Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-11-18 / 47. szám

ha a theol. tanárok helyzete kedvezőbbre nem változik, nem az következik be, a mit Sedivy László úr prófétál, hogy a nagy fizetésű professzorok üres falaknak prelegálnak, hanem inkább az, hogy a zsúfolt tantermekben nem lesz, a ki prelegáljon, vagy legalább is nem lesz olyan prelegáló, a ki igazi hivatásának tekintse a tanárságot, hanem inkább csak azt lesi, hogy mikor szabadulhat valamely tisztességes jövedelmű parókhiára. Hogy a budapesti theol. akadémiának egyik újabb tanára első osztályú papságot hagyott oda a professzori kathedráért, abból még bajos arra következtetni, hogy az a professzorság többet ér javadalom tekintetében az elhagyott papi állásnál. Ám kérdezze csak meg Turi Károly és Sedivy László az illetőt, hogy mit áldozott fel s mit nyert, majd meg fogják tudni, hogy becsülésre méltó ambicziója mibe került neki. S azután intézzenek kérdést egy néhány gyakorló lelkészhez (czímeikkel, ha kell, szolgálok privátim), a kiknél a legutóbbi tanárválasztások alkalmával puhatolóztak, hogy: miért nem vállalkoztak professzorságra, s akkor is meg fogják tudni az igazságot, a mi azonban az ő eddigi hitökkel homlokegyenest ellenkezni fog. Ha ezen a helyzeten is változtatni akarunk, pedig nagyon kivánatos a változtatás, akkor megint nem mondhatjuk, hogy a fizetésrendezés ügyének felvetése időszerűtlen. Nem tartják azt időszerűtlennek sem a kultuszminisztériumban, sem az evang. egyházban, sem némely ref. egyházkerületben. Prot. jogakadémiáink tanárai a mult héten jártak fenn küldöttségileg a kultuszminiszternél. Az nemcsak, hogy elismerte a fizetésrendezós időszerűségét, hanem már meg is tette az intézkedéseket ,a szükséglet kimutattatása iránt. Az egyik államtitkár pedig valósággal csodálkozását fejezte ki a felett, hogy egyházaink csak úgy gondoskodnak akadémiáik tanárairól, mint a hogy gondoskodnak. A mult héten tartotta egyetemes gyűlését az evangélikus egyház s ezen nemcsak elismerték a fizetésrendezés időszerűségét, hanem intézkedést is tettek az iránt, hogy a rendezés az állami színvonal szerint végrehajtassék, és pedig épen a közigazgatási körben felszabadulandó államsegélyből, a melyre én is bátor voltam rámutatni. Sőt elismerte a rendezés időszerűségét a dunántúli református egyházkerület is, a mikor felhatalmazta elnökségét arra, hogy a theol. tanárok törzsfizetését az államsegélypénztárból 3700 koronáról 4000 koronára pótolhassa ki, s elismerte Tiszántúl és Erdély is, a mikor theol. tanárai törzsfizetését — és pedig nem is most, hanem évekkel ezelőtt — 4000 koronában állapította meg. Az időszerűség kérdésével ezek után, úgy hiszem, tisztában lehetünk. Lássuk most a szerénység, illetve a szerénytelenség kérdését és a theol. tanároknak ama jó darab tisztes kenyerét, a mellyel meg nem elégedve, kalács után vágynak Sedivy L. úr szerint. Tegyünk e végből egy kis összehasonlítást az állami akadémiák és a mi akadémiáink, azután pedig külön a prot. akadémiák között. Az állami akadémiák tanárai 4800 kor. törzsfizetésen kezdik, a melyből, a korpótlékokkal együtt 8000 koronára emelkednek 25 évi szolgálat után. E törzsfizetéshez járul még 840-től 1600 koronáig fokozódható lakáspénz. A mi theol. és jogi akadémiáink, a legmagasabb színvonalon is legfeljebb 4000 kor. törzsfizetéssel rendelkeznek, a mely a korpótlékokkal 5600 kor. s a lakáspénzzel együtt 7000 koronáig emelkedhetik. A mi tanáraink javadalmazása tehát, még a legjobb esetben is alul marad az állami tanárokénál 1840, illetve 2600 koronával, holott az állami jogtanárok ezenfelül még tetemes vizsgadíj-pótlékot is kapnak, a mi csak csekély mértékben van meg a mi jogi és teljesen hiányzik theol. akadémiáinkon. Tekintve pedig saját akadémiáinkat, az tűnik ki, hogy a kezdő törzsfizetés Debreczenben, Kolozsváron, újabban Pápán 4000 kor., Pozsonyban, Sopronban, Eperjesen 3600, Sárospatakon 3400, Budapesten, Kecskeméten 3200 kor. A 25 évi szolgálat utáni törzsfizetés Kolozsváron 5600, Sárospatakon 5400, Debreczenben és Pápán 5000, Budapesten 4700, Sopronban 4600, Kecskeméten 4200, Pozsonyban és Eperjesen 3600. Vegye immár számításba Turi K. és Sedivy L. úr, hogy az evang. egyház* legközelebb rendezni fogja a pozsonyi és az eperjesi tanárok javadalmát s azt, hogy a kecskeméti jogakadémia tanárai, a kimutatások szerint évenként is személyenként átlag 600—700 kor. vizsgálati díjban is részesülnek, s akkor azt fogják látni, hogy az ország legdrágább városában élő budapesti theoL tanároknak van az összes prot. akadémiák tanáraié között a legcsekélyebb javadalma. Nem ok nélkül való s elfogulatlanul szerénytelenségnek nem bélyegezhető tehát, ha csekélységemben épen egy budapesti theol. tanár merte felemelni szavát a fizetésrendezés dolgában. Mert annyit talán Tury K. és Sedivy L. úr is elismernek, hogy ha valahol pénzbe kerül a megélhetés, akkor legelső sorban Budapesten kerül pénzbe. De hát ők úgy hiszik, hogy a budapesti theol. tanárok jelenlegi javadalmazása teljesen elégséges a tisztességes és gond nélkül való megélhetésre; sőt Sedivy L. úr egyenesen azt állítja, hogy mi már a jó darab tisztes kenyérrel sem érjük be, hanem kalácsra áhítozunk. Hát nézzünk a szemébe ennek a vélekedésnek és állításnak is. Annak a kimutatására, hogy mily fényes és gond nélkül való a mi anyagi helyzetünk, egy költségvetést fogok bemutatni, a mely egy összesen 5200 kor. javadalmazásban részesülő, feleséges, egy (7 éves) gyermekes és egy cselédet tartó budapesti theol. tanár megélhetésére vonatkozik. Eleve is jelzem azonban, hogy abban oly ideálisan minimális tételek fognak szerepelni a legtöbb helyen, a melyek épen nem a valódi képet mutatják fel, hanem csak azt, hogy meddig volna szabad terjeszkedni, ha nem volnának azok a felpanaszolt mellékfoglalkozások. 1. Egy négyszobás lakás, nem a fő-, hanem a mellékutczákban, 2-dik vagy 3-dik emeleten, 1600 kor. 2. Egy cseléd bére, havi 24 K-val, évenként 288 K.