Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-08-26 / 35. szám

Hagyjanak hát fel az autonomikus törekvésekkel. Római kath. egyház és demokratikus autonomia egymást kizáró ellentétek, s azok: is lesznek, a míg a r. kath. egyház r. kath. egyház marad! A ki mégis hiszi a kettő kibékíthetését, az valóban jó római katholikus, de csak abban a tekintetben, mert ezt vallja: credo, quia absurdum! H. I. TÁKCZA Bocskay emlékezete.1 Képzeletemmel a mult mezején jártam r A bihari rónán, a kereki várban. Vitte lelkem szárnyán igazi kegyelet, Mint a szellő viszi a rózsalevelet. Közel jött hozzám a sok száz éves távol, S az emlékezet, mint aranyos madártoll Ragyogó sugarát a földre hullatta ; Megdobbant a földnek a szive alatta. A kereki várban, a bihari rónán Csatakürt riadoz, tárogató szól ám! Gyülekeznek össze bús hajdú vitézek, Hitért és hazáéét meghalni is készek. Míg a vezérüket áhítattal várom, Nyílik egy sír messze: Gyulafejérváron, És kilép belőle hős Bocskay maga, Históriánk egyik legfényesbb csillaga. És bömböl az ágyú és- csattog a kard, Vérrel vagyon írva: „Ne bántsd a magyart!,": ; És döng. a csatabárd, zúg a viadal; Bocskayt kíséri fényes diadal. Föld elsanyart nérpe mind köréje gyűl, Császári zsoldos had futva menekül; Fel — Bécsig a német már visszaíöjarúlt, Hír köt a hősöknek babérkoszorút. * * Változik a kép; most jő a győztes tábor, Síkon halmon épül ezer hadi sátor. S mintha minden sátor lenne egy-egy oltár, Vezér s harczos ajkán fölzendül a zsoltár: „Erős várunk nekünk Isten!" — Ki hatalmas.* Az ő nevével lesz zászlónk diadalmas. . / Pozsonytól Erdélyig a lég is azt zengi: Rablánczot e népre nem rak soha senki! 1 Előadta szerző a vértesaljai egyházraegye aug. 14-éü Kápolnás-Nyéken tartott egyházi értekezletén. És mozdul az ajak és száll az ima, A mennyei kékség magasaiba. Buzgalota a szívből ömlik, de elég; Mint harmatot a nap, —fölszíja az ég. Hős hajdúvitézek lelke betelik, Hittel a fegyvert is bizton emelik. Egy Istenünk nekünk és egy a hazánk, Mennyben a Jézusnál vár a koronánk! ím, így imádkoznak, ím így énekelnek, Mikor megpihennek, mikor harczra kelnek. Előttük a vallás meg a népszabadság ; Nem tűrik el, hogy azt ronggyá szaggathassák. Hitünkre, hazánkra, ím négyszáz éve már A bűnös zsarnokság folyton vadászni jár. Ezt a kettőt tépték, tiporták és marták, Bécsben szemfedőjét hejh! de sokszor varrták. De hiába varrták! Volt nekünk Bocskaynk; Az eget megjárták hő imádságaink. S az égben volt Isten, a földön vitézek. Háromszáz évvel a múltba visszanézek S látom hitünk, hazánk szabadságlevelét Először s rajta a hős Bocskay nevét. Ott írja egyházunk legelső dátumát 0 rakta le bizton a fundamentumát. Történetünkben nincs oly eszményi alak; Gyémánt szíve lelke, benne semmi salak. Gyötrődött, aggódott, küzdött, fáradt sokat, A hazát szerette és nem a tapsokat. És milyen önzetlen!! Nincs is annak párja, Mikor a királyi korona ott várja; Meg nem szédíti a hatalom nagysága, Fő a hit s hazája drága szabadsága. Te vitéz Józsuénk, bölcs, higgadt Mózesünk! Háromszáz óv múlva íme fölkeresünk. Neved emlékénél leborul a hála, A szívünkből sarjadt annak minden szála. Hogy van alkotmánya, hite a magyarnak S hogy annak szemfödőt még hiába varrnak: Te küzdöttól azért testestül lelkestül; Áldjuk a nevedet egész nemzetestül. Nagy tehető Isten! Ki Bocskayt adtad, Vallásunk, egyházunk fölvirágoztattad:. Gyújts szívünkben hitet, elménkben világot ! Ne jajgassuk tele magunk e világot: Hogy egyházunk már a jövőt ki nem bírja, Hogy a nekrologja már meg is van írva. Nem igaz!! Önként ne feküdjünk a porba; Mint Krisztus vitézi, álljunk csatasorba. Egyházfelszerelő és oltárépítő műintézet. Úrasztalterítők, kelyhek, borkancsók gyártása. Budapest, IV., Váczi-utcza 41.