Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-09-09 / 37. szám

azt hisszük, hogy küszöbén állunk, akkor megdördül felettünk egy hang: „Te oda nem fogsz bemenni!" A II-dik részben felel: miért nem mehetett be Mózes, s miért nem mehetünk be mi is az igéret földére ? „Mert Mózes is vétkezett, nem szentelte meg az Úr nevét. . . . Kérditek, miért hiusultak meg terveitek, a boldogságról szőtt álmaitok; az igéret földének határán miért szólalt meg a kérlelhetetlen hang: Te oda nem fogsz bemenni! Az írás felel: mert bűnösök vagytok ; mert a bűnnel szennyezett föld nem lehet rátok nézve a nyugalom, boldogság földje; mert Isten figyelmeztetni, előkészíteni akar a vele való találkozásra. Azért tagadja meg az igéret földére való bemenetelt, hogy hitünket erősítse, s végül, hogy mindenről lemondva, szívünk egészen az övé legyen." „. . . így nevel Isten az igéret földére, mely nem itt lent, hanem a mennyben van. Boldog, ki nem a megpróbáltatások iskolájában találja meg az oda vezető utat; de boldog az is, a kit életcsalódásai az égi haza ösvényére vezérelnek. . . . Függesszük szemeinket a mi igéretföldünkre, melyet Jézus szerzett meg számunkra szenvedése és halála árán. 0 mindnyájunkat hív oda. Vajha egykor mindnyájan találkoznánk ott, a boldog lelkek seregében, örökre egyesülve a szent, szent, szent Isten közösségében. Ámen." Egymás után kellene czitálnom, vagy vázlatosan mutatni be a szebbnél szebb beszédeket, de nem teszem. Ismerje meg mindenki e beszédeket, melyekben a Krisztus lelke lüktet s élete nyilatkozik meg, hogy azt a lelket szívják be templomainkban s érvényesüljön az egyesek életében. Vajha Szalóczy minél előbb megvalósíthatná igéretét, hogy a III. kötetet is olvashatnék! Adjon neki Isten erőt a munkálkodáshoz, hogy Bersier lehetőleg minden beszéde, az ő szép átdolgozásában hazánkban is ragyogjon s nyerjen meg minden lelket a Jézus Krisztusnak, „a, ki tegnap és ma ugyanazon volt, s mindörökké is ugyanaz leszen." Keresztesi Samu. BELFÖLD. Az orsz. ref. tanáregyesület V-dik közgyűlése. Régi, dicső emlékek által megszentelt helyen, a sárospataki ősi kollégium falai között tartotta meg 5-dik évi közgyűlését az orsz. ref. tanáregyesület augusztus 27—28-án. A híres főiskola s a kies Hegyalja meghívása sok tanár és tanárné szívét megdobbantotta, s a jelentkezők száma azt engedte remélni, hogy a sárospataki gyűlés egyike lesz a legnépesebbeknek. Miért, miért nem? — nem kutatom, de sajnálattal kell feljegyeznem, hogy a gyűlés nagy népessége felől táplált reménység csak erősen megtépve vált valósággá, a mennyiben a jelentkezetteknek csaknem fele elmaradt a gyűlésről. Pedig sárospataki kollegáink, a tiszáninneni egyházkerület és a sárospataki intelligenczia mindent elkövettek, hogy szívesen hívott vendégeiket igazi magyaros vendégszeretettel lássák körükben. S a kik nemcsak jelentkeztünk, hanem el is mentünk, nem is bántuk meg. Az ősi kollégiumot körüllengő nagy emlékek, a Hegyalja remek tájai, hegyeinek fejedelmi nektárja, a gyűlés tartalmassága és házigazdáink vendégszeretete bőven kárpótoltak bennünket az utazás fáradságáért, nemcsak, hanem felejthetetlenekké is tették előttünk a Sárospatakon töltött napokat. Sajnálkozni csak azoknak lehet okuk, a kik el nem jöttek s el nem jöhettek. A vendégek zöme, Dóczi Imre elnök, Sinka Sándor alelnök és S. Szabó József főjegyzővel élükön augusztus 26-án este érkezett Sárospatakra, a melynek vasúti állomásán a községi és főiskolai elöljáróság, a város intelligencziája és a már a kollégium falai közt levő ifjúság fogadta Őket. A város főjegyzőjének és dr. Meczner Sándor főiskolai közigazgatónak szívesen üdvözlő beszédeire Dóczi Imre elnök adta meg a választ; azután pedig kiki a maga vendégét halászta ki a tömegből s vitte vendégszerető hajlékába. Az est homályos leple elfedezte szemeink elől a várost; pedig, a hogy másnap reggel láthattuk, a tanárság tiszteletére ünnepi díszbe öltözött. A kollégium hatalmas, parkszerű kertjének bejárásánál két, a Rákócziak színét mutató zászlótól és a kollégium ormán lengő nemzeti trikolortól kezdve, zászlódíszben úszott a város, jeléül a szíves vendéglátásnak s annak a megbecsülésnek, a mellyel Sárospatak az iskolát és a tanárokat körülveszi. Alig mostuk le magunkról az úti port, már szólt a hivogatás az ismerkedő-estélyre, a kollégium kertjében álló tornacsarnokba. A hivogatás nem is talált süket fülekre, s a tágas csarnok rövid idő alatt zsúfolásig megtelt vendégekkel és vendéglátókkal.- És folyt az ismerkedés, pataki és más vidékről való kollegákkal, vidáman, kedélyesen, egészen az éjféli órákig. S jól esett látnunk, hogy nemcsak száraz férfi-társaság verődött össze, hanem többen elhozták magukkal feleségüket, leányaikat is, úgy hogy egész szép hölgykoszorú ékesítette összejövetelünket. Másnap reggel az egyesület választmánya tartotta meg ülését. S míg ez folyt, addig megnépesedtek az utczák s az ősi kollégium vendégekkel s szívesen üdvözölték egymást az ismerősök. Vidámak voltak az arczok, csak az ég mutatott borongós ábrázatot, azzal fenyegetve, hogy elmossa a délutánra tervezett kirándulásokat és a fiatalság esteli tánczmulatságát. Kilencz órakor megkondultak r

a ref. templom harangjai, hívogatva bennünket az Úr hajlékába. A fő utczának háttal álló, kissé eldugott templom mindnyájunkat meglepett, a mint belé léptünk, hatalmas méreteivel, tisztaságával, Ízlésességével. Helyet foglalva, egy kis lapocskán magunk előtt találtuk az istentiszteletnek kinyomatott rendjét, a mely ezt mutatta: 1.) Orgona. 2.) Fohász. 3.) Ének: Ez új reggel stb. 4.) Bűnbevallás. 5.) Ének: a 37. dics. 1-ső verse. 6.) Imádság. 7.) Enek: a 37 dics. 2-dik verse. 8.) Intelem. 9.) Miatyánk. Áldás. 10.) Ének: a 37. dics. 3-dik verse. A legtöbben abban a hiszemben voltak, hogy ez Sárospatakon az istentisztelet közönséges rendje, holott csupán Nóvák Lajos theol. tanár és főiskolai lelkész akarta vele bemutatni a saját, de a konvent által mellőzött liturgia-tervezetét. Az elég sok mozzanatból állott liturgia az 1—2 és 9—10 pont között még meg is bővült a sárospataki női egyházi énekkar két szépen előadott énekszámával és így összesen 12 részre tagozódot, olyképen, hogy a