Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)
1906-09-30 / 40. szám
íme, a pápás egyháznak egy hatalmas harczosa hogyan bornl le Kálvin nagy szelleme előtt! Leborul és ki is meri mondani az igazságot, a mi pedig ma nagy ritkaság és kimagasló erény. A Kálvin egyházának ma is egyik erős sarkköve az igazság keresése és kimondása. A „vastagnyakú kálvinista" azt jelentette régen, de azt jelenti még ma is, hogy inkább nyakunkat szegjék, inkább életünktől foszszanak meg, de meggyőződéssé érlelődött igazságunkból nem engedünk. Hogy Kálvin szelleme, mely Krisztusban és az ő evangéliomában gyökerezett, új népet, új nemzeteket nevelt, új, a középkorba nem illő intézményekkel és szervezetekkel, melyeknek czélja a közboldogság megteremtése, Krisztus tanítása szerint a testvériség égbeemelő gondolatának megvalósítása: a történelem és Ugrón Gábor is bizonyítják. De hát mért nem honosult meg s mért nem honosulhat meg e szellem még ma sem, — legalább a keresztyén népek között? Ugrón gyönyörűen felel a kérdésre. „A keresztyénségnek Európában görög, római hagyományokon, a középkor durva erkölcsein eltompuló szelleme Amerikában megtörött és a krisztusi demokrácziát a társadalom és állam urává tette." Míg Amerikában a Krisztus lelke és Kálvin szelleme szabadokká teszik az embert, naggyá, hatalmassá az egyházat, az államot s így az egész társadalmat: Európában ma is a görög és római hagyományokra építenek, az emberek lelkére bilincseket vernek, hogy a hagyományok őrállói caesárilag uralkodhassanak a szolganép fölött. Pedig a történet bizonysága szerint Kálvin szelleme egykor hódítva járta be Európát. Ámde a szellem nyomában mindig és mindenütt ott járt a római és görög hagyományokon élősködő szellem is, a mely rombolt, pusztított, ölt, gyilkolt, égetett, hogy az igazság lelkét elfojtsa és megsemmisítse. Hol volna ma Magyarország, ha ennek minden zegét-zugát Kálvin szelleme töltené be? Ha a Ferdinándok és Lipótok, a Pázmányok és Kollonicsok meghajoltak volna a nagy lélek előtt? Ha nem igyekeztek volna az igazságot vérbefojtani, hogy a hazugság legyen úr a lelkek fölött ?! S hogyan van az, hogy épen a krisztusi elvekre fektetett Európában nem bírt és nem bír uralomra jutni Krisztus lelke s Kálvin nagy szelleme? Onnan, mert Krisztus az egyenlőséget és szeretetet tanítja, a római hagyományokból táplálkozó szellem az egyenlőtlenséget és szeretetienséget hirdeti. Onnan, mert a római hagyományok harczosai félnek a Krisztus világosságától, mely kérlelhetetlenül világítja meg és. ítéli el mindama romlottságot és csalárdságot, a melyeket Krisztus ki akart irtani az emberek világából, „mert valaki gonoszul cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megyen a világosságra, hogy az ő cselekedetei meg ne feddettessenek". (János ev. III. 20.) S hogyan van az, hogy míg Európa egyikmásik országa, megelégelve a sötétséget s világosság után epekedve arra törekszik, hogy a sötétség száműzve legyen határiból, s minden jogos eszközt felhasznál czélja elérésére, — honnan van, hogy ez a kiüldözött, sötétséget terjesztő szellem épen hazánkban talál békés otthonra és hatalmas pártfogásra ? Honnan van, hogy míg hazánkban a kálvinizmus mellőztetésben, gyülöltetésben, sokszor megvetésben részesül: a római hagyományok urai és szolgái a kitüntetés, a dicsőség hervadatlan koszorúit hordják homlokukon? De nem folytatom tovább! A görög és római hagyományok romjain ülők közé is mintha behatolt volna már a Krisztus világosságának egyik fénysugara : az igazság! Mintha Kálvin sokat üldözött, agyongyötört szelleme a pápás egyház tagjai egyikének, másikának szívébe is behatolt volna, vagy legalább méltánylásban, elismerésben kezdene részesülni ! Igazán, változik a világ! Kálvin szellemének hatalmát elismeri és hirdeti a róm. kath. egyház hű fia, bátor katonája: Ugrón Gábor. Üdvözlégy hős, üdvözlégy Washington, ki nekem és sokat szenvedett magyar kálvinista egyházamnak az igazság kimondásával ez örömöt és boldogságot megszerezted! Az igazság és világosság lelke győz, mert győznie kell! Csak előre! Keresztesi Samu. A lelkipásztori hivatal és az arra való képzés. (Folytatás és vége.) V. Egyetemes lelkészi kör. * Az így lehetőleg minden irányban teljesen képzett és nevelt lelkész, hogy Isten országa érdekében mind tovább fejleszthesse képességeit és látókörét, erre fel kell használnia minden szabad időt és alkalmat. A magántanulmány és gyakorlat kétségkivül fejlesztő eszközök ; de ezek magukban még nem elegendők. Itt is áll a viribus unitls elve. Az egymással érintkezés, megbeszélés, kölcsönös irányítás, erősítés, buzdítás, egyetemleges érdekű kérdésekben egyöntetű megállapodás, véleménynyilvánítás felette kívánatossá teszik a lelkészi köröket. Lehetnek ezek aztán egyházmegyék és kerületek szerint szűkebb vagy tágabb körűek, részint önmagára az illető körre vonatkozó értekezésekkel, részint pedig a nagyobb körű (kerület), vagy az egész országra kiterjedő egyetemes lelkészi körre való előkészület, mindenik bizonyos alapszabályszerű szervezettel, vezető-