Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-08-19 / 34. szám

Horvát- Szlavonországokban június havában 1030 házasság köttetett. Ebből vegyesházasság 38 (%-ban 3'69). Tiszta ág. h. ev. házasság 15, ev. ref. 5. A gyermekek vallására vonatkozó 11 összes megegyezésből esik az apa vallására 5, az anya vallására 6- A róm. kath. egyház javára 8, gör. kel. 3. Az ág. h. ev. egyház vesztesége június havában, a róm. kath. egyházzal szemben Magyarországon, a 274 vegyesházasságnál előfordult 104 megegyezésből levonva a nyereség-veszteséget: 38. Horvát-Szlavonországokban az 5 vegyesházasságnál létesült 2 megegyezésből vesztesége: 2. Más hitfelekezetekkel szemben Magyarországon, a 120 vegyesházasságnál létesült 16 megegyezésből vesztesége : 10. Horvát-Szlavonországban ilyen házasság nem fordult elő. A Magyar birodalomban a róm. kath. és más hitfelekezetekkel szemben összes vesztesége június havában : 50. Az ev. ref. egyház vesztesége a róm. kath. egyházzal szemben Magyarországon, az 504 vegyesházasságnál létesült 168 megegyezésből, levonva a nyereség-veszteséget : 22. Horvát-Szlavonországokban a 4 vegyesházasságnál létesült 3 megegyezésből vesztesége: 3. Nyeresége más hitfelekezetekkel szemben Magyarországon, a 262 vegyesházasságnál létesült 36 megegyezésből: 8. Horvát-Szlavonországokban a 2 vegyesházasságnál létesült 1 megegyezésből vesztesége: 1. A Magyar birodalomban a róm. kath. és más hitfelekezetekkel szemben összes vesztesége június havában: 18. Kassa. Homola István, ev. lelkész. RÉGISÉG. Adatok a heidelbergi egyetem magyarországi hallgatóinak névsorához, (Folytatás.) Többszörösen téved Szinnyei, a midőn az írók I. köt. 284. hasábján ezt mondja: „Aszalós Mihály (gönczi), magyar nemes családból származott és Heidelbergában ref. theologiát tanult. — Munkája, melyet 1618. aug. 18. terjesztett be, Bártosi nevű társának értekezésével együtt jelent meg ily czimmel: Symboli B. Athanasii Pars altéra: De incarnatione Filii Dei Domini nostri Jesu Christi. Heidelbergae, 1619. — Szombathy említi ezen kivül symbolicus latin versét is, mely a Marpurgban 1618-ban nyomatott: Calathus... czímű munkában jelent meg." Aszalóst 1618. évi április hó 7-én írták be Heidelbergben az egyetem anyakönyvébe; Toepke Matrikel II. 568. 1. szerint az egyetem aktáiban ugyanez évben Azsatus néven van említve, Teutsch Asztalos de Geöreznek mondja. Előbb Marburgban járt s itt mint „eloquentiae et poeticae studiosis" adta ki Calathus strenarum hortensium, symbolicarum, et poeticarum czímmel azt a verskötetét, a mely a Régi Magyar Könyvtár III. köt. 1222. sz a. van leírva. Tehát nem más adott ki ebben a könyvben egy verset ő tőle, mint Szinnyei állítja helytelen utalással Szombathyra. Heidelbergben 1619. megjelent dolgozata sem „Bártosi nevű társának értekezésével jelent meg ily czímmel: „Symboli B. Athanasij Pars altéra De Incarnatione Filii Dei Domini Nostri Jesu Christi", a mint Szinnyei írja: ez az övé, magáé; társáé — nem Bártosi, hanem — Borzási Balázsé a Symboli B. Athanasij Pars pior De S. S. Trinitate. E kettő közös czímlevelét lásd RMK. III. 370. 1. Kiigazítani és kiegészíteni való az is, a mi a II. köt. III. h. így olvasható: „Copis János, ev. ref. theologus; 1673-ban a heidelbergi egyetemre iratkozott be s 1674-ben a baseli egyetemen tanult, midőn társának Veresegyházi Tamásnak következő dissertatióihoz: De Providentia Dei és Plausus Votivus tisztelő verseket írt, az elsőhöz latinul, a másikhoz héberül." A heidelbergi egyetem theologiai fakultása anyakönyvében 1673. szept. 23. van beírva ez a „Johannes Cópis Cállai Ungarus". Előbb az Odera melletti Frankfurtban járt, később Zürichben is megfordult. A Régi Magyar Könyvtár III. kötetében 2644., 2645., 2727. sz. a. három munkája van leírva: kettőt Baselben 1674., egyet Zürichben 1675. adott ki. Veresegyházi Tamásnak értekezése mellé és tiszteletére (a Plausus votivust nem Veresegyházi írta, hanem tiszteletére barátai) írt verséin kivül fenmaradtak azok is, a melyeket heidelbergi tanulótársainak, Eperjesi Mihály és Vásárhelyi György művei mellé, továbbá Pápai Páriz Ferenez tiszteletére, meg Horváti János halálára irogatott. Külföldi ismerőseivel barátságot tartott pap korában is. — 1677. évi június hó 27—28. Berettyó-Újfaluban nyert felavatást Bagamérba. — Egy levele Hoífmann J. J. baseli tanárhoz a Sárospataki Füzetek 1861. évf. 841—842. 1. jelent meg. Pápai Páriz Ferencznek ugyanitt közölt, 1684. évi május hó 1-én kelt levele szerint pestisben halt meg. Szinnyei nem adja okát, miért írja össze az írók I. köt. 533. h. Bánpankotai nevét, miért írja VII. köt. 1103. h. Leövei (Pellionis) T. Györgyét T. betűvel, miért a VI. köt. 127. h. Kernyei Konrád Istvánt Konrád névvel, holott fölemlítette munkáik czímeiben amannak a neve így van: „Respondente Stephano Ban Pankotano Ungaro", — ezé így: „Respondente & authore Georgio P. (a másikban: Pellionis) Leövei Ungaro", emezé így: „Respondente Stephano C. Kernyenino (a másikéban: Kernyeino) Ungaro", más forrásra pedig nem hivatkozik s rólok csak ennyit mond: „Bánpankotai István. — Munkái: 1. De monarchico statu ecclesiae et Antichristo. Heidelberg, 1611. — 1. De vanitatibus Bellarmini circa purgatórium. Libro I. et. II. de Purgatorio. U. ott, 1611. — 3. De vanitatibus Bellarmini circa controversiam de liberó arbitrio in moralibus et spiritualibus. Libro V. et VI. U. ott, 1611. Nevét Steph. Banpankotino és Ban Pankotino-nak írta/