Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-11-04 / 45. szám

Igazság, a Jézus! S tekintsétek meg a történelem nagy és fenséges alakjainak, vagy az egyszerű hivők millióinak nemes, tiszta életét. Mi tette őket nagyokká, mi nemesekké, mi szabadokká ? Az Igazság, a Jézus, kit lelkökbe befogadtak! Ha azért valljuk, hogy az igazság szabadokká tesz bennünket lélekben, az igazság keresésében ne az emberi bölcseség pislogó lámpája után induljunk, hanem kövessük azt, a ki nem azt mondá: jer és igazságot fogok neked tanítani, — hanem ezt: „Én vagyok az igazság!" Fogadjuk őt be lelkünkbe, s akkor az igazság csakugyan szabadokká teszen bennünket! II. „Megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká teszen benneteket", Krisztusnak e kijelentése nemcsak a lelkiismeret világában igaz, hanem, a történelem tanúsága szerint, a népek, nemzetek életében is, értve az igazság alatt az Igazságot, a Jézus Krisztust. Jézus nem alapított földi birodalmat. Kitért a zsidó rajongás elől, mely őt földi szabadsághőssé szerette volna tenni. Kijelenté, hogy az ő országa nem e világból való, És mégis . . . mé;gis megváltója lett ő a világ népeinek, nemcsak vallási, hanem nemzeti, kulturális, gazdasági tekintetben is. Igen, mert a lelki világ átalakulása természetesen vonja maga után a természeti, a társadalmi, az állami viszonyok átalakulását is. A lelki szabadság édes boldogsága kívánatossá teszi a testi szabadságot is, és az evangéliom örök elvei érvényesülni kívánnak a Krisztus által . megváltott emberiség külső életében is. Az a Jézus, a ki azt mondotta, hogy az ő országa nem e világból való, az mondotta ezeket a szavakat is: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem volna, hogy békességet bocsássak e földre. Nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem hogy fegyvert!" (Mt. 10: 34). Jézus eme kijelentése legelső sorban a lélek világára vonatkozik ugyan; de nemcsak a lélek szabadságát akadályozók ellen való örök küzdelmet jelentik be, hanem egyszersmind azokat a küzdelmeket is, a melyeket az általa megváltott, emberi mivolta magas és tiszta öntudatára eljuttatott emberiségnek folytatnia kell minden olyan földi hatalom ellen is, a mely az embert emberré lenni, a szeretetben és egyenlőségben összeforrani, Krisztusban megnyert szabadságát használni meg nem engedné. Krisztus tudománya nem arra rendeltetett, hogy csak a lelkek mélyén éljen, hanem hogy átalakító kovásza legyen az emberi élet minden viszonylatának. Az az erő, az a hatalom, a mely a bűnös lelket újjászüli, érzéseiben megtisztítja, jóra irányzott akaratában megszenteli, — lehetetlen, hogy a mikor a belsőt átalakítja, ugyanakkor és ugyanolyan mértékben a külső életet is ne befolyásolja. Hányszor és hányféleképen mutatnak reá az emberek arra, hogy a környezet mily átalakító hatással van, nemcsak a testi, hanem a lelki életre is; de azt, hogy a lelki élet átalakulása mily átalakulásokat hoz létre a külső környezetben is, már nem igen szokták oly pontosan megfigyelni. Pedig, ha igaz, már pedig igaz az egyik, igaz a másik is. S épen ennek igazsága segít megértenünk azokat a nagy átalakulásokat, a melyek népek és nemzetek és az egész emberiség életében Krisztus ideje óta végbementek, s a mely átalakulások mind a szabadság fenséges eszméjével s annak szeretetével vannak összeforrva. A Krisztus tudományának épsége vagy emberi megrontatása, hatalmának szabad érvényesülése vagy emberi elfőj tatása oly szorosan összefügg az emberiség és az egyes nemzetek polgári szabadsága előhaladásával vagy visszaesésével, kulturális és gazdasági fellendülésével vagy lehanyatlásával s a történelemben oly nyomról-nyomra kimutatható, hogy Jézus eme kijelentése: „Én vagyok az Igazság!" — „Megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká teszen titeket!" — nemcsak a lelki világban, hanem az emberi élet összes földi viszonylataiban is örök igazságnak bizonyulnak. Mert hova lettek a régi világnak milliókat leigázott zsarnok hatalmai ? Hova lett a világbíró római hatalom? Megdőlt, elbukott. S mi volt, a mi megdöntötte? Nem csupán belső romlottsága, hanem az az új szellem, az az új élet is, a mely a fejlődő keresztyénség lelki szabadsága nyomán fakadt. Mi adta meg a czivilizált világ nemzeteinek szabadságát, alkotmányát s mi szorította s szorítja mind szűkebb térre a zsarnokság hatalmát? Az a felvilágosodás, a melyet a Krisztus tudománya ápolt és ápol; az emberi, a nemzeti jogoknak az a megbecsülése, a melyre a keresztyén lelki szabadság ismerete segített. Mi az, a mi a protestáns nemzeteket, jogintézményekben, tudományban, erkölcsi tekintetben, anyagi jólétben kiemeli a többi nemzetek közül? Nem más, mint az a szabadság, a melyet a Krisztusban, mint I Mjk __ _ ^ WJ| Egyházfel szerelő és oltárépitö mü- | Ciniinrn óf nfiiicnpf UUVUilft M IlUUtfllwl Budapest, IV., Váczi-utcza41. I