Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-11-04 / 45. szám

mánysegélyről, s hangsúlyozta e segélynek törvény által leendő biztosítását, valamint azt, hogy ha a kultuszminiszter azt a részletes elszámolás kötelezettségével adja, azt a prot. autonómiával és a 48. XX. t.-cz. szellemével megegyeztethetőnek nem tartja, mivel az összeg felhasználása merőben az egyetemes egyház belső dolga. A mikor azonban az egyház az államsegéllyel súlyos terheitől megszabadul, ideje lesz arra is gondot fordítani, hogy az egyház belső életét is megújítsuk. „A miképen egyházunk ma működik — mondá — csak félig teljesíti feladatát. Jó szerint csak adminisztráczió az egész működésünk. Azon keresztyén egyházi életnek, azon bensőségnek, a mi a mi egyházunk lényege volna . . . ennek a benső életnek nagyon kevés nyomát látjuk. Csak a külső formák vannak meg. A községekben megvan az egyház, mint intézmény, de az igazi keresztyén élet hiányzik." A szoczializmus és pedig nem a tudományos, hanem a legdurvább, a leganyagibb szoczializmus, veszedelmesen terjed egyházunk tagjai között, s ezzel szemben egyházunk teljesen mozdulatlan, holott a r. kath. egyház egész erővel és öntudatosan dolgozik azon, hogy a szoczializmus veszedelmeit ne csak elfordítsa feje felől, hanem hogy annak, a maga szelleme szerint, irányadója is legyen. György Endre gondnoknak e magasabb látókörű programmjára bizony nem igen adta meg a kellő visszhangot az esperesi jelentés, a mely szerint a gyülekezetek adminisztrácziója rendetlen; nincs rendben a levéltár, hiányosak a jegyzőkönyvek, nem eléggé pedáns az anyakönyvvezetés, a számadásokban nincs egyformaság és pontosság, kilencz egyházban még az egyházi ingatlanok sincsenek telekkönyvezve, s némely gyülekezetek egészen el vannak adósodva stb. stb. Nem adott visszhangot a tanügyi bizottság sem, a melynek, daczára annak, hogy a bizottság egyik tagja egész sereg javaslatot terjesztett a tavalyi közgyűlés elé, nem volt semmi érdemleges előterjesztése, mert hát a bizottság tagjait nem igen lehet tanácskozásra összehívni. — Ezt a tudósítást a Debr. Prot. Lap referálása alapján írjuk. Nem a máramaros-ugocsai egyházmegyét akarjuk vele kipellengérezni, hanem csak azt kívánjuk elérni vele, hogy sajnálatos állapotainkra felhívjuk azoknak a figyelmét, a kiknek legelső sorban hivatásuk azokon változtatni. A máramaros-ugocsai állapotok nem állanak páratlanul. Többé-kevésbbé ugyanilyenek azok a többi egyházmegyékben is. Vájjon mikor ébrediiunk már fel csendes, de veszedelmes szendergésünkből ?! A szilágyszolnoki evang. egyházmegye a mult hónapban tartotta meg közgyűlését. Bartha Dezső esperes megnyitó beszédében a fejét mindinkább emelgetni kezdő klerikális irányzatra és az ellen való komoly védelemre hívta fel a figyelmet; azután pedig terjedelmes, de épen nem sablonszerű keretben mozgó jelentésben számolt be az egyházmegye szellemi és anyagi ügyeiről. Jelentésében szinte tanulmányszerűen foglalkozott a szoczializmussal s ennek orvosszereképen a vallás intenzívebb és a lelkeket valóban átható tanításával. Mindkét fejtegetést oly értékesnek és eszméltetőnek ítélte a gyűlés, hogy azoknak külön körlevelekként kinyomatását és minden gyülekezethez megküldését rendelte el. Az esperesi jelentés után a többi, rendszeres jelentések olvastattak fel, majd pedig az új papok és tanítók erősíttettek be hivatalaikba. Megejtették a szavazást a megüresedett egyházmegyei tisztségekre is s aljegyzővé Kovács Zsigmondot, levéltárossá Kádár Gézát, nyomtatványkezelővé Farkas Sándort választották meg. Felterjesztést intéznek a kerülethez a közigazgatási segélyben való részesittetés, valamint a 48. XX. oly mértékű végrehajtása tárgyában, hogy a lelkészi fizetés, a korpótlék és a nyugdíjintézet ügyei kívánt módon megoldhatók legyenek. Ilyen irányú feliratok beterjesztésére a kerület többi egyházmegyéit is felhívják. Indítvány tétetett a közgyűléseknek állandóan Zilahon tartása iránt ; a gyűlés azonban ehhez nem járult hozzá, hanem továbbra is az eddigi gyakorlat •fentartását mondotta ki. Kilyén Sándor igazgató-tanácsi irodaigazgatónak jegyzőkönyvi köszönetet szavaztak a krasznahorváti gyülekezetnek nyújtott 500 kor. adományért s köszönetüket a ker. gyűlés alkalmával élő szóval is tolmácsolni fogják. Egyházmegyei választások. Az abauji ref. egyházmegye szavazatbontó bizottsága október 23-án vette számba a világi fő- és aljegyzői és a lelkészi aljegyzői állásra beadott szavazatokat. Ezeknek eredményeképen világi főjegyzővé dr. Piűcy Endre alispán, eddigi világi aljegyző, — világi aljegyzővé Téglássy Endre földbirtokos, — lelkészi aljegyzővé Benke István szentandrási lelkész választatott meg. Az udvarhelyi ref. egyházmegye okt 24-én tartotta meg közgyűlését Székelyudvarhelyen. A lemondott tanügyi előadó helyére Biró Sándor vallástanárt választották meg. A jelentések meghallgatása és tudomásul vételén kivül, a hogy a tudósításban olvassuk, rendbírságot állapítottak meg a „hanyag papokkal" szemben. Bizony szomorú dolog, hogy még ilyen intézkedésre is szükség van. Templomszentelés. A kisráskai ref. anyaegyházhoz tartozó hegyi-i filia hívei f. hó 4-én szentelik fel templomukat. Báró Bánffy D. válasza az Irsay-iigyben. Említettük már, hogy a kolozsvári ref. gyülekezet tagjai memorandumban fordultak a hivatalától elmozdított Irsay József lelkész visszahelyezése érdekében a konvent elnökeihez. Erre a memorandumra most báró Bánffy Dezső úgy is, mint a konvent egyik elnöke, úgy is, mint az erdélyi egyházkerület legidősebb főgondnoka, hosszabb levélben felelt az elégedetlenkedőknek. Levelében első sorban is arra mutat reá, hogy az oly nagyra becsült egyházi autonómia nem abban áll, hogy az egyháztagok többen vagy kevesebben a saját tetszésük szerint járjanak el, hanem hogy magunk alkotjuk meg alkotmányos úton azokat a törvényeket, a melyek szerint egyházunkat kormányoztatni akarjuk s választjuk meg a fokozatos hatóságokat, a melyekre a törvények végrehajtását és felügyeletét bíztuk. De ebből a drága jogunkból azután az a szent kötelességünk származik, hogy törvényeink iránt engedelmes tisztelettel viseltessünk s megbecsüljük azokat a hatóságokat, a melyek törvényeink szerint járnak el. Ha jogorvoslatot keresnek, keressék azt a törvény rendes útján s ha igazuk van, feltétlenül meg is fogják azt nyerni. Rendkívüli úton befolyni a biróság hatáskörébe sem a híveknek, sem a kormányzóknak nem lehet. Sajnálatát fejezi ki a felett, hogy a panaszosok az egyházból való kitéréssel fenyegetőznek. Komoly szavakkal igyekszik őket ennek helytelenségéről meggyőzni; de kijelenti, hogy ha bár elhagyják is az egyházat, az a biróság ítélkezésére semmi befolyást sem fog gyakorolni. A komoly hangú s a kérdés elbírálásánál az egyedül helyes alapokon nyugvó válasz, nem tudjuk, mily hatást fog gyakorolni; de fájdalom, a kedélyek felzaklatott volta miatt, nem igen merjük remélni annak kívánt sikerét.