Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-11-18 / 47. szám

3. Tüzelőre 30 mm. szón, 20 mm. koksz, 6 Q m. fa, a mai árak szerint 264 kor. 80 fillér. 4. Világítás 100 kor. 5. Adók: a) állami ós községi 134 kor., b) egyházi 20 kor., összesen 154 kor. 6. Nyugdíjintézeti járulék 70 kor. 7. Egy napi- és egy szépirodalmi lap 42 kor. 8. Egyesületek 30 kor. 9. Életbiztosítás 246 kor. 10. Évenként egy viselő férfi- és egy női ruha 80 80, két pár férfi- és két pár női czipő 36 + 36, egy férfi-kalap 7, egy női kalap 15, négy fiúöltözet 50, négy pár gyermekczipő 20, fehérnemű 50, két női házi ruha 40, öt évenként egy férfi- és egy női télikabát egy évi részletében 44, négy évenként egy férfi- és egy női őszi kabát egy évi részlete 27, négy évenként egy férfi-és egy női szalonruha egy évi részlete 60, három évenként egy (7—10 éves) fiú téli és őszi kabát egy évi részlete 10 kor., összesen 555, kerekszámban 550 kor. 11. Orvos és gyógyszer 100 kor. 12. Mosatás, vasaltatás 100 kor. 13. Háztartás : a) átlag 1 kg. hús (á 2 kor.) és hetenként egy pár csibe (á 2 kor. 80 fill.) = 865 kor. 60 f.; b) átlag 30 fillér főzelék 109 kor. 50 . f.; c) átlag 1 kor. liszt és fűszer 365 kor.; d) átlag ll

/2

liter tej (á 24 fill.), tejfel, túró 170 kor.; e) 60 kg. zsír 100 kor.; f) átlag 2 tojás (á 8 fill.) 60 kor.; g) czukor, kávé 100 kor.; h) kenyér 100 kor., összesen 1870 kor. 10. fillér. 14. Konyhai és háztartási apróságok 75 kor. Az 1—12. tétel összege 3544 kor. 80 f., a 12—13. tétel összege 1945 kor. 10 f., összesen 5489 kor. 90 f. A javadalom 5200 korona levén, hiányképen mutatkozik 289 kor. 90 fillér. íme, itt van az a fényes javadalmazás, az a nagy darab kenyér. Pedig ebbe a költségvetésbe nincs felvéve egy fillér sem, sem szakkönyvekre, sem eshetőségekre, sem egy pohár borra, sem egy szivarra, sem szórakozásra, sem nyári pihenőre, sem pedig arra, hogy az illető tanárt az Isten egy gyermek helyett hárommal vagy néggyel áldotta meg, vagy hogy egyetlen gyermekét is magasabb iskolákon taníttassa. Ezeknek az igényeknek a kielégítése kell, hogy a mellékfoglalkozásból befolyó jövedelemből teljék ki, mert a mint látható, a rendes javadalmazás semmiképen sem futja. De nem futja nemcsak ezeket, hanem még az el nem kerülhető rendes kiadást sem, A mint már eleve jeleztem, az előterjesztett költségvetés ideálisan minimális tételeket foglal csak magában, a melyek a valóságnak mélyen alatta állanak. Én egészen nyugodtan bocsátom ezt a költségvetést nemcsak Turi K. és Sedivy L. urak, hanem mindenek elbírálása alá, a kik a budapesti megélhetési viszonyokat nemcsak hírből, hanem közvetlen tapasztalatból ismerik. Ha találnak benne tételeket, a melyek a való szükségeknek nem megfelelők, s kimutatják, hogy a költségvetés végeredményében nem reális a tekintetben, hogy a jelenlegi javadalmazás elégtelen: ünnepélyesen kijelentem, hogy megadom magamat ós visszavonom, a mit a fizetésemelés tárgyában szóltam. Ha azonban a felől győződnek meg, hogy nem helyesen ítéltek a theologiai tanárok, különösen pedig a budapesti theol. tanárok anyagi helyzete felett, elvárom azt is, hogy azokat az épen nem hízelgő, sőt gyanúsító megjegyzéseket, a melyekkel őket illették, férfiakhoz illendően visszavonják. Mindazoktól pedig, a kik e válaszomat végig olvasták, bocsánatot kérek a hosszadalmasságért. Aprólókosságokig mentem a demonstráczióban; de nem tehettem másként. Ha csak az egyes végösszegeket állítottam volna be a költségvetésbe, Turi K. és Sedivy L. urak és talán még mások is azt mondhatták volna, hogy csak számokkal dobálózom. Részleteznem kellett tehát, hogy világosan álljon a dolog mindazok előtt, a kiket illet. S mindezek után nyugodtan bocsátom az ügyet az elfogulatlan elbírálás alá, meg levén győződve a felől, hogy részemen, illetve az akad. tanárok részén van az igazság, s hogy a fizetésrendezés kérdésének felvetése nem volt sem időszerűtlen, sem szerénytelen és hogy az akadémiai tanárok nem kalács után áhítoznak, míg mások fekete kenyeret esznek, hanem csak a mindennapi, tisztességes kenyér biztosítását keresik. Hamar István, theol. tanár. TÁRCZA. A tiszántúli ref. superintendentia átirata a többi egyházkerületekhez a „Communis Instantja" tárgyában 1764-ből. (Folyt, és vége.) De fordicsuk már a' dolgot a' másik oldalára és lássuk mitől tarthatunk, ha Communi Nomine szerencsét próbálunk. Tarthatunk attul, hogy nem acceptáltatik az Instantiánk, az sem lehetetlen, hogy valami esik rajtunk, a vagy csak némellyeken közüllünk. De mind ezekkel is nem leszsz a' mi dolgunk rosszabbá, hanem jobbá, mert ha nem Instálunk ugy is véghez viszi rajtunk a V. Clérus a mit fel tett magában. De ha Instálunk, bátor rejiciáltassék is Instantiánk, még is fog az valamit használni, mert mig azt látják, hogy oltalmazzuk magunkat, csakugyan egy kicsit tartózkodnak, de ha veszik észben, hogy már mindenről le tettünk, akkor osztán fojvást mennek mint a' kő fal rontó árvíz. Ne hidje pedig senki, hogy a V. Clerus olly kicsiny ós könnyű dolognak tartaná a' mi kiirtattatásunkat, a' mint magunk többnyire gondolkodunk felőlle, való hogy már nagyot haladott benne és meg hányta a' Fundamentomokat, de még sokkal több vagyon fenn a' mi kőfalainkban, mint sem hogy azt egy Impetussal le dönthetné, idő kívántatik ahoz és az a' profunda Politica, a' mellyet fel vett, azt kivánnya, hogy tartózkodva és nagyon vi-