Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-11-04 / 45. szám

Csopakra vittek s az ez évi veszprémi zsinat már Rozsos Nagy Ambrust emliti pécselyi lelkésznek, a kit Vörösberényből vittek ide. Itt volt 1628-ig, a mikor Felső-Örsre vitték. Az 1628 június 27-én Pápán tartott zsinaton jelenvoltak között Kőszeghi Molnár Mátyás neve mint pécselyi lelkészé fordul elő, a ki előbb Alsó-Örsön volt. Ekkor már annyira megerősödött az egyház, hogy az 1629. évi zsinaton, midőn számbavették, hogy hol vannak iskolák, az egész veszprémi egyházmegyében csak öt iskola volt, s ezek közül egy a pécselyi. Csak sajnálnunk lehet, hogy egyszersmind az iskola tanítójának nevét nem örökítette meg a jegyzőkönyv, de ettől kezdve állandóan mindig volt iskolája. Kőszeghi Molnár Mátyás két évig volt pécselyi lelkész. Ekkor a Csopakról Felső-Örsre ment Tolnai István esperes helyébe ment s ezért az 1630. évi pápai zsinat jegyzőkönyve már Solti Benedeket említi annak, a kit ugyanitt a veszprémi esperes mellé presbiterré is választottak ; 1633-ban pedig beválasztották az egyházkerületi presbitériumba. Solti Benedeket az 1634. május 16-diki csöglei zsinat határozatából Sápi Tamás váltotta fel Pécselyen, a kit a Győr vármegyei Ságról vittek, a ki egész 1656-ig itt volt, az évenként tartott zsinatokra rendesen eljárt. Mint egy 1855-ből való feljegyzésen olvasom, az egyház ládájában ekkor még megvolt egy 1640-ből való levél, melyben az esperes kiküldi Sápi Tamás pécselyi lelkészt Balatonfüredre, hogy az itteni lelkész neje és a tanítónő között támadt perpatvart egyenlítse ki, mely azt bizonyítja, hogy Füreden is volt már ekkor iskola. Az 1657. évi május 24-én tartott pápai zsinaton Lasztóczi Istvánt avatták fel a pécselyi lelkészi állomásra ; de ez csak egy évig volt itt, mivel az 1658. jún. 15-iki zsinaton jelenvoltak névsorából azt látjuk, hogy ekkor már Gombai Mihály volt a lelkész, de hogy meddig? — nem lehet adatok hiányában eldönteni. Az 1674. évi pozsonyi rendkívüli törvényszék elé megidézett lelkészek között Szili István nagypécselyi lelkész is említve van,1

de valószínűen ez sem jelent meg, épen úgy, mint a füredi, csopaki, tihanyi, aszófői szintén megidézett lelkészek, s így kikerülte az üldözést, a sok szenvedést és gályarabságot. Midőn az 1693- évi aug. 8-án Veszprémben tartott zsinaton Séllyei István püspök helyébe dr. Csúzi Cseh Jakabot püspökké választották, a jegyzőkönyv szerint Bogdányi István volt a pécselyi lelkész, a ki innen Balaton-Kisszőlősre ment s ott halt meg. 1708-ban már Kabai Márton volt a lelkész, a ki jelen volt Hodosi Sámuel püspökké választásán. Utána, mint az 1747. évi püspöki egyházlátogatás jegyzőkönyvéből kitűnik, lelkészek voltak Morádi György 1720—1732-ig, ezután Szathmári István 1735-ig, Veresegyházi János 1738-ig, Komáromi István 1747-ig, mely évben Sebestyén Jánost vitték magukhoz, 1 Sárospataki Füzetek 1863. évf. 668. 1. a kit a tiszáninneni püspök, Szentgyörgyi Sámuel avatott fel lelkipásztornak a zubói egyház kérésére 1744-ben Putnokon; s mivel a lelkészekben nag^ volt a hiány, Deáki István veszprémi esperes engedélyével messze földről hozták. Az egyház akkori állapotának megismerésére az 1747-iki püspöklátogatás jegyzőkönyvéből álljon itt ez a részlet: „Az eklézsia helvét hitvallást követőkből áll, egykét lutheránus lakik, de a mi prédikátorunknak fizetnek. Nemespécsely: nemes helység; Nagypécsely: a tiszteletes nagyszombati templarius-rendé. Az eklézsiának van két telekre 22 hold földje öreg, apró. Rét öt darabban, három szekér széna jó terem rajta. Az úrvacsorájához ezüstpohár vagyon, tányér is ezüst (melyek ma is megvannak, a kehelyen 1677. évszám, a tányéron Nagypécsely felírás), abroszok, keszkenők elegendők. Lelkész fizetése 20 forint, 20 kila búza az öreggel, őszi vetés 2 hold, tavaszi 2 hold, az eklézsia szántja, veti, aratja, takarítja be a rétekkel együtt; faggyú 10 font; kollekta bort minden pár ember ád 5 pintet az öreggel, íeá megyen 20 vagy 22 akóra ; fát adnak elegendőt. Iskolamester Puska János uram, feleséges, az idén ment oda, vázsonyifi, nem igyekszik predikátorságra, debreczeni deák volt, jól prédikál, fizetése 8 forint, annyi kila búza, őszi vetés egy hold, másfél kiláról való, tavaszi is annyi; tandíj kánon szerint, fát elegendőt adnak; lususért egy gyermektől egy mércze tavalyi eleség." Bizony nem sokat emelkedett a mi belhivatalnokaink fizetése másfél század alatt. Sebestyén Jánost Borsosgyőri József követte a predikátorságban, a ki 1753-ban szolgált; ezt követte Berényi Ferenez 1762-ig. Mivel az egyház anyakönyve 1744-ben kezdődik, ezután pontosan fel lehet sorolni a lelkészek neveit, a kik így következtek: 1762-ben ideiglenesen volt Csúzi Gergely, 1763—1769-ben Üllei István, 1769—1770-ben Márton István, a pápai főiskola újraalapítójának, Márton Istvánnak édesapja, 1770—1779-ben Szalay János, kinek idejéből fenmaradt egy összeírás 1774-ből, melyből kitűnik, hogy az egyházat háromszor akarták megfosztani szabad vallásgyakorlati jogától és templomától. Először 1714 körül, midőn a nagyvázsonyi plébános nagy sereggel, zászlókkal kiszállott ellenük, de rájuk menni nem merészelt. Másodízben 1749-ben félemlítették meg őket, mely alkalommal Zala vármegye küldötte ki reájuk Dóczy Ferenez főszolgabírót, hogy az ekkori lelkészt, Sebestyén Jánost verje ki a helységből, azután nem levén pásztor, a nyáj magától is elszéled. Dóczy főszolgabíró már el is vette a lelkész bibliáját, de látván a templom mellett levő embereket, azt visszaadta s a templomot sem merte elfoglalni. Mária Terézia uralkodása alatt az ilyen templomfoglalások napirenden voltak. Biró Márton veszprémi püspök legelői járt az üldözésben, tehát valami Szekfű nevű vázsonyi plébános 1754-ben, miként elődje is próbálta, Pécselyre ment és el akarta foglalni a templomot. De a hitbuzgó lakosok ellenállása miatt akarata meghiúsult. Ők úgy mondták, azért akar-