Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-11-25 / 48. szám

földet szerez, addig az evang. németség, német nyelv­tudása és ügyessége révén jobban tudván boldogulni Amerikában, ott végleg megtelepedik. Egyházmegyei választások. A tolnai ref. egyház­megye bizottsága f. hó 18-án bontotta fel az üresedésben volt egyházmegyei tisztségre beadott gyülekezeti szava­zatokat. Ezeknek eredményeképen egyházmegyei köz­pénztárnoknak Szűcs Endre czeczei lelkészt, az egyik lelkészi tanácsbiróságra Bús Lajos decsi lelkészt, az újonnan kreált világi tanácsbiróságra Tóth Károly fő­mérnököt választották meg. A másik lelkészi tanácsbiró­ságra szűkebb körű szavazás rendeltetett el Dömök Péter kiérdemült esperes és Szabó Károly alsónyéki lelkész között. Konventi tagok. Az erdélyi ref. egyházkerület köz­gyűlése konventi rendes tagokká, lelkészi részről: Deésy Gyulát, Kenessey Bélát és Lénárd Józsefet, világi rész­ről : Simó Lajost, Mezei Albertet és Fogarassy Albertet; póttagokká, lelkészi részről: Bodor Jánost, Nagy Károlyt és ifj. Péter Károly, világi részről; Bedőházi Jánost, Kincs Gyulát ós Papp Istvánt választotta meg. Templomszentelés Mohácson. A mohácsi reformá­tus templom, melyet 8000 korona költséggel renoválta­tott a gyülekezet, f. hó 11-én szenteltetett fel ünnepé­lyesen. A mohácsi református gyülekezet az utóbbi pár év alatt sok szép jelét adta hithűségének, vallásos buz­góságának s ezzel együttjáró áldozatkészségének. 1900-ban 4000 kor. költséggel temetőjét téglakerítéssel vétette körül. 1904-ben kor. költséggel díszes iskolát és tanítói lakást építtetett. Ez évben pedig 120 éves templomát 8000 korona költséggel renováltatta, boltívre átalakíttatta. El­ismerést érdemlőleg kell felemlíteni, hogy az építkezés alkalmával felmerült költségek nagy részét nem az egy­ház pénztárából fedezték a hívek, hanem egyházközségi közgyűlésen önmagukra vetették ki állami adóforint után egy koronájával s így megtörtént a legutóbbi építkezés alkalmával is, hogy némelyik egyháztag 2—300 koronát is fizetett és senki sem zúgolódott, sőt igen sokan még felül is fizettek. A felszentelési ünnepélyen Varga Zsig­mond lelkész az egyház történetét is felolvasta. Oly vál­tozatos, megrázó, megrendítő eseményekben gazdag múltja, története alig van egy egyháznak is, mint a mohácsinak. Egyike a legrégibb, de a legnagyobb megpróbáltatásokat kiállt, legtöbb szenvedéseket átélt egyházainknak a mo­hácsi. Régiségét mutatja, bizonyítja az egyház birtoká­ban levő drága ereklye, úrvacsorai kehely, melyre e szám van bevésve: 1570. Négyszáz éven át pusztította ezt az egyházat kiíl- és belellenség egyaránt. Most a török dúlta fel házaikat, rombolta le templomaikat, majd a vele egy városban lakó németek, szerbek, sokaczok hábor­gatták vallásukért, magyarságukért. Valóban isteni csuda, hogy e másfél ezer lelket számoló gyülekezet évszáza­dokon át fenn tudta magát tartani, e többféle feleke­zet s többféle nemzetiség által lakott városban, annyira, hogy ma, midőn a különféle felekezetek békében és egyetértésben élnek a város falai között, az egyház iránt való szeretet, vallásos buzgóság és áldozatkészség terén a reformátusokra, mint követendő példákra hivatkoznak és mutatnak az összes helybeli felekezetek. A fekete-sárga irigység csak kitört a néppárti Buzáth Ferenez úrból a kultusztárcza költségvetésének bizottsági tárgyalása közben, annak láttára, hogy a költségvetésben csakugyan ott szerepel a 48. XX. végre­hajtásaképen a protestáns egyházaknak igért három millió koronának első részlete. Kegyes szemforgatások között kijelenté, hogy magának az elvnek keresztülvitele ellen nincs kifogása, sőt — óh! bámuljatok! — a pro -testáns egyházak állami segítésének törvény által való biztosítását is kívánja. Erről a nagy jóindulatról azonban hamarosan lehullott a kegyeskedő álarcz, a mikor a segélyt biztosító törvénybe bevétetni kívánta azt a kije­lentést is, hogy az állam ezzel a segélynyújtással eleget tett a 48. XX. törvényezikkből folyó kötelezettségének. Mert ha ez ki nem jelentetik, akkor a protestánsok mindig újabb és újabb követelésekkel fognak előállani. — Persze, perszel Hanem úgy-e bár jó volna a r. kath. klérusnak az ő tetszése szerint való autonomia, az ösz­szes alapok szabad kezelésével, a papi és tanítói kon­gnia állami rendezésével ráadásul ? Buzáth úr és a néppárt ne forgassa kegyesen szemeit. Mi tudjuk, hogy mit akarnak. Jóindulatukból azért nem is kérünk. ISKOLA. iskolai jubileum. A pozsonyi ág. hitv. ev. liczeum deczember hó 1-én d. e. 10 órakor a nagy templomban háromszázados fennállásának emlékére ünnepet rendez. Az emlékünnep alkalmából a licz. tanári kar emlékérmet veretett, mely az igazgatóságnál rendelhető meg, az ezüst­érem 8 koronáért, a bronzérem 3 koronáért. A jövedel­met az Önképzőkör alaptőkéjének gyarapítására fordítják. A liczeum fentartója, a pozsonyi ág. hitv. evang. egy­házközség, fennállásának háromszázados évfordulóját decz. hó 2-án üli meg ünnepélyes istentisztelettel, mindkét templomában és rákövetkező egyházközségi közgyűléssel. Ez alkalomra az egyházközség megíratta történetét magyar és német nyelven. A kétkötetes műre előjegyzéseket elfogad az igazgatóság. Az egyház ünnepének napján, vasárnap délután közebéd lesz. Az intézetnek vidéken lakó egykori tanítványai szíveskedjenek a liczeumi igaz­gatóságnak november hó 28-ig tudomására hozni, vájjon az ünnepségen, illetőleg a közebéden részt ( vesznek-e? — Az ünnep rendje: 1. „Erős várunk az Úristen" . . . Bach J. S. átiratában. Énekli a liczeumi vegyeskar. 2. „Ima". Mondja Holch Ottó, liczeumi tanár. 3. „Üdvözlő beszéd". Mondja dr. Dobrovits Mátyás, egyházi és iskolai felügyelő. 4. „Ünnepi beszéd". Mondja Rirschmann Nándor, a liczeum igazgatója. 5. „A pozsonyi ág. hitv. evang; egyházközség és liczeuma jubileumára". Ünnepi óda. írta és előadja Albert József, liczeumi tanár. 6. „Isten dicsérete". Vulpius Menyhérttől. Énekli a liczeumi vegyeskar. 7. „A liczeum állapota a mult század ötvenes éveiben". Irta és felolvassa Markusovszky Sámuel, a liczeum tiszteletbeli igazgatója. 8. „Jóltevők emlékezete", írta és előadja Bee,ker Jakab, a liczeum VIII. osztályának tanulója. 9. „Ima és áldás". Mondja Trsztyénszky Ferenez főesperes. 10. „Isten áld meg a magyart" . . . Énekli a gyülekezet. Tanárválasztások. Az erdélyi ref. egyházkerület közgyűlése a nagyenyedi tanítóképző-intézet pedagógiai tanszékére és igazgatóságára Fejes Áron székely udvar­helyi ref. kollégiumi tanárt, — a történelem-földrajzi tanszékre Elekes Viktor eddigi helyettes-tanárt; — a szászvárosi latin-történeti tanszékre dr. Görög Ferenczet, — a történelem-földrajzi tanszékre Orbán Gyulát válasz­totta meg. Gimnázium-felavatás. A szarvasi evangélikus fő­gimnázium új épületét folyó hó 14-én avatták fel szép ünnepséggel. A felavatásra az előző napon Szarvasra érkezett Fábry Sándor békésmegyei főispán és Scholtz Gusztáv evangélikus püspök. A főispánt dr. Wieland Sándor főszolgabíró, a püspököt Placskó István evangó-

Next

/
Oldalképek
Tartalom