Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-11-04 / 45. szám

ták elfoglalni, mivel a búcsúsok elé nem harangoztak. A két Pécselyen ekkor 634 volt a református lelkek száma, rajtuk kivül még 188 róm. kath. és 7 ág. h. ev. lakott benne s e szerint 133 évvel ezelőtt népesebb volt a gyülekezet, mint ma. Szalai Jánost 1779-ben Szép János váltotta fel a lelkipásztorságban, a kit négy év múlva, 1783-ban Bor­sos István követett, a ki 13 esztendőt töltött itt s 1796-ban Székely Ádám lett az utódja, a kit 1807-ben Nyitrai János váltott fel, de ez fél év múlva meghalt, s az esz­tendőt Ángyán János, mint időközi lelkész töltötte ki. Ugyanilyen minőségben szolgált 1808-ban Komiles János; utána 1809-ben Kabai Tanyi János következett s miután 19 esztendőt példás buzgósággal eltöltött volna, helyét átadta 1828-ban Bereczk Józsefnek, de ez betegsége miatt hivatalát nem sokáig folytathatta.. 1831-ben Sze­ness Károly segédkezett mellette és helyet adott 1832-ben Szentkirályszabadjai Simony Imrének, ennek a tudós és munkás férfiúnak, a ki a görög klasszikus írókat ma­gyarra fordította. Szép beszédei közül utódja többet közölt a Fördős által szerkesztett Papi dolgozatokban. Utódja lett 1842-ben Oláh János, a kire még ma is sokan emlékeznek Pécselyen, a ki lelkészi és irodalmi munkálkodásán kivül, mint a veszprémi egyházmegyének 1860—1867-ig esperese is szép emléket állított magának. Lelkészsége idejében épült 1863-ban a mostani szép templom 40,000 korona költséggel; az előbbi mikor épült? — nem lehet meg­állapítani. Oláh János azt jegyezte fel róla, hogy külső­belső alakja arra mutat, miszerint valaha keleti vagy görög keresztyének keze építhette, mit a két szank­tuáriumból lehet gyanítani; de azt látszik erősíteni a szomszéd Yászol nevű helység is, mely Szent Baziliusz­tól, vagy romlott nyelven Vazultól veszi nevét, hol haj­dan a Basilitáknak kolostora is volt, melynek némely romjai még láthatók. Oláh János után Sörös Géza következett 1867-ben. Főgondját a templomépítésből fenmaradt fedezetlen összeg törlesztésére fordította, de czélját el nem érhette, mivel 1884-ben Szent-Istvánra vitték s utódjaira maradt az egyház pénzügyi egyensúlyának helyreállítása, melyhez az új lelkész, Bakó Imre apostoli buzgalommal hozzá­látott, s részint az egyház tagjainak áldozatkészségéből, részint szőllőinek terméséből hat év alatt összes adós­ságát kifizette az egyház. 1887 óta Nagy Benő a lelkésze. Neki és a mos­tani nemzedéknek jutott osztályrészül azon feladat, hogy az egyház külső építésének nagy munkáját befejezzék, a mi Isten segítségével, az egyház tagjainak buzgóságával és áldozatkészségével meg is történt. 1894-ben lelkészi la­kását, 1899-ben iskoláját és tanítója lakását építette fel 10,000 korona költséggel s most 3200 korona költséggel díszes új orgonát állított be templomába, hogy annak méla­bús akkordjai mellett nagyobb buzgósággal dicsérje az Urat. Vajha minden egyházunk ilyen rendezett és áldozat­kész lenne, melyben íme mindenek megújultak ! Thury Etele. BKLFÖLI) A bujdosók hamvainak temetése. Az édes, a szeretett hazai anyaföld kebelén pihen­nek immár a nagy bujdosók hamvai. Az egész nemzet osztatlan kegyelete kísérte őket hazatérő útjokon. Az egész nemzet hódolata fogadta hamvaikat az ország fővárosá­ban. Az egész nemzet áldása nyugoszik poraik pihenő helye felett. Kik bujdokolva, mindenükből kifosztatva hagyták el ezt a földet; kiknek homlokára a lázadás bélyegét sütötte egy gyáva, erőtelen kor, azok fejedelmi pompában, mint dicsők, mint nagyok tértek immár haza. Az idő s az elfogulatlan történetírás megtisztította emlé­kezetüket minden gyanútól, minden gonoszul rákent mocsoktól, s nevüket, személyüket glóriával vette körül a nemzeti hála és kegyelet. A szeretetnek, a tiszteletnek azt a rajongó meg­nyilatkozását, mely poraikat fogadta, kisérte; azt a káprázatos fényt, mely diadalútjukat beragyogta, bőven ismertették a napilapok s így arról szólanunk immár felesleges. E helyen bennünket inkább az ünnepélyek egyházi mozzanatai érdekelnek, s ezekről kívánunk, emlékezetnek okáért beszámolni. A hamvakat okt. 27-én reggel vette át Orsován a kiküldött ötös bizottságtól a kormány, s a hivatalos aktus után következett az egyházi szertartás. A r. kath. vallású bujdosók (II. Rákóczi Ferencz, Zrínyi Ilona, Rákóczi József, Bercsényi Miklós, Csáky Krisztina, Eszterházy Antal és Sibrik Miklós) hamvainál Frahnói Vilmos püspök végezte a gyászszertartást s mondott magyar nyelvű imádságot. Az evangélikus vallású Thö­köly Imre hamvainak fogadására Zelenka Pál és Scholtz Gusztáv püspökök és Zsilinszky Mihály kerületi felügyelő jelentek meg. A Thököly hamvait magában rejtő réz koporsónál Scholtz Gusztáv püspök végezte az egyházi szertartást és a következő beszédet mondotta: „Hazaérkezett nemzetünk nagy fia a haza földjére, mely mellett egykor jó és balsorsban rendületlenül kitar­tott. Hazaérkezett, nem múló látogatónak, nem ünneplő vendégnek, hanem hazaérkezett, miként a fiú édes ott­honába, a távol idegenből. Hazaérkezett állandóan és itt köztünk marad lakóul, hogy a hol egykor bölcsője ringott, odaszálljon a sírjába is, melynek szent nyugalma fölött nem az idegen nép szülötte, hanem saját nemze­tének kegyelete őrködjék, idők végezetéig. Lelkünk elborul az ő emlékezetének oltára előtt. Hála és kegyelet nagy királyunk iránt, mert visszaadta nekünk nagyjainkat. Egyesüljünk mindnyájan buzgó imádságra a király és a nemzeteknek Atyja, a jóságos Istenhez. Immár az Úr áldjon és őrizzen meg Titeket, királyotokat és legyen hozzátok kegyelmes. Az Úr világítsa orczáját rátok és adjon nektek békességet. Amen!" Orsovától Budapestig, a merre az útvonalon pro­testáns gyülekezetek vannak, mindenütt szólottak a vonat elhaladtakor a harangok és a lelkészek híveik

Next

/
Oldalképek
Tartalom