Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-08-19 / 34. szám

liát, a kitűzött eszmék vagy nevek szerint, több folytatáson át, estéről-estére. Megvallom, irigyeltem a tlieologus ifjak sorsát. Es miért ne lehetne e methodust mindinkább fokozni és theologiáinkon mindenütt meghonosítani?! Megvallom, meggyónom, szánom és bánom bűneimet: hát bíz én úgy kerültem ki a „tudós" szemináriumból mint tiszteletes káplán úr, hogy a sok jelesre szorított kollokvium mellett egyetlen egyszer sem olvastam keresztül a jó öreg bibliát.1

E négy évi kurzus alatt soha egyetlen tanáránktól se hallottunk még csak buzdítást se, hogy szabad időnkben, a mi nem lehetett a studiumok mellett, olvassuk át a bibliát.2 Ne tessék ezen olyan igen elcsodálkozni, mert ez így volt édes mindnyájunkkal, kevés kivétellel. Káplánkodásom 2-dik évétől máig azután becsületesen neki láttam a jó öreg bibliának. De meg neki láttam ám az igazán képző stúdiumoknak is. De mi lett volna velem, ha legtöbb lelkésztársam sorsára jutok vala : reggeltől estig búzával, kukoriczával, bornyuval, tehénnel és lóval kellene a kenyérért bajlódnom ? ! Mi lett volna velem ? Hát az, a mi a legtöbbel (nem minddel) : semmi; maradt volna minden a régiben, a predikácziók tanulgatásán kivül.3 A helybeli zsidó kántorral és rabbival gyakran ereszkedem vallásos beszélgetésbe. Már a kántort is bámulom részletes bibliai ismeretével. Pedig a thórán kivül a talmud is, a misna is, meg sok minden járja ám a preparandián. Hogy mi mindent kell azután feltétlenül tudni, nemcsak egy gyakorló rabbinak, hanem a szemináriumot most végzett novicziusnak a bibliából és bibliáról, a mihez járul még a Misna, a Sulcham Aruch, az összest magyarázó Midras, Kabala stb. és a rendes theoiogiai tantárgyak: ezt egy összemérkőzósben éppen nem volna tanácsos megtudni sem theologusainknak, sem nagynevű papjainknak, de még a bibliát tanító tanárainknak sem.4

Nem szégyeneltem és nem bántam e „sakter" társaságot; okultam, buzdultam. Nem igaz ám, hogy csak betürágók e Mózes fiai. Egy zsidó rabbi intelligens ember ám, még pedig sok irányban. Theologus az ő hite szerint; van köztük több kitűnő szónok és curapastoráló. Képzettségeik főjellemvonása, hogy a theoiogiai tantárgyak mellett a biblia szövegének és eleitől végig való exegítálásának ismeretében ugyancsak begyakoroltattak a szemináriumban. Vessük hát el a németektől szedett-vetett czopfot. Más fundamentumot úgy sem vethetünk, azon kivül, a mi már megvettetett. Az Úr Jézus mindeneket megjelentett nekünk, a mit megjelenteni akart. Ismertessük meg tehát az egész bibliát, szövegestől és szellemestől együtt, alaposan a leendő bibliamesterekkel! 1 Ez bizony igen szomorú ! Szerk. 3 ? ? Szerk. 3 Pedig : a '„jó" pap holtig tanul! Szerk. * Az igaz, hogy a zsidó szemináriumokon és preparandiákon nagy gond van fordítva az „emléztetésre" ; de tapasztalataim alapján mondhatom, hogy a mi az igazi the'ol. tudást és a biblia helyes magyarázni tudást illeti, a tekintetben nem áll feljebb a zsidó theoiogiai képzés a miénknél. Szerk. Ennek kimondhatlan haszna lészen. Megváltozik a papság lelkülete; mert a bibliásabb ismeret bibliásabb és így keresztyénibb, kálvinibb szellemet teremt, a minek pedig a tiszta kálvini keresztyénség veszi hasznát. Mert a bibliás kálvini szellem átragad ám az atyafiak gyülekezetére. Miként a szétszórt Izraelt a thóra, úgy a bibliás keresztyén szellem összetartja és megtartja az evangéliom híveit. A legutolsó zsidó sakternek is ismernie kell a biblián kivül a talmudot. Hány theologus pap, tanár ismeri és tudja teljes szövegében konfesszióinkat, kátéinkat ? Az nem elég a hitvallásmestereitől, hogy szellemébe, összértelmében, összmagyarázatában ismerjék azokat. Itt is, mint a bibliánál, az ismeretnek szövegszerűnek, részletesnek is kell lennie. Es ha már a bibliát szövegében jól ismerjük, a főbb tételeket az eszmék szerint csoportosítani, sőt idézni is tudjuk, könnyű akkor már kátéismereteinket megfelelő bibliai lókusokkal erősítenünk.1 Theologusainkat tehát mindenek előtt és legfőbbképen tanítsuk meg a bibliára és a mellett a különböző evangéliomi hitvallások könyveire, ezek között kiváltképen a mi hitvallásunkra, hogy miként fentebb mondtam, ne legyenek lelki orvosok a lelki boncztan, kórtan, gyógytan alapos ismerete nélkül. Különben a sok elfeledett tudóskodó kurzus mellett biblia-mottós, czifra prédikálok lesznek és erőteljes, szilárd elvhűség és tartalom nélkül hasonló népet fognak produkálni, a baptizmus és mindenféle szekta javára. Akkor aztán hiába való a hajlithatlan, vastag kálvinista-nyak ! A kinek vagyon füle a hallásra: halljon vele !2 Objektív. TÁRCZA. Az ó-testamentomi bibliai kritika. írta: Stanley A. Cook. (Folyt, és vége.) A józan kritikának az ó-test.-ból vagy Babyloniából, Assyriából, Egyiptomból vagy Arábiából nyert bizonyítékokat először mind külön-külön kell vizsgálat alá vennie. Például a Sennacherib Kr. e. 701-diki betörésére vonatkozó bibliai tudósítás bizonyos belső nehézségeket mutat, a melyeket csak az assyriai és egyiptomi tudósítások oszlathatnak el. Több szövevényes kérdés van itt összebogozva és a bibliai kritikusok kénytelenek az ezen 1 Nem hiszem, hogy e tekintetben fogyatékosság lenne theologiáinkon. Legalább a budapestin tudom, hogy nincs.. Szerk. 2 Legyen meggyőződve, hogy a legközvetlenebbül érdekeltek, maguk a theol. tanárok, hallják is és a theol. képzésnek elodázhatatlan reformjánál arra fognak törekedni, hogy lelkészképzésünk bibliásabb legyen. De hogy mindaz, a mit czikkíró kiván, megvalósulhasson, azt alig hiszem, Ahhoz több idő és úgy a növendékek, mint a professzorok kevesebb lekötöttsége volna szükséges, mint a hogy ma van. Ehhez megint újabb anyagi áldozatok volnának szükségesek, a miknek meghozatalára azonban, úgy látjuk, sem a mód, sem a hajlandóság nem igen mutatkozik! Szerk.