Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-08-19 / 34. szám

országokra vonatkozó specziális ismeretekre appelálni. Az egyiptologusok véleménye megoszlik a tekintetben, hogy vájjon lehetett-e Tirhakah abban az időben Egyiptom királya; — míg több assyrologus nem tartja lehetetlennek, hogy Sennacherib 701 után másodszor is betört Palesztinába. 11a ezt az utóbbit be lehetne bizonyítani, a kritikus meg tudná magyarázni a bibliai tudósítás némely olyan jelenségeit, a melyek a 701-beli eseményekkel nem hozhatók harmóniába, és a Tirhakáhra vonatkozó utalás inkább érthetővé válnék. De a mikor Prof. Petrie, „Egyiptom története" cz. művében (296. 1.), azt igyekezik kimutatni, hogy 701-ben Tirhakah volt tényleg a király és azt állítja, hogy „nincs semmi szükség ahhoz a theoriához folyamodni, hogy két háború volt", — világos dolog, hogy a mi tudós egyiptológusunk egy hajszálnyival sem segítette elő a probléma megoldását. Az assyrologusok „lehetősége" továbbra is fenmarad, a bibliai elbeszélés továbbra is homályos, és kénytelenek vagyunk elismerni, hogy más tekintélyes egyiptologusok másként vélekednek ennek a korszaknak a chronologiája felől. A crux exegetarum másik példájaként vehetjük a kushita Zerahnak, Asa király idejében történt betörésére vonatkozó bibliai tudósítást. Ez a tudósítás csupán a Krónikák könyvében fordul elő és egy millió ember pusztulásáról beszél, annak kimutatása végett, hogy az Ur diadalmat ad azoknak, a kik ő benne bíznak ós hogy puszta számbeli túlsúly nem vehet erőt azokon, a kik ő reá támaszkodnak és nem folyamodnak idegen szövetségekhez. A Királyok könyvének parallel, de korábbi eredetű tudósítása nem említi az eseményt; de csupán e miatt elhamarkodott dolog volna hitelességét tagadni. Az argumentum e silentió veszedelmes fegyver, akár arra használja valaki, hogy kételkedést támasszon valamely állítás igazsága felől, akár pedig arra, hogy megvédje azt a tradiczionális véleményt, a mely szerint a mózesi törvény gyakorlatban volt a birák és a királyok korában. Nos, a mióta ismeretes, hogy a mikor Izrael országa Juda országára támadt, Asa megvesztegette Syria királyát, hogy elpártolásra birja: a históriai összefüggés nem kedvez a Krónikák írója tudósításának. De azért a lekárpált „destructiv" kritikusok közül többen nem úgy vélekedtek e tudósítás felől, mint a melyet csupán a Krónikák írója eszelt ki, ügyeimbe vették, hogy Kusli nem mindig Ethiopiát jelöli, hanem bizonyos arab törzseket is, s közöttük a Sabeusokat (Gen. 10: 7); és tényleg, a 2. Krón. 21:16-ban a kushiták és az arabok mint szomszédok említtetnek. Északi Arábia hordái gyakran háborgatták Palesztinát, és magának a Zerah névnek is meg van az ekvivalense a régi arab feliratokban. Ebből kifolyólag a mérsékelt kritikusok véleménye Prof. Barnes eme szavakban foglalható Össze: „Ha a kushita Zerah alatt egy sabeus fejedelmet kell értenünk, akkor az elbeszélés egyetlen reális nehézsége el van oszlatva." Hosszú éveken át tettek kísérleteket abban az irányban, hogy Zeráht azonosítsák az egyiptomi I. vagy II. Uasarkonnal, a kik közül az utóbbiról egy bizonytalan tudósítás azt állítja, hogy leigázta Palesztinát, De a sokféle nehézség minden gyakorlati tudóst arra bírt, hogy elvesse ezt a véleményt. Mindennek daczára Prof. Petrie, említett munkájában, visszatér az I. Uasarkonnal való azonosításhoz; átsiklik azon a tényen, hogy az egyiptomi nevek hűen reprodukálhatók voltak a héber nyelvben (vagy csak annyira ferdítettek el, hogy nem sémita eredetük azonnal szembeötlik), „megmerevíti" a kétes bibliai chronologiát, csakhogy összeegyeztethesse azt a szintén kétes egyiptomi dátumokkal, és véleményét olyan argumentáczióval igyekezik erősíteni, a mellyel még az Artliur királyra, vagy a Róma alapítására vonatkozó legendák hitelességét is be lehetne bizonyítani. Megvetően nyilatkozik az „észak Arabiából való, kétes eredetű és históriailag ismeretlen Kush" személyére vonatkozó theoriáról, mintha bizony ez elég erős archeológiai argumentum volna a Krónikák tudósítása hitelességének és a kritikai theoria megbízhatatlanságának bebizonyítására, lévén szerinte az arab Kush nem egyéb, mint csak a kritikusok élénk fantáziájának alkotása! De szerencsétlenségre, a tradiczió rövidesen elveszíti segítő társát; mert a helyett, hogy az „ethiop" Zeráht Uasarkon dinasztiájának lybiai származása révén igyekeznék azonosítani, a mint rendesen szokták, Prof. Petrie azt állítja, hogy a dinasztia neve babyloni vagy persa eredetre mutat, miután Shesenk (Sisák) jelentése : „Shushanból vagy: Susából való ember" ós Uasarkon neve a nagy Sargon nevéből származik. A bibliahistóriát és annak nehézségeit alig lehet ennél kevésbbó tudományos módon kezelni! Talán felesleges is, hogy több példát hozzak fel, azoknak a metódusoknak a jellemzésére, a melyek mind annak a nyomait mutatják, hogy az orthodoxia és a tradiczió téves ideáira vannak felépítve és a bibliai kritika teljes félremagyarázásával operálnak. Miután bizonyosra vehető, hogy a folytatólagos archeológiai kutatások ép olyan szapora eredményűek lesznek, mint az eddigiek, épen nem örvendetes kilátással tekinthetünk a jövőbe, a mikor majd, a bizonyságok szaporodásával, a rozsdás argumentumok és ellenvetések, az elevenség minden frissesége és a részrehajlatlanság természetessége nélkül, ismét reázúdulnak a kritikai munkára. Lesznek mindig, a kik az új ismeretek segítségével a tudomány előbbre vitelét tűzik ki czéljukul, és ha a kritika joga el nem ismertetik, a kritikai és a tradiczionális nézetek között levő szakadás még szélesebbé válik. Kuenen, általunk többször említett, de igen feledésben ment tanulmányában megjegyzi, hogy „mindama, látszólag alapos gyalázkodások, a melyekkel a régi és a mai időben Izrael szentjeit illették, azonnal semmivé lesznek, mihelyt a reájok vonatkozó elbeszélések a kritika olvasztó tégelyébe vettetnek". A jelen dolgozat nem fordított ugyan figyelmet a kérdésnek erre az oldalára; de néha mégis hallhatni olyan véleményt, hogy azok, a kik kárhoztatják a kritikát, igen könnyen kiejthetik kezükből azt a leghatalmasabb fegyvert, a mellyel a szabadgondolkozóknak