Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-09-30 / 40. szám

íme, a pápás egyháznak egy hatalmas harczosa hogyan bornl le Kálvin nagy szelleme előtt! Leborul és ki is meri mondani az igazságot, a mi pedig ma nagy ritkaság és kimagasló erény. A Kálvin egyhá­zának ma is egyik erős sarkköve az igazság kere­sése és kimondása. A „vastagnyakú kálvinista" azt jelentette régen, de azt jelenti még ma is, hogy inkább nyakunkat szegjék, inkább életünktől fosz­szanak meg, de meggyőződéssé érlelődött igazsá­gunkból nem engedünk. Hogy Kálvin szelleme, mely Krisztusban és az ő evangéliomában gyökerezett, új népet, új nemzeteket nevelt, új, a középkorba nem illő intéz­ményekkel és szervezetekkel, melyeknek czélja a közboldogság megteremtése, Krisztus tanítása sze­rint a testvériség égbeemelő gondolatának meg­valósítása: a történelem és Ugrón Gábor is bizo­nyítják. De hát mért nem honosult meg s mért nem honosulhat meg e szellem még ma sem, — legalább a keresztyén népek között? Ugrón gyö­nyörűen felel a kérdésre. „A keresztyénségnek Európában görög, római hagyományokon, a közép­kor durva erkölcsein eltompuló szelleme Ameriká­ban megtörött és a krisztusi demokrácziát a tár­sadalom és állam urává tette." Míg Amerikában a Krisztus lelke és Kálvin szelleme szabadokká teszik az embert, naggyá, hatalmassá az egyházat, az államot s így az egész társadalmat: Európá­ban ma is a görög és római hagyományokra építenek, az emberek lelkére bilincseket vernek, hogy a hagyományok őrállói caesárilag uralkod­hassanak a szolganép fölött. Pedig a történet bizonysága szerint Kálvin szelleme egykor hódítva járta be Európát. Ámde a szellem nyomában mindig és mindenütt ott járt a római és görög hagyományokon élősködő szellem is, a mely rombolt, pusztított, ölt, gyilkolt, égetett, hogy az igazság lelkét elfojtsa és megsemmisítse. Hol volna ma Magyarország, ha ennek min­den zegét-zugát Kálvin szelleme töltené be? Ha a Ferdinándok és Lipótok, a Pázmányok és Kollo­nicsok meghajoltak volna a nagy lélek előtt? Ha nem igyekeztek volna az igazságot vérbefojtani, hogy a hazugság legyen úr a lelkek fölött ?! S hogyan van az, hogy épen a krisztusi elvekre fektetett Európában nem bírt és nem bír uralomra jutni Krisztus lelke s Kálvin nagy szel­leme? Onnan, mert Krisztus az egyenlőséget és szeretetet tanítja, a római hagyományokból táplál­kozó szellem az egyenlőtlenséget és szeretetienséget hirdeti. Onnan, mert a római hagyományok har­czosai félnek a Krisztus világosságától, mely kér­lelhetetlenül világítja meg és. ítéli el mindama rom­lottságot és csalárdságot, a melyeket Krisztus ki akart irtani az emberek világából, „mert valaki gonoszul cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megyen a világosságra, hogy az ő cselekedetei meg ne feddettessenek". (János ev. III. 20.) S hogyan van az, hogy míg Európa egyik­másik országa, megelégelve a sötétséget s világos­ság után epekedve arra törekszik, hogy a sötétség száműzve legyen határiból, s minden jogos eszközt felhasznál czélja elérésére, — honnan van, hogy ez a kiüldözött, sötétséget terjesztő szellem épen hazánkban talál békés otthonra és hatalmas párt­fogásra ? Honnan van, hogy míg hazánkban a kál­vinizmus mellőztetésben, gyülöltetésben, sokszor megvetésben részesül: a római hagyományok urai és szolgái a kitüntetés, a dicsőség hervadatlan koszorúit hordják homlokukon? De nem folytatom tovább! A görög és római hagyományok romjain ülők közé is mintha behatolt volna már a Krisztus világosságának egyik fény­sugara : az igazság! Mintha Kálvin sokat üldözött, agyongyötört szelleme a pápás egyház tagjai egyi­kének, másikának szívébe is behatolt volna, vagy legalább méltánylásban, elismerésben kezdene ré­szesülni ! Igazán, változik a világ! Kálvin szellemének hatalmát elismeri és hirdeti a róm. kath. egyház hű fia, bátor katonája: Ugrón Gábor. Üdvözlégy hős, üdvözlégy Washington, ki nekem és sokat szenvedett magyar kálvinista egy­házamnak az igazság kimondásával ez örömöt és boldogságot megszerezted! Az igazság és világos­ság lelke győz, mert győznie kell! Csak előre! Keresztesi Samu. A lelkipásztori hivatal és az arra való képzés. (Folytatás és vége.) V. Egyetemes lelkészi kör. * Az így lehetőleg minden irányban teljesen képzett és nevelt lelkész, hogy Isten országa érdekében mind tovább fejleszthesse képességeit és látókörét, erre fel kell használnia minden szabad időt és alkalmat. A ma­gántanulmány és gyakorlat kétségkivül fejlesztő eszkö­zök ; de ezek magukban még nem elegendők. Itt is áll a viribus unitls elve. Az egymással érintkezés, megbe­szélés, kölcsönös irányítás, erősítés, buzdítás, egyetem­leges érdekű kérdésekben egyöntetű megállapodás, véle­ménynyilvánítás felette kívánatossá teszik a lelkészi köröket. Lehetnek ezek aztán egyházmegyék és kerüle­tek szerint szűkebb vagy tágabb körűek, részint önma­gára az illető körre vonatkozó értekezésekkel, részint pedig a nagyobb körű (kerület), vagy az egész országra kiterjedő egyetemes lelkészi körre való előkészület, mindenik bizonyos alapszabályszerű szervezettel, vezető-

Next

/
Oldalképek
Tartalom