Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-11-04 / 45. szám

így segélyezik Németországban az elárvult papi családokat. E téren valamivel többet tehetnénk mi is. A mi szükségeink még égbekiáltóbbak Magyarországon. Németország és Anglia az egyletek hazája. Meg is látszik rajtuk minden téren, hogy az egyesülésben és a tömörülésben van az erő. A német tudomány trónol, a gyakorlati élet és ügyesség terén Anglia jár elől. Mi pedig szónokolunk és közigazgatunk az unalmasságig, íme Németországban micsoda hatalommá nőtte ki magát a szocziáldemokráczia és annak méltó társa vagy ellenfele : az ultramontán czentrumpárt. Olvasom továbbá, hogy a szocziáldemokrácziához nem is tartozó munkásegyleteknek igen nagy a száma, s tagjaik meghaladják a százezeret. Ezek közé tartoznak a ker. ipartestületek 300,000, a r. kath. munkásegyletek ugyancsak 300,000, az ev. munkásegyletek 130,000, a r. kath. legényegyletek 75,000, a német nemzeti segédek egylete 81,000, s a Hirsch-Duncker-féle iparegylet 120,000 taggal. Ezek közé nem tartoznak a munkásegyletek közül azok, a melyek nem kézműves iparral foglalkoznak, hanem inkább iparilag vannak szervezve s ezeknek a száma hasonlóan meghaladja a százezeret. Hát csakugyan a számok beszélnek ! Francziaországhoz hasonlóan Spanyolországban is kitört az állam és az egyház közötti küzdelem. Közöttük az ellentét a lehető legélesebb. Az államnak czélja a vatikáni egyház befolyásának ellensúlyozása, sőt megtörése, míg ellenben Róma görcsösen ragaszkodik a spanyol állami élet feletti uralmához. Az állam közelebbről a közoktatásügy államosítását, az állami törvények és a konkordátum (1851) közötti megegyezés létesítését, a konkordátumban nem foglalt rendek feletti felügyelet gyakorlását, esetleg azoknak feloszlatását, a lelkiismereti és vallási szabadság meghonosulását, a polgári házasság bevezetését, a kultuszbudget megszorítasát, a kultuszszabadság helyreállítását s az egyházi eskü megszüntetését czélozza, — a mi igen nagy dolog a klerikálizmus által elnyomott és politikailag tönkrejutott Spanyolországban. Ezzel szemben Róma továbbra is vitatja a közoktatás feletti kizárólagos felügyeletét, az egyházi rendeknek és társulatoknak állami elismertetését, sőt az államtól való teljes fiiggetlenítését, a kultuszbudget jelenlegi nagyságát, a r. kath. vallásnak, mint államvallásnak teljes kidomborítását s a vallási türelem megszüntetését. Ezeket így olvasva, eszembe jut volt professzoromnak, Tschackert göttingai polemikusnak az a találó mondása, a mely szerint Róma egyházának saját országaiban, ú. m. Franczia-, Spanyol- és Olaszországban kell felbomlania, s akkor indulhat meg kebelében egy új reformáczió. Úgy látszik, a közel jövő igazolni fogja Tschackert állítását! „A liberális, modern és egyházi Krisztuskép" czím alatt rendkívül alapos, mélyen járó, de tudományos theol. tekintetben kissé egyoldalú tanulmány, illetve czikksorozat jelent meg a közelmúlt napokban a Luthardt-féle „Alig. Ev. Luth. K.-Zeitung" ez évi 37. s következő számaiban. Találóan mondja, hogy a XIX. század végével s a XX-iknak elején a Krisztus élet- és jellemképének oly általános, mélyre ható s intenzív komoly ismertetésével találkozunk az irodalomban, a milyenre az azelőtti évtizedek tudományos theologiájában nem volt példa. Szerzőnk kissé erőltetett módon éles határvonalakat emel a liberális, modern és egyházi Krisztuskép között, s annak a meggyőződésének ád kifejezést, hogy egyedül az evangéliumok ura és istene, a Krisztus felel meg legjobban a történeti forrásoknak s az élő vallás követelményeinek. Igen ám, de az arról szóló felfogás különböző volt a középkorban, a reformáczióban, az orthodoxiában, a raczionalistáknál és a modern theologiában. Sőt nem hivatásos theologusok is mesteri vonásokkal méltatták a Krisztust. így Chamberlain, Paulsen, Alberti és Türck. Mindenesetre örvendetes és tanulságos jelenség, hogy Krisztus élet- és jellemképe oly komolyan és sokoldalúlag foglalkoztatja a hivatásos theologián kivül is a tudós köröket. Hisz a Krisztusról szóló modern irodalom — mint Gnitzmacher rostocki tanár is állítja fent idézett tanulmányában — csaknem beláthatatlan. Eperjes. Dr. Szlávik Mátyás. EGYHÁZ. Püspökválasztás. Az erdélyi szász evang. egyházkerület okt. 30-án tartotta meg Nagyszebenben piispökválasztó közgyűlését. A jelöltek közül egy szavazat ellenében az összes szavazatokkal dr. Teutsch György nagyszebeni lelkész, eddigi püspökhelyettes választatott meg a kerület püspökévé. Az új püspök az 1893-ban elhunyt Teutsch György Dániel püspöknek legidősebb fia. Született Segesvárott 1852-ben, 1876 óta az egyház tagja. Először tanára és igazgatója volt a nagyszebeni evangélikus tanítóképző-intézetnek és 1896-tól 1904-ig Nagy-Csuron lelkész volt. 1904 óta nagy-szebeni lelkész és 1899 óta püspöki vikárius. Templomszentelés. A győri evang. reform, egyház f. hó 4-én szenteli fel új templomát. Az ünnepély sorrendje : 1. A templom előtt gyülekezeti ének: LXXXIV. zsoltár 1. verse. 2. Antal Gábor püspök beszéde a templom előtt. 3. A gyülekezet állva énekli a 74. dics. 1. versét. 4. A gyülekezet ülve énekli a XC. zsoltár 1. versét. 5. Egyházi karének. 6. A püspök szentelési beszéde és imája. 7. Egyházi karének. 8. Czike Lajos esperes, kir. tanácsos ünnepi beszéde. 9. Egyházi karének. 10. Szabó Zsigmond lelkész felolvassa a templomépítés rövid történetét. 11. Keresztelés, végzi Gartsik N. Sallay István császári lelkész. 12. Esketés, végzi ifj. Czike Lajos bőnyi lelkész. 13. „Himnusz", énekli a gyülekezet. 14. Úrvacsora. 15. Záró ének. CXXII. zsoltár 2. verse. A sepsi ref. egyházmegye a mult hónapban megtartott közgyűlésén ejtette meg az esperesválasztást. Az egyházmegye bizalma ismét az eddigi esperes: Józsa Sándor személyében összpontosult s a gyűlés egyhangúlag őt választotta meg esperessé. A máramaros-ugocsai ref. egyházmegye Halmiban tartotta meg őszi közgyűlését. György Endre gondnok hosszabb s mély tartalmú beszéddel nyitotta meg a közgyűlést. Megemlékezett benne a három milliós kor-