Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-08-19 / 34. szám

„Leövei (Pellionis) T. György, theologiai hallgató a heidelbergi egyetemen. — Munkái: 1. De Ecclesia. (Disputatio XI.) Resp. & author ... 23. Juli. 1613. Heidelbergae, 1613. — 2. De Providentia Dei. (Disputatio.) Resp. & author ... 27. Nov. 1613. U. ott, 1613." „Kernyei Konrád István, ág. ev. theologus a heidelbergi egyetemen. — Munkái: 1. De vanitatibus Bell (armini) circa controversiam de antichristo libro III. de pontifice Romano, resp. 25. Nov. 1609. (436—442. I.) — 2. De vanitatibus Bellarmini circa controversiam de gratia primi hominis lib. I. & de peccati deűnitone ac partitione lib. I. de amissione gratia, resp. 21. Apr. 1610. (540— 545. 1.) — 3. De creatione mundi (791—793. 1.) Mind a három dissertatio a Pareus Dávid. Collég. Theolog. Heidelbergae, 1620. II. kötetében." Pankotai Bán István bizonyosan azonos azzal, a ki a debreczeni tudósoknak az Irodalomtörténeti közlemények VIII. évfolyamában Borovszky Samu közölte névsora szerint 1601. évi október hó 4-én iratkozott be Debreczenben deáknak és az iskolában collaboratori meg contrascribai (1607) hivatalt viselt; nemkülönben azzal a „Steph. Bán Bankotanus"-szal, a ki Bartholomaedides J. Z. szerint (Memor. Ungarorum 112.1.) az 1609. évben Wittenbergben járt. Az a Pankotai Bán András, a ki Kassai C. György Oratio-ja (Vittenb. 1577.) mellé verset írt, akár apja is lehetett, valamint fia az a Pankotai Ferencz szalontai lelkipásztor, a kinek Békési F. Márton Franekerben, 1654-ben kiadott Disputatio tlieologica-ját ajánlotta. -— Dolgozatait Szinnyei önálló, 1611-ben kinyomtatott munkáknak tünteti fel, holott nem azok: a heidelbergi egyetemen tanultában védelmezett vita-tételei, melyeket az elnök, Pareus D. adott ki Collég, theologicum-ában. Lővei 1613. évi márczius hó 26-án iratkozott be Heidelbergben; neve az egyetem anyakönyvében Georgius Pellionis Leöuei Ungarus (Teütschnál Georgius pellionis Leonei), de az egyetem aktáiban, Toepke szerint Pellio Lövei, P. Leovi alakban is előfordul. Haza jővén, 1615. tanár Sárospatakon, 1617. lelkipásztor Mádon; 1627. máj. 2. jelen volt a Miskolczi Istvánt esperessé választó erdőbényei gyűlésen; 1637-ben még élt. A Szinnyei említette dolgozatai nem önállóan jelentek meg, hanem Pareus Collég. II. kötetében, az első a 113—117., a második a 144—145. 1. Kernyei a heidelbergi egyetem anyakönyvében 1609. évi június hó 13-án csak Stephanus Kernyei Ungarus néven van beírva, Bartholomaeides J. L. azonban Memoriae Ungarorum-jának 112. lapján említ a wittenbergi magyar deákok között egy fél évvel előbb, január 30-án egy Stephanus Kun Kernyeiniimst, a ki a heidelbergi Kernyeivel, Szinnyei írójával bizonyosan azonos. Nevében tehát a C = Kun. De Szinnyei nemcsak bérmál, hanem el is keresztel. A most emlegetett Kernyei Istvánról azt írja, hogy „ág. ev. theologus" (írók VI. köt. 127. h.), — meg a komáromi Flórián Gáspárról is, hogy „ág. ev. lelkész" (írók III. köt. 565. h.): holott az emlékek reformátusságukat hirdetik. Jártak így mások is. Arany Józsefről is azt találjuk följegyezve az írók I. köt. 233. hasábján, hogy „ág. ev. lelkész . . . 1800-ban a szecsődi egyház hívta meg lelkészül, hol 1812-ig maradt; ekkor a felső-őriek választották meg lelkészüknek és ott működött 1839-ig. — Megírta a felső-őri ág. ev. egyház történetét, ez azonban kéziratban maradt." A vasvármegyei négy Szecsőd egyikében sincs ugyan ma se ág. hitv. evang. anyaegyház, a mint nem volt ezelőtt száz évvel sem, —- r. kath. és reform, is csak egy-egy, amaz Egyházas-Szecsődön, ez Terestyén-Szecsődön, — de Arany J. csakugyan papja volt a jelzett időben Szecsődön is, Felső-Eőrött is — nem az ág. hitv. evang., hanem — a református egyháznak, s 1817-től egyszersmind esperese az őrségi ref. egyházmegyének. Egyik utóda, Gueth Sándor, emlékezetben hagyta „A felső-eőri evang. reform, egyház történeté "-ben (Szombathely, 1873), hogy itt „az egyház történetére vonatkozó régibb és újabb adatokat gondosan feljegyezgetett." A pápai ref. főiskola könyvtárában is van sok vallástani, földrajzi, történeti és egyéb iskolai kézirata, a melyek nagy részét azonban csak másolta, legfeljebb ha átírta. Említésre méltó ezekből: „Az egész Európának versekben foglaltatott geographiája", a mely mellett, ámbár Magyarországgal tüzetesen foglalkozik, külön is van egy „Rövid leírása Magyarországnak" ; továbbá „A harmónia éneklésnek mestersége" ; meg az a fordítása, a melynek ezt a hosszú czímet adta: „A magyar nemzetnek honnan lett származásának és Magyarországban Szent István első magyar királytól fogva uralkodott királyoknak mind a mostani időig leírt rövid históriája, mellyet az oskolában tanuló gyermekeknek épületekre kérdésekbe és rövid feleletekbe foglalván deák nyelvből magyar nyelvre fordított Arany Jósef. írattatott Kovátsiban 1788. esztendőben." 8-r. egy ujjnyi vastag, lapszámozás nélkül. A végén lakodalmi, névnapra való danák és halotti énekek is vannak 1792 1793—1795. évekből. Ez a Gueth Sándor, a kinek a nevét Szinnyei nem jegyezte fel a Magyar írók életében, igen jeles pap és esperes volt: Felső-Eőrt, a hol 1857. márcz. 28-tól 1896. okt. 31-én bekövetkezett haláláig volt lelkipásztor (előbb K. Németfaluban), s anyagilag is úgy felvirágoztatta, hogy ott a hívek egy korona egyházi adót fizetnek fejenként,1 holott más egyházakban az állami adók kétszeresét, sőt háromszorosát is kénytelenek fizetni. Gueth Györgyről, a kinek Kecskeméti Zsigmond polgárdi lelkipásztor, mezőföldi esperes temetésén mondott síri beszéde, másokéival együtt, Pesten 1822-ben jelent meg, megemlítjük itt, hogy Kis-Kölkeden született; arácsi, 1 Bajcsy Gyula lelkész úrnak köszönettel vett értesítése szerint.