Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-08-05 / 32. szám

körülvevő nimbus és az ásóval kiemelt „kézzelfogható" tárgyak gyakran arra a meggyőződésre vezették a nem gondolkozó elméket, hogy azok a következtetések, a melyeket azokra alapítottak, épen olyan reálisak és értékesek, mint magok a tárgyak. Senki sem tagadja az archaeologiának a bibliai tudomány körében való fontosságát, és hogy ha az örvendezés néha nehezen nyilatkozott meg vele szemben, annak csak az a magyarázata, hogy a kritikai módszer megkivánja, hogy bizonyságtételei megbízhatók legyenek. De az archaeologia minden tudományos studium között a legfiatalabb; rendkívüli nehézségekkel kellett megküzdenie ; fejlődése csak lassú volt, és — legalább első idejében — szükségképen nélkülöznie kellett következtetései véglegességét. Csupán a feliratok értelmezésére támaszkodni, elhamarkodott dolog lett volna; és mindaddig, a míg a cserépedények és a művészeti formák ismerete előbbre nem haladt, kétes dolog lett volna fölébe helyezni az archaeologia theoriáját az irodalmi emlékek bizonyságtételének. Ennélfogva a bibliai kritika, a nélkül, hogy mellőzte volna a múltban az archaeologia ideiglenes eredményeit, függetlenül folytatta útját, és következtetéseit folytonosan ellenőrizvén a külső bizonyítékok fényénél, nem érezte kényszerítve magát arra, hogy véleményét valami fontos kérdésben megváltoztassa. Nem szabad felejtenünk, hogy az archaeologiai és felirati eredmények magok is részben a cumulativ bizonyságok eredményeire, részben az emlékek szövegkritikájára támaszkodnak, és így ebben és más tekintetben hasonló a bibliai és az archaeologiai kutatás módszere. Nincs ebben a studiumban semmi esoterikus; sem az archaeologus, sem a bibliai kritikus nem akarja titokban tartani vizsgálódásai eredményeit. Itt a gyökere annak a gyakran hangoztatott ellenvetésnek, a melyet a kritika ellenesei hoznak fel, hogy ők nem tudják megtalálni az ó-test.-ban azokat a bizonyítékokat, a melyekre a kritikusok véleményeiket alapítják; ámbár másfelől meg készséggel elismerik, hogy az archaeologiai kutatásokhoz külön előképzettség szükséges. Világos dolog, hogy ha valaki, a szükséges előtanulmányok megtétele nélkül, nem jutott el olyan ismeretre, hogy a földből előkerült régiségeket vagy pedig egy félig kiásott alapterületet helyesen, azoknak valódi jelentősége szerint meg tudna ítélni, — és ha ehhez gyakorlott szemre van szükség: akkor kétségtelen, hogy a históriai studium mélyebb dolog, mint az okmányok egyszerű olvasni tudása. Igaz, hogy erős vallásos meggyőződések és praesuppozitiók mellett nehéz az elfogulatlan históriai vizsgálódás; de az a megvetés, a mellyel néha a kritikusnak az évszázadok óta közkézen forgó tudósításokban talált újabb felfedezéseit fogadják, ép oly különös, mintha valaki kinevetné azt a tudományt, a mely a föld kérgének constitutióját és structuráját vizsgálja, és mintha valaki semmibe sem venné azt a tényt, hogy a tudományos vizsgálódás szelleme modern fejlemény és hogy sehol sem oly bonyolódottak a tények, mint épen az emberi gondolkozás tanulmányozása terén. És ebből következik, hogy ha a szövegkritikus nem illetékes ítéletet mondani az archaeologiai tények felett, ha csak nem rendelkezik a szükséges ismeretekkel, — úgy az archaeologus, vagy a kutatás más ágaiban jártas ember sem rendelkezik de facto históriai ítélőképességgel, ha az irodalmi bizonyítékokhoz fordul. Ennek őszinte meggondolása talán megszüntethetné azt a kölcsönös gyanakvást, a mellyel az archaeologia és az ó-testamentomi kritika egymás ellen viseltetnek, s a mely gyanakvás, a mennyiben ez utóbbi ellen irányul, kiterjed nemcsak tényekre és vitathatatlan bizonyítékokra, hanem az azokra alapított levezetésekre és következtetésekre is. S még hozzá kell venni ehhez azt is, hogy a míg viszonylag csak kevés alapos archaeologus van, addig a bibliai kritikusok száma elég tekintélyes; és a míg az látszanék természetesnek, hogy ez utóbbiaknak a legfontosabb kérdésekben való egyértelme súllyal essék a latba, másfelől nem csekély eltérések mutatkoznak az előbbieknek a bibliai kérdések tekintetében hangoztatott nézeteik között. Ennek folytán, bármennyire szívesen fogadná is az archaeologia eredményeit, a kritikus kénytelen fenntartással viselkedni azokkal szemben, a mikor azt látja, hogy azok az eredmények kevés vagy épen semmi elismerésre sem találnak a többi archaeologusok között. Ezt az elementáris princzipiumot gyakran nem veszik tekintetbe, valamint azt sem, hogy egyetlen egy archaeologus következtetései több hitelre találnak, mint a mindenféle felekezethez és iskolához tartozó szövegkritikusok egybehangzó véleményei, — és ez mind csak azért van, mert feledik, hogy a megbízható tények és a megbízhatatlan következtetések között nincs logikai összefüggés. (Folyt, következik.) KÖNYVISMERTETÉS. Egyházi beszédek. írta néhai Cz. Kovács Lajos, a nagykörösi ref. egyház volt lelkipásztora. A szerző hagyatékából sajtó alá rendezte JJanóczy Antal, oki. ref. lelkész, fögimn. tanár. Ára 2 K 40 f. Nagykőrös, 1906. Ép midőn a könyvet lapozgatni kezdtem, jött hozzám egy vidéki barátom, a ki valamikor Nagykőrösön tanult, s meglátva szerzőnek a nevét, önkéntelenül hangzott el ajkáról a nyilatkozat: „Bizony nem hittem volna, hogy az az ember még predikácziókat is írt valaha!" ifit A-f ír«ü

,-FBB1 MA .MAR JL ^m, ű JMHHIÍ ^MA ABJ Egyházfelszerelő és oltárépítő mü mm es Mmi