Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-11-25 / 48. szám

likus lelkész üdvözölte a pályaudvaron nagy közönség élén. Délután a püspök a gimnázium épületében, a főispán pedig a községházán tisztelgő küldöttségeket fogadott. A felavatás ünnepélye 14-én délelőtt folyt le. Reggel kilencz órakor az evangélikus templomban istentisztelet volt. Ott folyt le a felavató-iinnep is. A megnyitó beszédet Haviár Dániel egyházmegyei felügyelő, országgyűlési képviselő, az ünnepi beszédet pedig Benka Gyula főgimn. igazgató mondotta. Székely Sándor alkalmi ódáját Bumph Pál szavalta el, mire az ünnep a Himnusz éneklésével ért véget. Az ünneplő sokaság azután megtekintette a főgimnázium új épületét, a melynek modern berendezése mindenkit kielégített. Délben az Árpádszállóban lakoma volt. Az akadémiai tanárok fizetésrendezése kérdéséhez. Mult számunkban azt írtuk, hogy a pápai ref. theologiai akadémiai tanárok törzsfizetése 4000 K. A mint onnan értesítenek bennünket, az akadémiai tanárok alapfizetése ez idő szerint még 3200 korona s csak a legutóbbi egyházkerületi közgyűlés határozta el, hogy a mennyiben a főgimnáziumi tanárok fizetése államsegéllyel ez összegnél magasabbra emeltetnék, az egyházi törvény rendelkezése folytán, a theologiai tanárok fizetése is megfelelő összegre emeltessék. E helyreigazításhoz csak azt fűzzük hozzá, hogy maga a tény czikkünk állítását nem gyen gíti meg, mert ha még ez idő szerint nem történt is meg Pápán a theol. tanárok fizetésének az állami akadémiai tanári fizetések színvonalára való emelése, de már határozatba van foglalva, s miután a gimnáziumi tanárok a fizetéskiegészítést már biztosan megkapják, a theologiai tanárok fizetésére vonatkozó határozatot is végre kell hajtani. A vasúti kedvezményes jegyek. A Nemzeti Iskola értesülése szerint a kultuszminiszter meleghangú átiratban kérte fel a kereskedelmi minisztert, hogy a félárú vasúti kedvezményt terjessze ki a nem állami nyilvános iskolák tanítóira és tanáraira is. A kereskedelmi miniszter véleményt kért e tárgyban az államvasutak igazgatóságától^ s ez a vélemény a kedvezmény megadását javasolja. Igy került vissza az ügy a kereskedelmi minisztériumba, a hol — a Nemzeti Iskola hite szerint — nemsokára intézkedni fognak a kedvezmény megadása tekintetében. — A mi hitünk a közeli siker iránt, megvalljuk, nem ilyen erős. De bár mi csalódnánk és ne a Nemzeti Iskola! A dolognak különben, előbb vagy utóbb, csakis ilyen kedvező módon kell megoldatnia; mert lehetetlen és képtelen dolog, hogy a mikor egy hatalmas státus minden tagja egyenlő szolgálatot teljesít, akkor, csak azért, mert nem mindnyája működik az állam által fentartott intézetekben, különböző elbánásban részesüljön. A tanítók fizetésrendezése. A tanítói javadalmak emelésére a jövő állami költségvetésbe felvett összegcsekélysége szinte a végletekig elkeserítette a magyar tanítóságot. Viharos gyűlések zajlottak le és fulmináns czikkek jelentek meg az utóbbi hetekben; sőt néhány megye tanítósága egyenesen a szoczialista minta szerint való szakszervezkedést hozta határozatba. A kultuszminiszter utóbbi kijelentései azonban jelentékenyen enyhítették a szenvedelmeket, úgy hogy a Magyar Tanítók Országos Bizottságának f. hó 18-án Budapesten megtartott gyűlése, ha zajos volt is, de határozataiban megmaradt a bölcseség korlátai között. Mély aggodalommal és megdöbbenéssel vették tudomásul a jövő állami költségvetésnek a tanítók fizetésrendezésére vonatkozó propoziczióit s elhatározták, hogy a törvényhozáshoz intézendő memorandumban kérik a tanítói fizetések rendezését, azokon az alapokon, a melyeket a Vl-dik egyetemes tanítói gyűlés megjelölt. A gyűlés után küldöttséget menesztettek a függetlenségi pártkörbe, hogy a pártot ügyük támogatására felkérjék. Itt Polónyi Géza igazságügyi miniszter fogadta a küldöttséget és megnyugtatta őket a felől, hogy a kormány a legnagyobb jóakarattal törekszik ügyük rendezésére. Ezt a kijelentést maga gróf Apponyi kultuszminiszter is megtette azóta, részint a Délmagyarországi Tanítóegyesület küldöttsége előtt, részint a közoktatásügyi bizottság f. hó 20-dikán tartott ülésén. A tanítói fizetések rendezésének a kérdése már majdnem teljesen elő van készítve s annak végrehajtására a kormányt nem kell kényszeríteni. Az állam pénzügyi egyensúlyának megrenditése nélkül „a jelenlegi pénzügyi helyzet korlátai között is meg lehet tenni és meg fogunk tenni annyit — mondá — hogy egyrészt tanítói nyomorról többé beszélni ne lehessen és hogy tanítóink helyzete az előrehaladottabb európai államok tanítóiéval összhangba hozassók. Hogy miért történik ez a tanítókra nézve későbben — bár csak valamivel későbben — mint a többi állami alkalmazottra nézve ? Erre a kérdésre igen egyszerű a válasz. A többi állami alkalmazottaknál a kérdés tisztán fizetésrendezési, tehát pénzügyi kérdés, mely semmiféle más kérdéssel összevegyítve nincs; ezt tehát rövidesen meg lehetett oldani. Nem úgy a tanítói fizetésrendezés, mert hiszen ez az utóbbi rendezés, miután annak legnehezebb, számbelileg legkiadóbb része a nem állami tanítókra esik, elválaszthatatlanul összefügg ama garancziák kérdésével, melyeket a fölemelt segély fejében, sőt ennek megengedhetővé tétele miatt, állami és nemzeti irányban kell követelnünk attól az iskolától, a melyet segíteni készülünk. Hogy pedig ez nem pénzügyi és eddig megoldatlan probléma, de olyan, a melynek megoldása nélkül a nem állami tanítók állami fizetésrendezéséhez hozzá nem szabad nyúlni, azt talán nem szükséges magyarázni. Ez a bonyodalom — nem pedig a tanítók iránt való figyelem kisebb mértéke — okozta a rövid időre való halasztást." — A kultuszminiszter ez újabb kijelentése, hisszük, hogy megnyugtatólag fog hatni, úgy az állami, mint a nem állami tanítókra. GYÁSZROVAT. Laucsek Jónás, nyugalomba vonult evang. espereslelkész, élete 62-dik évében, f. hó 12-én elhunyt Péczelen. Herepey Károly, a nagyenyedi Bethlen-kollégium nyugalomba vonult tudós tanára, 90 éves korában, f. hó 18-án elhunyt. A boldogult egyike volt azoknak a nagyemlékű embereknek, a kik az 1849-diki romlásból új életre keltették a híres főiskolát. A szabadságharczban mint hadnagy szolgált. A bujdosás éveit nevelőségben töltve, 1854-ben került Enyedre tanárnak. A fejedelmi iskola szomorú romokban állott akkor. A Benkő-fóle gyűjtemény kincseit vandál kezek hordták szét; az égett falak kopáran, reménytelenül meredtek a legyilkolt város üres utczasorain. Itt kezdődött Herepey teremtő munkája, életének legdicsőségesebb korszaka. Tanártársaival összegyűjtötte az elszéledt diákcsapatot és új munkát kezdettek a romok között. Herepey vegytant, mennyiségtant ós természetrajzot tanított. Demonstráló eszközöket és tárgyakat maga gyűjtött. Tanítványaival vagy egyedül bejárta Erdély minden zugát, összegyűjtötte minden ásványát, kőzetét, kövületét. Nyolczezer darabból álló gyűjtemény hirdeti ma is az ő szorgalmát. Mind rendszeresen feldolgozva, tudományosan megliatá-