Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-01-01 / 1. szám

Kalvin-szövetség. Lapunk hasábjain, részint önálló czikkekben, részint az apró közlemények között, többször hangoztattuk már, hogy magyar protestáns egyházunknak közelebbről, behatóbban és rendszeresen foglalkoznia kellene a szoczializmus nagy kérdéseivel. Foglalkoznia kellene, mert meggyőződésünk szerint, a szocziális kérdések megnyugtató megoldásának alapelvei a Krisztus tudományában vannak levetve; mert ez alapelveknek a gyakorlati életbe átvitele és érvényesítése szent missziója a Krisztus anyaszentegyházának ; s mert végül a szoczializmus szélső irányzatai, a mint naponként tapasztaljuk, egyenesen a vallás és az egyházak ellen támadnak. Hangoztattuk, hogy ha a magyarországi protestantizmus egyfelől be akarja tölteni keresztyéni és nemzeti hivatását, másfelől pedig ki akarja kerülni, hogy a szoczializmus, vallástalan, egyháziatlan elveivel, a saját hívei körében ássa alá fundamentumait, akkor kell, hogy ne zárkózzék el korunk e nagy társadalmi és erkölcsi mozgalma elől, hanem részt vegyen abban, igyekezvén diadalra segíteni a szoczializmusból azt, a mi helyes és igaz, másfelől kitisztítani belőle, vagy legalább is közömbösíteni benne azt, a mi veszedelmes a társadalmi, az állami rendre, a vallásra és az egyházakra. Örömmel adtunk már hírt a felől, hogy a református zsinat legutóbbi ülésszaka alatt, részint zsinati tagok, részint egyházunk más kiváló féríiai, két ízben is tanácskoztak a felett, hogy miképen lehetne megteremteni magyar ref. egyházunkban azt a szervet, a mely által a szocziális kérdések tárgyalása, az ezekkel való beható és rendszeres foglalkozás, valamint a helyes megoldást előmozdító alkotások létrehozása lehetővé válnék. Ezek a tanácskozások abban a konkrét tervben szűrődtek le, hogy egy Kalvin-szövetség volna alakítandó. A szövetség czélját, feladatait felölelő tervezetet dr. Bernáth István közgazdasági író, a szocziális kérdések egyik legalaposabb ismerője, vázlatosan már ki is dolgozta és lapunk rendelkezésére bocsátotta. Hogy ezt a nagyfontosságú szövetséget olvasóink a tervezők konczepcziójában megismerhessék és ahhoz hozzászólhassanak, adjuk a következőkben a tervezetet. A Budapesten székelő Kalvin-szövetség czólja: A magyar kálvinista egyház híveit a szocziális érzék fejlesztése és a vallásosság megerősítése által a társadalmi bajok földerítése, orvoslása és megelőzése végett egyesíteni és munkára bírni. E czél elérése végett felhasználja a toll, szó és nyomtatott betű hatalmát. Évi közgyűlésein tárgyalja a legégetőbb társadalmi problémákat s azokat igyekszik Kálvin szellemében a szeretet, a puritán egyszerűség és a felélesztett kötelességérzet segítségével az egyházra, államra és az egyénre nézve legkedvezőbb úton megoldani. Működése tehát nemcsak tudományos és akadémikus jellegű. Epen ellenkezőleg, igyekszik a hívek napi életébe iráiiyítólag nyúlni be, s ezt a nemes és tiszta ideálok beoltása és megerősítése által hiszi elérni. Harczosokat nevel és képez a jó ügy javára; megtölti őket azzal az odaadó áldozatkészséggel, mely az élet czélját nem látja betöltöttnek a mindennapi anyagi szükségletek és élvezetek elérése által. Belecsepegteti tagjaiba azt a meggyőződést, hogy az élet ezen nemesebb tartalom nélkül megszűnt az élésre érdemes lenni. Politikai vitákba és a pártok küzdelmeibe nem avatkozik ugyan, azonban tőle telhetőleg odahat, hogy a társadalmak alapjait alkotó nagy erkölcsi és vallásos elvek sértetlenül kerüljenek ki a küzdelemből. Harczosokat igyekszik nevelni ennek az iránynak, a melynek diadalra jutásától társadalmunknak és nemzetünknek jobb jövője függ. Míg egyrészt kéri és reméli az egyház támogatását és jó akaratát, másrészt könnyebbé és sikeresebbé teszi annak munkáját, tevékenységével az élő és alkotó egyház nagy fontosságát bizonyítva a köznapi életnek minden eshetőségei között. Fejlődő, átalakulásban levő társadalmunkban megőrizni és tovább fejleszteni igyekszik a szabadságnak, felelősségérzetnek és alkotó keresztyénségnek nagy ideáljait. Munkájának egyik legfontosabb és idáig nagyon is elhanyagolt része reámutatni arra, hogy az úgynevezett modern haladás minden fényével és dicsőségével tulajdonképen a protestantizmusnak köszöni létét és a reformáczió nélkül valószínűleg sohasem jött volna létre. Ennek az igazságnak tárgyalása ós naponként való kifejtése egymagában elég lehet a hanyatlásban levő protestáns öntudat és önérzet fellendítésére. A mai társadalmi viszonyok azonban korántsem kielégítők és nem egy tekintetben javításra szorulnak. Épen ezért, ha a protestantizmus részt kér magának a dicsőségben, kötelessége részt venni azon bajok orvoslásában is, melyek a nem tökéletes alkotás hiányaiból erednek. Vallásunk megadja erre a lehetőséget, meg a fegyvereket; de ezek mit sem érnek, ha nincs, ki őket kellően használni bírja. Ez elvekből folyólag a szövetségnek, illetőleg tagjainak gyakorlati iránya és feladatai tekintetében a következő részleteket kell kiemelni. A szocziális kérdések, az egyház és társadalom közötti érintkezés tudományos megvilágításán kiviil, a szövetség és tagjainak feladata megfigyelni az egyes községek és az egész egyházban mutatkozó bajokat. Felderíteni az okokat és javasolni gyógyító szereket. E tekintetben igen jó szolgálatot tehetnek előkészítés gyanánt a községi vallásos társadalmi életről és gazdasági állapotokról szerkesztett monographiák. Közre kell hatni a szövetkezetek létesítése és okos vezetése körül.