Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-07-22 / 30. szám

dunk körében, s minél többen hangoztatják Mária énekét, annál többen gyülekeznek össze, hogy ünnepi buzgósággal üdvözöljék a közelgő királyt, a ki békeséget hoz az Ő népének, győzedelmet hivő seregének." Nem érzik-e ki e sorokból az Istenben és a Fiúban való erős hit, s az ember szívéből feltörő hála és alázatosság, mely imádva magasztalja az Urat ? Az ilyen beszéd rombol, de épít is, hogy a bűnös, összetört ó-emberből új, krisztusi élet támadjon, hogy a romokból Istennek temploma emelkedjék. Újjászületés (karácsonyi) Ezs. IX. 6: „minekünk gyermek születik. — fiú adatik minékünk". A kötetben egyike a legszebb s legtartalmasabb beszédeknek. Benne a karácsonyi öröm a Golgota fájdalmával egyesül. Jézus születése az egész világot beragyogó nap, halála nagyszerű áldozat, mely örökéletünk szegletkövévé lett. Angyalok üdvözlő ,flala mellett halljuk a távozó lélek bucsúsóhaját. „Gyermek születik nekünk, — ez azt hirdeti, hogy Jézus, a szegény Mária gyermeke Betlehemben, a nyomor hajlékában látta meg a nap világát. Fiú adatik nekünk, -— ez a jászolbölcső nyomorától a magas égbe emeli a hivő lelkeket. Rövid életű földi lény a betlehemi jászolban szendergő kisded, kinek megszámlálvák napjai, — de mint Fiú a nagy Istennek egyszülött fia, a ki öröktől fogva való. . . . Csodálatosan vigasztaló tudomány ez, mely a föld gyarló vándorát az égi haza polgárává dicsőíti, s a létért vívott nehéz harczban áttörhetetlen paizszsal övezi fel, hogy lankadást nem ismerve, küzdjünk távol jövőnk édes jutalmáért." A karácsonyi üzenet hozzánk is szól, de annak üdvözítő eredményét csak úgy érezhetjük, ha egyúttal érezzük az újjászületést is, melyet szívünkben az ő isteni lelke eszközöl. Fel van-e jegyezve neved az örökélet könyvében, melyet az Úr maga vezet? Nem titok ez, megtudhatjuk mindjárt, mihelyt komolyan fontolóra veszsztik, ha vájjon gyűlöljük-e a bűnt, járunk-e rendíthetetlenül az igazság utain, imádjuk-e teljes szívünkből s lelkünkből Istent, kit Jézus által atyánknak ismerhetünk, szeretjük-e embertársainkat, a kik Jézusban testvéreink ? Ujjászülettél, ha Jézus ezekre rámondja az igent. .. . Bizodalmunkat benue helyezve kell folyvást küzdenünk, hogy a mi szívünk örök veszedelem sírja, vagy bűnök barlangja ne legyen. Át kell annak változnia Jézus bölcsőjévé, vagy a szentléleknek élő templomává. Kit a gyermek Jézus kegyelme újjászül, az ő benne ól, előtte még a sötétségben is világosság fénye tündököl, még a siralom völgyében is paradicsomkertre talál, még a mocsár vizében is tisztán visszatükrözve szemlélheti a nap fényes ábrázatát. „Gyermek jászolbölcsője mellett énekeltünk nagy lelki örömmel, menjünk innen mély lelki bánattal ama helyre, hol a Fiú mi érettünk vívja a nehéz csatát. Némuljon el egy pár perezre az angyalok örömdala, hallgassuk azt a bús sóhajt a gyászos Golgotán. Necsak az ártatlan kisded első mosolyát, de nézzük egyúttal a haldokló istenember redős homlokán a gyöngyöző vércseppeket, a töviskoronát, Látjuk, a mint áldásra annyiszor felemelt kezeit a szegek tépdesik, lábairól szent vére csergedez s öntözi Golgota porát, hogy abból aztán üdvösségünk virága fakadjon. . . . Angyalok éneke vezet bölcsőjéhez, de ugyancsak ezeknek biztató szava zeng az üresen hagyott sziklabolt előtt. E kettős ének eggyé olvadva emelje ég felé a karácsonyünnepen szívünk vágyait, hogy örömben és bánatban, életünkben s halálunkban nyereségünk legyen Krisztus, a ki azért született s adatott nekünk, hogy meghaljunk a bűnöknek, azért halt meg, hogy éljünk Istennek, mindörökké." Az általában szép és értékes beszédek közül még egyet nem hagyhatok említés nélkül, azt t. i., melyet „Negyven évi szolgálat öröme" czímmel írt a szerző I. Thess. II: 19., 20. versei fölött, midőn 40 évi pályafutás után prédikált az ő híveinek. „Őrizzen meg engem az én jó Istenem, az ő igéjének gyarló hirdetőjét minden hiú dicsekedéstől, de engedjétek meg, hogy dicsekedjem abban, a mi az én örömem, az én koronám, hogy t. i. negyven évi bujdosás ideje alatt vezethettem az ő választott népét a mennyei tökéletesedés czélja felé. Hálaimát rebeghettem volna velem közlött jóvoltáért magános szobámban is, úgy hogy azt rajta kívül nem hallja meg senki sem. De miért rejtsem el az én örömömet, az én koronámat véka alá? Tegyen bizonyságot negyven évi szolgálatom az evangéliomról, hogy lássák és érezzék annak elevenítő erejét mások is, s épüljön általunk Istennek temploma!" „Isten igéjét hirdető lelkipásztor — olyan, mint a szakképzett építész. Ismernie kell a talajviszonyokat, ki kell pontosan számítania a horderőt, nehogy az épület összeomoljék, mert — az elveszett emberéletért őt terheli a felelősség. Száz szemmel őrködik, száz fejjel gondolkozik egymaga, hogy minden ékesen és szép rendben legyen. . . . Hol észreveszi a rombolást, oda kell sietnie, hogy megakadályozza azt, vagy újat építsen a romok helyén; ha testvérei nem szántanak mélyen, fel kell emelnie intő szavát s magának kell az ekét megfognia. Segítségért esdekel a beteg, vigye oda Isten igéjét enyhítő gyógyszerül. .. . Nyugodt, elégedett lehet minden lelkipásztor, ha egy-egy elmondott beszéde csak egyetlen lelket nyerhet meg Isten országának. És ez örömben szabad dicsekednem! Az Úr evangéliomának építő erejében nem egyszer volt részem. Az Úré legyen ezért a dicsőség! Negyven évi időközben legalább is négyezer egyházi beszédet kellett intéznem az én testvéreimhez, s ha csak négyezer lélek talált volna is az általam meggyújtott világosságnál Istei országába: bizonnyal egy egész sereg tesz majd me ötem tanúságot, ha számadásra hív el Istenem!" „A pap örül az örülőkkel. Áradjon el körülte mindenütt a keserűség forrása, egy ,'csepp öröm megédesíti azt. Családja az egész gyülekezet, annak öröme az ő öröme. ... A boldogoknak öröméneke az ő szívében leghamarabb visszhangra talál. ... De sír a sírókkal is.