Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-12-02 / 49. szám

kecsegtetőbb pálya nyitva áll; a kiválóbb erőket szívesen átveszi az állam, vagy kereshetnek fényesebb helyzetet is magoknak; de a theol. tanárok számára nagyon szűk a magasabb pályatér, talán ujjainkon elszámlálhatjuk azt a kevés lelkészi stallumot, a mellyel nagyobb javadalmazás jár. Ezt a körülményt nagyon is figyelembe kellene venniök, a midőn folyton csak az állami szinvonalt emlegetik. 4

Ok velünk együtt az egyház szolgái, tehát csak ebben a körben nézzenek szét egy kissé; a tanítók és lelkészek javadalmazásával állítsák arányba a magokét és rögtön kitűnik, hogy a felszabaduló segélyforrásokra kiknek lehet első sorban igényük s hogy melyik testület helyzetének javítása az időszerű! Kezdő fizetésük már magasabb, mint a lelkészek 90 százalékáé ; a magasabb fokozatba lépéssel és a korpótlékkal pedig igen szép summára emelkedik, a milyenről nekünk álmodozni sem lehet;

holott ha a fáradozást, elfoglaltságot, holtig tanulást tekintjük — nem panaszképen mondom — de mi reánk esik a nagyobb rész!5 Foglalkoznom kell most már — Hamar urat nyomon követve — a drágasági mizériákkal, melyeket ő csak Budapest szomorú privilégiumának tart s azt hiszi, hogy a provincziákon gyöngy az élet! Hát vegye tudomásul, hogy mi épen az ellenkezőt képzeljük, de ennek azután van is alapja! Mert a ruházati czikkek határozottan olcsóbbak Budapesten, az élelmiszereknek is legalább 50%_

a

Kőbányáról, a pesti hengermalmokból és a vásárcsarnokokból kerül ide, a szállítás ós nyerészkedés jutalékával megtoldva. Mi nagyon örülünk annak, hogy Lichtmann- és egyéb szabó-czégek 25—30 koronáért jó öltözetet készítenek, Agulárék 8 — 10 koronáért elsőrangú lábbelit; a „Kalap-király" szintén jutányos és jó árút küld; de nem vágyakozunk 80 koronás öltöny, 120 koronás szalonruha, 18 koronás lábbeli s egyéb pazar toilettek után. A gyümölcs, zöldség, főzelék, liszt, zsír itt is vásárcsarnoki, sőt részben magasabb árakon kapható; a nyers terményeit értékesítő polgár a budapesti árfolyamra apellál. Es ez így van a szélrózsa minden irányában, nemcsak itt, a Szvatopluk maradékai között, de a Hortobágy tövében is ! Falun pedig, ha olcsóbb is valamivel az élet, de a gyermektaníttatás — kivált ha többről van szó — nem az édes, de a súlyos, elviselhetlen gondok közé tartozik, s ez a városiakra legfeljebb a tandíjfizetés czímén nehezedik.Egyébként Hamar úr költségvetésében — bármily ideális vagy reálisnak hirdeti is — igen sok redukálandó tétel van. Az a tanár, kit a deficzit réme fenyeget s a ki megszívleli az „ Arany mondást: „Földi ember kevéssel beéri, vágyait ha kevesebbre méri, — az meg fog elégedni nem 1600, de 800 koronás lakással, olcsóbb cseléddel s nem az „udvari" szállítók, hanem szerényebb czégek ruházati czikkeivel; kedves életpárja pedig kezébe veszi a főzőkanalat, tűt, czérnát, ollót, utána néz a bevásárló cselédnek és hatalmasan redukálja azokat a magas színvonalon álló tételeket, a melyek között egy életbiztosítási díjfizetés is szerepel, mint ..ideális" ós „reális" tétel, melynek analógiájára talán épen ily bátorsággal bizonyos részvényvagy értékpapirvásárlások évi esedéke is beilleszthető, hogy annál nagyobb legyen a „deficzit". Hamar úr oly művésziesen eltüntette az egész fizetést, mint — teszem azt — Chronos az ő fiait; de mi egy kissé máskép parczelláznók azt, a 4, 5, 6 ezer úri numerus mellett nem adnánk helyet a deficzitnek 17 Mi lenne egy kongruás papból, kinek alig harmadrésznyi a jövedelme, de szükségletei, kevés különbséggel, ugyanazok? Azt talán senki sem mondhatja, hogy vidéken a pénznek háromszoros értéke volna? Egyformán érint hát bennünket a nagy drágaság és a kinek kevesebb eszköz van a kezében azzal megküzdeni, úgy hiszem, hogy első sorban arra nézve lesz időszerű a helyzetjavítás. íme a tanítók mozgalmukkal hihetőleg czélt érnek, kezdőfizetésük annyi lesz, mint a lelkészi kongrua, a magasabb fokozatok és korpótlékkal majd hogy nem megkétszereződik, s bekövetkezik az a fonák helyzet, hogy a mi javadalmazásunk színvonala alatta marad a tanítókénak; nemde, tragikomikus dolog ?8 De legyen bár így, van a mi érdekünknél elébb való is! Közös bizottságunk szerény számítással 6 millió szükségletet mutatott ki felemelt kongrua nélkül és kapunk 3 milliót; lesz tehát minden felszabaduló fillérnek száz, meg száz helye. Utalok csupán közalapunk missziói segélyforrásainak nyomorúságos voltára; évek óta egy fillérrel sem gyarapodott, a szükséglet azonban országszerte meghatványozva jelentkezik. Erősen exponált helyeken alakult missziói egyházaink szűk imaházakban, bérelt helyiségekben húzódnak meg, a lelkészek fizikai ideje nem elegendő a hitoktatás ellátására, egyik-másik helyen harmadfélszáz növendékkel vesződnek s nincs mód egy katecheta beállítására; másutt meg a missziói terület nagysága, a hívek szótszórtsága, nagy költséggel járó gondozása, igen számos helyen a misszió teljes szervezetlensége, a lekötött segélyek felszabadulását nehezen váró és sürgősen megoldandó kérdések, a melyek nekünk s még inkább a theol. tanároknak türelmet, várakozást parancsolnak s az életviszonyokkal megalkudni kényszerítenek!9 Ennyit az időszerűségről. A mi pedig a méltányosságot illeti: Őszintén mondom, hogy ha fedezetünk volna, készséggel megadandónak tartanám a kivánt javítást még ma — nem is holnap!1

0 Nvitra. Sedivy László, ref. lelkész. * * * A fentebbi válaszra röviden csak a következőket jegyzem meg: Ad 1., 2., 3. Sedivy úr félremagyarázza a theol. tanárok jó javadalmazása és a jó lelkészképzés viszonyát illető szavaimat. Úgy szeretné azokat elcsavarni, hogy az tűnjék ki belőlük, mintha én egyedül csak a fizetés állami színvonalától tenném függővé a jó lelkészképzést. Szavaim ilyen elcsavarása ellen tiltakoznom kell. Én csupán arra mutattam reá, hogy addig, míg maga a