Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-09-09 / 37. szám

2, 4, 8 és 9. pontok az úrasztalnál, a 6. pont pedig a szószéken végeztetett Nóvák Lajos által. Nováknak szép imádságai mindenek tetszését vívták ki. Nem úgy azonban a liturgia, a melyet, mint a szokott rendtől eltérőt, erősen kritizálgattak. Én, a magam részéről, némi kis rövidítéssel, el tudnám fogadni Nóvák tervezetét; de szükségesnek látnám változtatni a közönség felállása és leülése rendjén, mert az úgy, a hogy eddig szoktuk és a hogy Patakon is tettük, fárasztó és nem vág hozzá Nóvák liturgiájához. Kár, hogy Nóvák erre nem gondolt s e felől nem instruálta a közönséget a kinyomatott programmon. Ha megtette volna, kevésbbé lett volna liturgiája visszatetsző. Templomozás után a kollégium tágas oratóriumába vonultunk fel, a gyűlés első napi programmjának letárgyalása végett. Dóczi Imre elnök ismét tartalmas, mélyen járó, református ós országos tanügyünk újabb mozzanatait felölelő beszéddel nyitotta meg a közgyűlést. Beszédét lapunk vezető helyén találják meg olvasóink. A megnyitás után az üdvözlések következtek. A tiszáninneni egyházkerület és Zemplén vármegye küldöttségileg, az országos középiskolai tanáregyesület pedig dr. Négyessy László titkár által képviseltette magát közgyűlésünkön. Úgy volt, hogy ott tisztelhetjük az ősz Kun Bertalan püspököt is; de bizony a nagy kor és a velle járó gyengeség visszatartották a megjelenésben. Maga helyett Fejes István sátoralja-újhelyi lelkészt, a pataki főiskola algondnokát állította a kerületi küldöttség élére, maga pedig egy valóban szép levélben küldötte szíves üdvözletét. Fejes István a tiszáninneni egyházkerület, Dókus Gyula alispán Zemplén vármegye, dr. Meczner Sándor a sárospataki főiskola, dr. Négyessy László az orsz. középiskolai tanáregyesület nevében üdvözölték a közgyűlést; majd felolvasták Kun Bertalan levelét, dr. Beöthy Zsolt, Rombauer Emil, gr. Majláth József és Nagy Barna üdvözlő táviratait Egyet azonban nem hallottunk, — a kultuszminiszter megemlékezését. Nem hihetjük, hogy az egyesület vezetősége meg nem hívta volna a kultuszminisztert. S ha meghívta, talán követelőzés nélkül is elvárhattunk volna tőle néhány üdvözlő, bátorító szót, ha már maga nem jött, sem képviselőt nem küldött. Nagyzás nélkül állíthatjuk, hogy a magyar református tanárság működése felér a r. kath. legényegyesületek működésének értékével. S míg ez utóbbinak jubiláris ülésén ott szónokolt a kereskedelmi miniszter képviseletében Szterényi államtitkár, addig a mi egyesületi közgyűlésünk, úgy látszik, figyelembe sem vétetett, abban a minisztériumban, a mely a közoktatás ügyét van hivatva intézni, s a melynek jelenlegi vezetői oly nagy súlyt helyeznek a hazafias és a valláserkölcsi alapokon nyugvó nevelésre! Vagy talán a nevelés csak akkor fontos és méltánylandó ott fenn, ha az a báró Barkóczy-féle értelmezésben hazafias és valláserkölcsi ?! S ha nem ilyen értelmezésben fontos csak, — sohasem lett volna jobb alkalom ezt kijelenteni, mint a ref. tanáregyesület közgyűlésén. De elmaradt. Ügy látszik, sok elmarad, a mit pedig jó reménységgel vártunk az új korszak kultuszminiszterétől ! Az első napi közgyűlés hátralevő részét Sinka Sándor debreczeni főgimnáziumi és Radácsi György sárospataki theol. tanár felolvasásai töltötték ki. Sinka Sándor: „A tanáregyénisége és a tantervi utasítások" czím alatt mutatta ki, érdekes visszapillantással a ref. iskolák múltjára, hogy mily nagy jelentősége van a nevelő-tanításban a tanár egyéniségének s hogy ez miként érvényesülhet a tantervi utasítások keretében. Radácsi Görgy a régi pataki diákéletről olvasott fel, igen érdekesen írván le a diákság szellemi és anyagi életét. Élvezettel hallgattuk végig; de részemről igen szerettem volna, ha a pataki iskola keletkezését feltüntető bevezetésnek a barátokra és az apáczákra vonatkozó részét elhagyta volna, annyival is inkább, mivel voltak a gyűlésen olyanok is, a kiket, mint vendégeket, a múltnak eme sötét emlékei kellemetlenül érinthettek. Kérem is a szerzőt, hogy dolgozatának ezt a részét hagyja ki, ha az Évkönyvben megjelenik. Délben a kerület és a főiskola vendégei voltunk. Egyéb megfelelő helyiség híján (a főiskola nagy konviktusa még most van építés alatt) a tornacsarnokban volt a vendéglátás, és pedig olyan vendéglátás, a melynek emléke nem fog eltörlődni lelkünkben. Vadat, halat, mi jó falat s szem-szájnak ingere, hoztak elénk határtalan bőséggel, — s hogy csömör ne fogjon el bennünket, arról a főiskola pinczéje gondoskodott Hegyalja nektárjaival. Hogy pohárköszöntőkben, hivatalosakban és nem hivatalosakban nem volt hiány, azt szükségtelen is említenünk. Délutánra a főiskola, a város és a Rákóczi-vár megtekintése volt programmba véve. A megeredt eső a terv kivitelét megrontotta ugyan; de azért sokan voltunk, a kik, daczolva az idővel, megtekintettük a várost is, az Ősi várat is, sőt egy pár sziklapincze is feltárta előttünk ajtajait és gönczi hordóiban rejtegetett kincseit. Ezt sem feledjük el soha. Szíves vendéglátóink pedig fogadják e helyen is köszönetünket! Este a sárospataki Otthon-kör rendezett volna tánczmulatságot, főként a vendég tanárnék és tanárleányok tiszteletére. A kedvezőtlen idő azonban tönkre tette a jó szándékot, úgy hogy a közönség a főiskola kertjében felütött sátorból kénytelen volt a tornacsarnok fedele alá vonulni és ott tölteni el az estét. A második napi gyűlésen S. Szabó József főjegyző tette meg tartalmas évi jelentését, utána pedig dr. Gulyás István referált a pénztár állapotáról. Majd Marton Sándor kecskeméti főgimnáziumi tanár olvasott fel a középiskolai reformtörekvésekről igen tartalmas dolgozatot. Felolvasása nyomán élénk vita fejlődött ki, melyben dr. Kristóf György, dr. Mitrovits Gyula, Kiss Ernő, dr. Imre Sándor, Kapossy Luczián, Bernáth Lajos, dr. Gergely György, Nagy Sándor, dr, Gidyás István, Fejes István és Dóczi Imre vettek részt. A vita végeredménye az lett, hogy felhívták felolvasót arra, hogy dolgozata alapján állítsa össze és a jövő gyűlésre terjessze be azokat a reformokat, a melyeket az iskolaszervezet és a tanterv változtatása nélkül is végre lehet hajtani. A választmánynak Kincs Gyula alelnök által előterjesztett jelentése alapján örvendetes tudomásul vették, hogy az iskolatörténeti adattár I. kötete, Thury Etele szerkesztésében, az olvasókönyv I. kötete, dr. Gidyás István és dr. Mitrovits Gyula szerkesztésében elkészült és hogy az egyesületi kiadványok nyomatása tekintetében a Hegedűs és Sándor debreczeni könyvkiadó czéggel kötöttek egyességet. Munkában van már az oknyomozó magyar történeti kézikönyv is. Szintén örvendetes tudomásul szolgált, hogy Licz. Rácz Kálmán pápai főiskolai vallástanár „Szövétnek" czím alatt protestáns ifjúsági lapot indított meg, s a vállalkozót biztosította az egyesület erkölcsi támogatása felől. A középiskolai énektanítás ügyében a pápai gyűlésen kiküldött bizottság azt javasolta, hogy intéztessék felterjesztés a konventhez az énektanítási tanterv átdolgozása iránt. A javaslatot el is fogadták; utasították azonban a bizottságot, hogy önmagát szakférfiak által kiegészítve, dolgozza ki az új tantervet, hogy az a konventhez felterjeszthető legyen.