Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-08-12 / 33. szám

ref. egyház gyűjtőívén (árváknak): ref. egyház 10 K, Bagossy Károly 2 K, Szathmáry József 2 K, Csekey István 3 K, Fekete Benő 2 K, Yárady Miklós 2 K, Kristóffy László 2 K, Eötvös K. Lajos 2 K, Alexander János 2 K, dr. Iványi Ede 1 K, Reinheimer Károly 5 K, Összesen 33 K, zágoni ref. egyh. 5 K, Bodor János ref. leik. 2 K, Nagy Imre énekvezér 2 K, Csuzz Tamás tanító 2 K, Gaál Antal tanító 2 IC, Mészáros István 3 K, Szécsi Károly ref. leik. 3 K, Baksay Sándor püspök 20 K, dr. Hegedűs István egyet, tanár 15 K, Miklós Géza ref. leik. 6 K. Koczóh László 1 K, dr. Körösi Manó 10 K, dr. Bartók György ref. püspök 25 K, debreczeni ref. fiúiskola (árváknak) 50 K. — Az adakozások végösszege: 2997 K 52 fillér. Ezenkívül a kinyomatott Homiletika eladásából befolyt, Hornyánszky Viktor bizományos útján, 310 K 48 fill. -f 70 K, összesen 380 K 48 fill. A takarékpénztárba elhelyezett adományok kamataiból 173 K 72 fill. Rendelkezésünkre állott tehát összesen 3551K 72 fill. Ebből az összegből a Homv etika kiadására fordítottunk 813 K 88 fillért; a sírkőre s annak felállítására 1602 K 40 fillért; a síremlék megkoszorúzására 40 K-át. A kiadások teljes összege tehát: 2456 K 28 fill. Maradvány: 1095 K 44 fill., a mely a Pesti Hazai Első Takarékpénztár józsefvárosi fiókja könyvecskéjén van elhelyezve. Ezenkívül raktáron van még Hornyánszky Viktor bizományosnál a Homiletikából 396 példány, összesen 1108 K 80 f. értékben, a melyeknek befolyandó ára az alaphoz fog csatoltatni. Mint már jeleztük, a fenmaradt 1095 K 44 f. összeg és a Homiletikák eladásából még várható jövedelem felől boldogult Kovács Albert özvegye úgy rendelkezett, hogy abból Kovács Albert nevére a budapesti reform, theol. akadémián egy alapítvány alkottassék, a melynek évi kamatai a tanári kar által meghatározandó czélra fordíttassanak. A tanári kar az intézet nevében' hálás köszönettel fogadta az özvegynek e nemes elhatározását és az alapítvány felől akképen rendelkezett, hogy annak évi kamatai a praktika-theologia és az egyházjogtan köréből kitűzendő pályatétel jutalmazására fordíttassanak. Az alapítvány, kezelés végett a theol. akadémia pénztárnokának fog átadatni. A midőn a gyűjtéssel s a kiadásokkal ekképen nyilvánosan elszámoltunk, hálás köszönetet mondunk az adakozóknak, s elismerésünket fejezzük ki a Gerenday Antal és fia czégnek, a mely a díszes síremléket, a kegyeletes czélra való tekintettel, jelentékeny árengedménynyel szállította és állította fel. Budapest, 1906 augusztus havában. A theol. akad. tanári kar nevében Hamar István, •olt igazgató, a gyűjtés kezelője. Az 1848. XX. végrehajtása tárgyában kelt kormányleirat és a prot. egyházi közvélemény. Hogy az 1848. XX. végrehajtása tárgyában a két prot. egyház közös bizottságához intézett kormányleirat nem ragadta kitörő örömre sem a ref. zsinatot, sem a prot. közvéleményt, azt már jeleztük lapunk f. é. 27. és 28. számaiban, s ki is fejtettük, hogy miért? Ez a közvélemény azonban hathatós formában, hivatalos gyűlések határozataiban, eddigelé csak szórványosan nyilatkozott meg. Pedig említett czikkeinkben rámutattunk arra is, hogy mi volna e tekintetben a teendőnk. Legközelebb a hegyaljai és a brassói evang. egyházmegyék foglalkoztak ezzel az üggyel közgyűléseiken és egyhangúlag magukévá tettek egy dr. Zelenka Lajos által szerkesztett határozati javaslatot, a mely a legnagyobb alapossággal mutat reá a kormányleirat fogyatékosságaira és a további sürgős teendőkre. Az elfogadott határozati javaslatot mindenben aláírjuk, annyival is inkább, mivel nagyon helyesen követeli, hogy a külön törvény által biztosítandó dotáczióban az „egyházak segélyezése" czímén az állami költségvetésbe felvett egyéb segélyek is foglaltassanak be, hogy a prot, egyházak autonómiája sértetlen maradhasson. Igen, azt kívántuk mi már régen, hogy a lelkészi és tanítói kongrua, a korpótlókok s az iskolák államsegélyei mind foglaltassanak össze a tőkeszerű dotáczióba, hogy egyházunk és iskoláink tisztviselői kizárólag a mi tisztviselőink lehessenek, ne pedig félig-meddig a kormánytól függő hivatalnokok. A míg ezt ki nem vívjuk, addig az egyházi és iskolai autonomiánkon ütött réseket be nem tömhetjük, s még a legnagyobb segélyeztetés mellett sem rendelkezünk teljes önkormányzattal. A nevezetes határozat így hangzik: „Az egyházmegyei közgyűlés elismeréssel és megnyugvással veszi tudomásul gróf Apponyi Albert vallás-és közoktatásügyi m. kir. miniszter úrnak a magyarországi ág. hitv. ev. és ev. ref. egyházak közös bizottsága által az 1848. évi XX. t.-czikk tárgyában az 1904. év folyamán beadott emlékiratra, valamint ugyanazon bizottságnak az 1904. év októberi kormányelnöki nyilatkozatra válaszolólag az 1904. év deczember hó 6-án tett újabb előterjesztésére vonatkozóan a m. kir. kormány nevében 1906. év június hó 9-én kelt átiratában foglalt azt a kijelentését, hogy a fenttisztelt kultuszminiszter úr egyik legfontosabb feladatául tűzte ki, hogy az 1848. évi XX. t.-cz.-nek végrehajtását, az eddigi tárgyalások anyagának alapul vétele mellett, a hivatkozott törvény szellemében „állandó rendelkezéssel" kezdeményezze ; valamint, hogy ennek foganatosításakópen hajlandó hozzájárulni ahhoz, hogy a két evangelikus egyház emlékiratának dotáczió czíme alatt foglalt részében felsorolt czélok közül 1. az egyházi adók rendezésére; 2. az egyházak közigazgatási költségeire; valamint 3. az országos lelkészi nyugdíjintézetek segélyezésére, az eddigi