Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-10-21 / 43. szám

Ilyen czélú, ilyen szellemű egyesületek keresve sem találhattak volna jobb helyet világgyűlésük megtartására, mint Genfet, a Kálvin városát; azt a várost, a hol még most is minden kő ennek a szellemóriásnak nyomait viseli. Kálvin is valóságos „Christian Endeavour" ember volt, mert azt akarta, hogy az evangéliomból élet legyen; „az Isten legyen az úr Genfben", mondá Kálvin. Ennek a városnak még csekély számú, de nagy buzgóságú és vendégszerető szövetségesei látták most vendégül azt a körülbelül 700 küldöttet, a mely összesereglett a világ minden részéből. A genfi fogadó-bizottság elnökét mindjárt be is mutatom. Briquet úr az, foglalkozására nézve Genf egyik előkelő kereskedője. Mellette a genfi testvérek egész gárdája fogadta az érkezőket, a kik között tíz magyar is volt, köztük két hölgy. Olcsó ellátás, kalauzolás, minden készen volt a számunkra; s a mi még jobban esett, a magyarokat mindenki kitüntető szívességgel fogadta. A konferenczia anyaga igazán olyan gazdag volt, hogy akár könyvet lehetne róla írni. A szó szoros értelmében késő éjszakáig akadt dolgunk, még pedig érdekes dolgunk mindennap; s ezért kénytelen vagyok arra szorítkozni, hogy krónikaszerűleg elbeszélem, a mit hallottunk, láttunk, cselekedtünk, élveztünk és tapasztaltunk. 27-dikén este fényes fogadtatás várta a szövetségek vezetőit a város által átengedett Ariana-múzeuinban. Briquet úr üdvözölte a vendégeket három nyelven, a mire aztán köszönő s üdvözlő beszédek következtek a különböző országok küldöttei részéről. Másnap reggel, mintegy bevezetésül a komoly munkához, korán reggel családias áhítatra gyűltünk egybe az úgynevezett „Oratoire"-ba, egy kis templomba, közel a Kálvin templomához, a régi St. Pierre-hez. Megható gyülekezet volt ez ! A nálunk is jól ismert Fermaud úr bevezető szavai után a jelenlevők közül többen imádkoztak, kiki a maga nyelvén. A Lélek, melynek hatalmas zúgását éreztük, összekötötte a különböző nyelvű testvérek szíveit. Megértettük egymást, egyek lettünk a Krisztus szerelmében. Ez a kis összejövetel adta meg többi gyűléseink alaphangját. Az áhítat után becses élvezetben volt része azoknak, a kiket Genf múltja és a kálvini reformáczió története érdekelt, s kit ne érdekelt volna? Choisy genfi lelkész, a kinek Genf története, mondhatni, a kisujjában van, elkalauzolt bennünket Genfnek legérdekesebb pontjaihoz, melyeket Kálvin emléke tesz olyan becsesekké. Megnéztük a Kálvin-múzeumot, mindenféle érdekes emlékeivel; a Kálvin alapította kollégiumot; a városnak ezeréves kőfalait; a székesegyházat, melyben Kálvin prédikált; a városi könyvtár megbecsülhetetlen reformáczió-korabeli gyűjteményeit; a városházát, a hol a városatyák annyiszor kérték ki Kálvin avatott tanácsait; láttuk az emléket, a melyet Kálvin követői emeltek Servet Mihálynak, mintegy engesztelésül a nagy férfiú gyászos tévedéséért. Choisy úrnak ez a kis peripatetikus előadása nagyon hálás publikumra talált. Mindnyájan azt mondtuk, liogy bár Kálvin reliquiái a múzeumba kerültek, de Kálvin szellemét semmiesetre sem kell múzeumba juttatni. Ugyanaz nap délután vagy kétszáz delegátus kirándult Favre Edouard úrnak a genfi-tó mellett fekvő gyönyörű villájába. A Favre-család nevét a történet Kálvinéval emlegeti együtt; még pedig azért, mert ez a család volt annak idejében Kálvinnak és az Ő hajthatatlan szigorú szellemének legdühösebb ellensége. Favre Ede úr azonban azzal teszi jóvá ősei hibáját, hogy az élén áll minden jóravaló evangéliomi mozgalomnak, a mi Genfben megindul. Vezetője az evangélomi ifjúsági egyesületeknek s egyik főmunkása a ker. szövetségeknek. A fenséges, szép természet, a mely villáját körülveszi, de még inkább a meleg vendégszeretet, felejthetetlenné tették ezt a délutánt minden résztvevőnek. Szombaton, 28-dikán este, elérkezett végre a konferenczia hivatalos megnyitásának órája. Száz meg száz küldött sereglett a Victoria Hall-ba, Genfnek eme pazarfényű konczert-termébe, hogy fogadják Genf üdvözletét, Egyik genfi lelkész imával nyitotta meg a gyűlést, a másik pedig megnyitó s üdvözlő beszédet mondott. A hivatalos Genf is elküldte üdvözletét, községtanácsának alelnöke által. Mindezekre az üdvözletekre a szövetségek elnöke, dr. Clark adta meg a választ, rövid, meleg szavakban, s egyúttal felhívta a delegátusokat, hogy köszönjék meg maguk részéről is Genf szives vendéglátását. Hallottunk üdvözlő beszédet vagy húsz különböző nyelven. Az üdvözletek jó része frappans bibliai helyekből állt. A jó genfiek leleményessége harmonikus befejezést szerzett a konferenczia első napjának. Egy roppant énekkar, zenekarral egyetemben, előadta a vallásos zeneköltés gyöngyeit; az egyes zeneszámok között ügyesen összeállított bibliai helyeket olvasott fel egyik genfi lelkész ; ezeknek illusztrácziói voltak mintegy a zeneszámok. A közönség lelkesedése együtt nőtt a zene crescendóival, s a végén mindenki együtt énekelte az énekkarral Hándel dicső himnuszát, a halált meggyőzött Megváltó tiszteletére: „A toi la gloire, ő Ressuscité ! A toi la victoire, pour l'Eternité". (Tied a dicsőség Feltámadott, Tied a győzelem mindörökké!) Másnap vasárnap következett; egy igazi, fényes vasárnap. Tündöklő ég alatt azúrkéken ragyogott a felséges tó; a háttérben messziről csillogott a Mont-Blanc fehér hótakarója. A város tiszta utczáin a templomok felé tódult az ünneplő nép. 27 istentisztelet volt aznap a város minden részében, a konferenczia örömére. Az auditoire-ban, a hol valamikor Kálvin és Knox tanítottak, Michel strassburgi lelkész prédikált; az amerikai templomban Cooper, amerikai lelkész; az óriási „Salle de la Réformation"-ban gyermekeknek prédikált Gampert genfi lelkész. De ki is győzné mind előszámlálni? Élég, ha fölemlítem, hogy a nagy székesegyházban, Kálvin 86