok újból való tár­gyalását tűzte ki. A még függőben levő és a zsinat legfőbb intézkedése körébe tartozó ügyek elintézése a hetedik ülésszakra halasztatott el. A zsinatot Kun Bertalan püspök nyitotta meg buzgó imádsággal; majd a megalakulás után báró Bánffy Dezső világi elnök jelentette be, hogy a királyi megerősítésre felterjesztett törvényezikkek a miniszterelnökségtől bizo­nyos megjegyzésekkel érkeztek vissza, a melyeket a zsinatnak tárgyalás alá kell vennie. A törvényezikkek, az eddigi gyakorlattól eltérőleg, nem a király parancsá­ból érkeztek vissza, hanem közvetlenül a kormánytól. Az elnökség azonban azon a nézeten van, hogy az eddigi gyakorlattól való eltérés egyáltalán nem derogál autonó­miánknak, sőt jobban megfelel az 1848. III. t.-cz.-ben előírt alkotmányos kormányi felelősségnek, mint az eddigi gyakorlat. A kormányleirat felolvastatván, báró Bánffy az elnökség nevében az egyes bizottságokhoz kérte azt utasítani. Mielőtt azonban az megtörtént volna, Sass Béla zsinati jegyző felszólalása és beterjesztett határozati javaslata adott hosszabb vitára alkalmat. Sass Béla, hivatkozván az eddigi gyakorlatra, az 1790/91. XXVI. t.-cz. 4. §-ában biztosított legfőbbi királyi felügyeleti és megerősítési jogra, szorgos figyelemre méltónak jelezte azt a körülményt, hogy a zsinat által megalkotott tör­vények nem terjesztettek a király elé, hanem azokra a kormány tette meg megjegyzéseit. A legfőbb felügyeleti és törvénymegerősítési királyi jog kétségtelenül a felelős magyar kormány által gyakorlandó ugyan, de királyi jog, a mely nem azonosítható a kormány jogával, s kizárólag a kormány által nem is gyakorolható. Mivel pedig a kormány a zsinat által megalkotott törvényeket a király elé nem terjesztette, hanem csak a maga meg­jegyzéseivel küldte vissza, indíványozta, hogy a zsinat ne bocsátkozzék a miniszterelnöki leirat érdemleges tár­gyalásába, hanem írjon fel a kormányhoz, hogy a múlt­ban követett eljárás analógiájára, terjessze fel a törvény­tervezetet a királyhoz s annak legfelsőbb elhatározását közölje a zsinattal. Sass Béla felszólalása és indítványa kétségtelenül igen fontos és megszívlelendő kérdést vetett fel. Nyom­ban sorompóba is állottak a jogászok: dr. Nagy Dezső, dr. Baksa Lajos, Hegedűs Sándor, dr. Mezey Albert, hogy azt megvilágítsák. Mindannyian az elnöki felfogás mellé csatlakoztak s igyekeztek meggyőzni a zsinatot a felől, hogy a kormány eljárása nem sérti az egyház autonómiá­ját és szuverén törvényalkotó jogát. Nézetük szerint nem a törvények szentesítéséről, hanem csak a törvény­szentesítés előkészítéséről van szó. S a kormány nem tett egyebet, minthogy az előkészítés körében reámuta­tott a törvénytervezet olyan pontjaira, a melyek az orszá­gos törvényekkel összliangzásba hozandók. A kormány­leirat nem imperativ, hanem csak kérő és javasló ter­mészetű ; tehát a zsinat, szuverenitása minden sérelme nélkül megfontolás alá veheti a törvénytervezetnek a leiratban megjelölt pontjait s az azok módosítására vonat­kozó kormány-propozicziókat. Dr. Antal Géza, az aggályok eloszlatása végett, Sass Béla indítványát az alkotmányügyi bizottsághoz kívánta utasítani; a zsinat többségét azonban a jogászok véleményei irányították s így mind Sass Béla, mind Antal Géza indítványa elbukott s az elnökség propozi­cziója fogadtatott el. Nem kritikát, hanem csak referádát írván> nem bocsátkozom a különböző vélemények taglalásába. Any­nyit azonban meg kell vallanom, hogy a kérdés, a zsi­nat többségének döntése daczára sem áll teljesen meg­világítva és vitathatatlanul előttem. A zsinati elnökség mindenesetre jól tette volna, ha a kormányleiratot mind­járt, leérkezése után közzé teszi vala, hogy a felett nemcsak a zsinati, de a nem zsinati tagok is gondol­kozhattak volna. A kérdésnek több oldala van, a mit kellő világításba szükséges helyezni s pro et contra megvitatni, mielőtt valaki teljesen határozott véleményt alkothatna felette. Hiszem is, hogy ez a kérdés, a zsinat többségének döntése daczára, nem került le a napirend-

Next

/
Oldalképek
Tartalom