Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-01-21 / 4. szám

lélekre naprnap után új bűn tapad. .S mint a rozsda hovatovább mélyebben marja magát a vasba: úgy a bűn a szívbe.. A mint a tövis napról-napra mélyebben ver gyökeret a földbe s ezért mindinkább nehezebben irtható : úgy a bűn a szívbe, míg végre kipusztíthatatlan. Mint a betegség, minél idültebb, annál gyógyíthatatlanabb; úgy a szív romlottsága is. Ébredjünk tehát! Ma ínég csak egy keskeny küszöb választ el a mennytől, holnap talán már az áthidalhatatlan örvény. Ma még mindent jóvá tehetünk, Istennel és emberrel megbékélhetünk; holnap talán az Isten sem könyörülhet rajtunk, embertársainknak meg nem lesz módúkban bókejobbot nyujtanunk". „Bizony, bizony mondom nektek: sírtok és jajgattok, szivetek a megszakadásig tele lesz fájdalommal, úgy hogy ajkaitokon és szemeiteken csordul ki majd panasztok és könnyek alakjában a keserűség. Tudjuk,, hogy az apostolok e sorsot ki nem kerülhették. Mert a ki Egyiptomból Kánaánba utazik, annak útjába esik a ,tenger. A mennybe utazóknak is, hogy eljuthassanak az Igéretföldére, át kell menniök a könnyek keserű és a vérnek vörös tengerén. Jézus igaz követőinek azóta is ez volt, és itt e világon mindig az is lesz a sorsuk. Hogy e világon miért kell annyi méltatlanságot szenvedniök, arra könnyű a válasz, annak több oka van. Csak egy pillantást vessen az Isten hű szolgája arra, a mi alatta, körülötte és felette van s mindjárt tisztában lesz azzal, hogy itt e földön szenvedésnél egyebet alig várhat. Alatta a pokol. 0 is annak szolgálatában állott. De felmondta neki a szolgálatot, és vállalkozott az ellene való küzdelemre. A mily öröm van a mennyekben a bűnös megtérte felett, épen oly düh van e miatt a pokolban. Ezért kerülgeti azután az ordító oroszlán a tőle elpártoltat, keresve a módját, hogy összetéphesse. Környezete pedig e világ. Ennek ősidőktől fogva sehogy sincs ínyére az, a mi az Istennek tetszik. S ezen elégedetlenségét aztán érezteti az Isten szolgáival, hol szóval, hol doronggal támadva reájuk. A mennyben pedig Isten van, a kire nézve Jézus azt mondotta: legyetek tökéletesek/ mint a ti mennyei Atyátok tökéletes ! Már pedig még az aranynak is nagyon erős tűzre van szüksége, hogy meneküljön a salaktól, szívünknek pedig sok szenvedésre, hogy szabaduljon minden földi gyarlóságtól. S odafenn a hófehér ruhába öltözött üdvözültek vannak. Bűnösöknek születtek ők is. Bűneiknek fekete ruhája vájjon hogyan fehéredett meg? Úgy, hogy százszor mosták lelküket könnyeikben. Mert lelkűkből azt a szennyet csak a könny és vér szedi ki". Ezekre az idézetekre csak ráfordítottam. Bármely lapjáról vehetnénk ilyeneket. De nem folytatom, hanem a következővel befejezem őket. „A mit Krisztus tett, azt mind, tehát síri útját is, érettünk tette. Mit tett vele érettünk? Sok üdvös dologra tanított. A kiknek lelkéig az élők szava nem képes elhatni, — s néha mindnyájunknak szíve hozzáférhetetlen — azoknak a sírból beszél az Isten. Tapasztaltuk azt mindnyájan, hogy néha halottaik sírjából többet tanultak némely emberek, mint az összes könyvekből, melyeket olvastak. Megtanulták, mily mulandó e földön minden, mily szükséges a megváltó s a hit. S ha már a közönséges bűnös emberek sírja okulásunkra szolgál, mennyivel inkább a Jézusé! Alászállva a sírba, megszentelé sírjainkat. Megszentelt ő e földön mindent. A bölcsőben fekve bölcsőnket; munkálkodva, fáradva foglalkozásunkat; éhezve, szomjazva nélkülözésünket ; szenvedve, küzdve megpróbáltatásainkat, a sírba alászállva sírunkat. A vizet keresztelkedésével. a földet temetkezésével szentelte meg. Tudta, hogy még a halálnál is jobban irtózunk a sírtól. Leszállott tehát ő is a sírba, hogy mi is nyugodtabban tehessük'azt az utat s oly jól érezhessük magunkat ama csendes lakásban, mint az olyan házban, a hol szülőnk lakott. Az apai ház oly vonzó, mintha őseink szelleme most is benne laknék. Jézus temetkezése által a sírt akarta ránk nézve ily vonzóvá tenni. Mióta ő lakója volt, méltán várható volna minden keresztyéntől, hogy ama szavakkal lépje át a sír küszöbét: a hova tementél, megyek oda én is; lakásod legyen az én lakásom is. Eltemette magát, hogy sírjába temesse bűneinket és felhozza belőle igazolásunkat. Jézus sírja sírja a mi bűneinknek s kezessége a hivők síri és örök nyugalmának. A sir Krisztus ottani lakása óta a hívek átszellemülésének és feltámadásának csarnoka." Mondjak-e még többet? Azt hiszem, komoly érdeklődést kelteni ennyi is elég, s hogy a ki megveszi ezt a könyvet, nem azt mondja: „minek ajánlottad", — hanem inkább: „többet kaptam benne, mint a mennyire számítottam". Én hiszem, hogy így lesz s kívánom: legyen így 1 Garzó Gyula. MISSZIÓ ÜGY. Magyar belmisszió. (Folytatás és vége.) Az evangelizáczió szélesebb értelemben véve felöleli a belmisszió egész munkakörét, mert mint láttuk, minden munkatéren a segítés, gyógyítás főeszköze az Isten igéje, és a belmisszió eszközeit úgy válogatjuk meg és alkalmazzuk, hogy azok közvetlenül, vagy közvetve a lélekre gyakoroljanak jótékony, felemelő benyomást. „Charity to the soul is the soul of the Charity", a lélekre irányuló munkás szeretet a jóltevő szeretet lelke, monda a belmissziói munka egyik úttörője, Frey Erzsébet. De mégis meg kell még röviden emlékeznünk ama másik két, a testi, illetve szocziális bajok orvoslására irányuló munkakörről, a melyek iránt most már nálunk is kezd az elodázhatlan szükség folytán az érdeklődés ébredezni. A szolgáló szeretetről szóló ismereteket Scháfer Tódor lelkész foglalta rendszerbe „Diakonika" elnevezés alatt, vagyis indított és alapított egy értékes folyóiratot, a melyben nagy agitácziót fejtett ki a belmisszió