Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)
1906-09-30 / 40. szám
séggel és az egyetemleges és folytonos érintkezés eszközével, egy közös lappal, a mi lehetne heti, havi vagy negyedévi, a szükségek és a lehetőségek szerint. Ezenkívül olvashatnák a lelkészek kerületeik lapjait is, az azon kör specziális viszonyai és az egyetemes értekezletre való előkészületek felett való eszmecserék érdekében. Ez ismét előmozdítaná az önképzést és az illető lapok egyetemleges pártolása révén irodalmunkat is. így kikerülhetnénk azt, hogy szorosan egyházi és vallásos beldolgainkat a profán világ elé tárnánk politikai napilapokban. Ne feledjük: „a disznók eleikbe ne hányjátok a ti drága gyöngyeiteket" stb.5 5 Ezen egyetemes lelkészi kör fentartó szerveivel (elnök, jegyző stb. azt majd az ő dolga lesz megállapítani), értekezéseivel, lapjával semmi egyéb nem lenne, mint a lelkészeknek, mint olyanoknak, önképző és önirányító köre. Es ez, bármennyire erősítse, emelje is a testületi, közösségi öntudatot, az egyház javára való működéseik határozott irányát és erejét: csak a felszínen gondolkodók szerint közeledés a szeparativ „klérushoz", mert hiszen még abból, hogy a közös testnek egyik tagja, pl. a kéz intenzivebbül gyakoroltatik, abból csak tompa logikával, sőt szörnyű logikátlansággal következtethető, hogy már most a kéz külön szakadt a közös testtől. Mindenik tag képezze magát: értekezzen, gyűléskezzen, véleményt nyilvánítson, akár felekezeti kisdedóvók (ha majd mindenütt lesznek), akár tanítók, kántorok vagy tanárok, lelkészek stb. a Krisztus testének építésére, az anyaszentegyháznak teljességére és dicsőségére. Vájjon neheztelnek és féltékenykednek a lelkészek, ha a ref. tanítók, tanárok kongresszusoznak és esetleg oda másokat, mint a kongresszus természete szerint tanítókat avagy tanárokat meg se hívnak. Soha egy lelkésznek se jut a neheztelés és féltékenykedés eszébe. Mert hiszen a közös testen minden tagnak megvan a maga külön helye, hivatása. így a lelkészek is joggal és minden félreértések eszközlése nélkül bátran értekezhetnek a maguk szakmája szerint maguk között. Sőt nem is tartanám logikusnak és czélravezetőnek, ha holmi felületes „klérus" stb. beszédektől megrettenve oda minden más hivatású tagokat meghívnának. Azonnal megszűnnék az egyszínű és erődús szakszerűség. Ne feledjük: ez nem vegyes egyházmegyei stb. gyűlés, hanem lelkészi szakértekezlet. De mégis kik azok a tagok, a kik teljes joggal neheztelhetnének meghivatásuk elmaradása esetén? A 55 Máté 7 : 6. theologiai professzorok. Hiszen ők a szakemberek, a kik a Timotheusokat képezik és nevelik, s mint ilyenek egyúttal felszentelt lelkészek is. Mellesleg jegyzem meg: a fentebbi „egy test, egy lélek" stb. fejtegetések értelmében nagyon szép és szükséges dolog volna, ha a theologiai tanárok lelkészi mivoltukat, ha minden évenkint ritkábban is, lelkészi gyakorlatokkal megpecsételnék. * Fenti elvek szerint nékiek szorosan az egyház testéhez és az egyház testén a lelkészi testülethez kell tartozniok. Az anyaszentegyház természete pedig theoriával nem elégszik meg, hanem gyakorlatot követel. E kérdés felett tessék gondolkodni. A lelkészi testülethez tartozván, elméleti tudással** rendelkezvén, szinte kiegészítenék az inkább gyakorlati tudású lelkészeket. Hiszen abban van az erő, ha minél többféle lelki ajándékokkal állhatunk elő a lelkészi szakmán. Hozzon valamit mindenki sajátos talentumából. A közös és egyetemleges érdekű kérdésekben aztán egy pörölyön verje a vasat mindenik. A különböző vélemények kohójából utoljára is kiválik majd a döntő megállapodás ércze. És ez a kiválasztás annál tökéletesebb, minél többféle erők egészítik ki egymást. Hogy az egykori mesterek csak előnyünkre szolgálandanak, az bizonyos. Mint Jézus Urunk mondá: „Nem feljebbvaló a tanítvány a tanítónál . . . Elég a tanítványnak, ha olyan lészen, mint az ő mestere . . ." 5 6 És mennyire kiszámíthatlan előnyére szolgálna egyetemes egyházunk számos, a jövőbe vágó ügyeire is, ha a lelkészek jól megfontolt, kidolgozott egyetemleges véleményt terjeszthetnének egyházmegyéink, kerületeink, konventeink és zsinataink tárgyalásai alá. Bizony nem rekednénk el annyiszor a mai különböző vagy elmaradó semmi „vélemények" és törekvések miatt, a miket íme már a politika szélrózsája kezd hajtogatni. Előbb volnánk az énekeskönyv, a liturgia, a protestáns theologia, az erre vonatkozó államsegély, az 1848. XX.-szal stb.-vei. Ne csináljanak e törvényes szervezetek se illogikus félremagyarázásokat az egyetemes, szerves lelkészi kör kérdéséből 1 Magyarán kimondva, nincs ok az esetleges féltékenységre. Az egyetemes lelkészi körnek nincs más joga ós czélja, mint magát szakszerűleg képezni, irányítani és egyetemleges véleményt nyilvánítani. Hiszen most is kérték és fogják kérni a törvényes szervek (konvent, zsinat stb.) a lelkészek véleményét. De hol ez az egyöntetű vélemény, közös szűrő nélkül? * Ezt, legalább Budapesten, de úgy tudom, máshol is, meg is teszik. Szerk. ** Rendelkeznek azok gyakorlatival is! Szerk. 56 Máté 10 : 24—25; stb. Má — ^ — R. ^ II — jmtm*^ A Egyházfelszerelő és oltárépitő mü(fonom es Hnusner
