Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-07-08 / 28. szám

dető lészen. „Mennyei világosság körülvevé őtet és mikor a földre leesett volna, halla szózatot, mely ezt mondja néki: Saul, Saul, mit kergetsz engemet ? Es mondá: Kicsoda vagy Uram ? Az pedig mondá: Én vagyok a Jézus, a kit te kergetsz. Nehéz néked az ösztön ellen rugódoznod" (3—5. v.). Isten munkás tehát az ő Szentleikével megtérésében ! Az ő kegyelme nyilatkozik meg az ifjú lelkében. Most már nem cstiggedez, de bátran, elszántan lép a kijelölt munkatérre. Oly isteni elhívás volt ez, mely egykor a midianiták ellen harczra hívta Gedeont (Birák 6.), a jeruzsálemi templomban prófétává szólította Ezsaiást (Ezs. 6.), ifjan ragadta meg Jerémiást (Jer. 1.), fogva tartott más kegyeseket. Most már nem fél, sőt hittel eltelve indul a városba, a hol megmondják neki, mit kelljen cselekednie, így bizonyosodik meg Istennek mindenható ereje a gyarló emberen, ki csak homályosan, „mintegy tükör által" láthat. Mózesből, az egyszerű pásztorból, a nép vezére ; Dánielből, a fogolyból, a király kormányzótársa ; az evangéliom üldözőjéből pedig pártfogója lészen. Fontos teendő a vallástanításban az erkölcsi tanulság kivonatolása, a mi abban áll, hogy olvasás után a tanár az olvasottakat összefoglalja, most már hosszabb tárgyalás nélkül, de kellő nyomatékkal vési be a tanult tartalmat a gyermek lelkébe. Az alsó osztályokban a bibliai-történeti részek és példázatok erre bőséges alkalmul szolgálnak. Mondanom sem kell, hogy a mindennapi életre irányítás nélkül holt beszéd, üres szavak e részletek tárgyalása. Az Isten igéjének hatása az emberi lélekre, a léleknek az Isten félelmében gyümölcsöző volta gyönyörűen kifejezést nyer a magvetőről szóló példázatban (Máté XIII.); a könyörülő samaritánusról szóló példázatban mesteri vonásokban örökíti meg az evangélista az irgalmasság alakját (Lukács X.), — e vonások kidomborítása tehát főérdek a tanításban. Mikor a VII. osztálybeli hittani tanítás kapcsán az apostoli leveleket kell olvastatnom, itt is a dogmai vonatkozás mellett az élet számára kell nyújtani gyümölcsöző tanulságokat. A megtérés és megigazulás dogmai fejtegetésével kapcsolatban Pál leveleire, különösen a rómabeliekhez írott levélre kell utalnunk, mint kútfőre. Az apostol elhivatását Isten kegyelmi tényének vallja (Róm. 1, 5.), levele folyamán minduntalan utal ez isteni kegyelemre, mely által idvességre elválasztattunk a Jézus Krisztusban.1

A hittan ez abstrakt tanítását mily fenségesen bizonyítja a mindennapi élet, mely lépten-nyomon igazolja lelki erőnk fogyatékosságát, törekvéseinknek helytelen czélzatát, emberi bűnösségünket; ily állapotban képtelenek vagyunk üdvösségünk munkálására, megszerzésére. „Felébred ugyan lelkünkben a bűn tudata és a kárhozattól szabadulás vágya, azonban ez a tudat 1 Róm. 3, 9—12; 3, 21—30 ; 8. rész. V. ö. Ezék. 18, 20, Heidelb. káté 60. 61. k. Helv. conf. II. 15. czikk. és ez a vágy csakis akkor hozza létre a lélek békességét és csakis akkor vezérel el Istenhez, ha segítségünkre jő a Szentlélek." 1

Tanbeli részleteknél se merüljünk el az abstrakcziók világába, metafizikai gondolatfűzéssé ne váljék soha tanításunk, neveljünk az életnek! Mondanom sem kell, hogy a tanításnak benső melegséget, vallásosait buzgó színezetet a tanár egyénisége kölcsönöz. A középiskolai vallástanításra is nyilván vonatkozik, a mit dr. Kiss Áron a Protestáns Népiskolai Vallástanítás Módszertanában mond, hogy „á tanítónak vallásos jellemű embernek kell lenni, szeresse egyházát, ragaszkodjék ahhoz híven, de buzgósága sohase ragadja odáig, hogy igazságtalan legyen az idegen vallásúak iránt. Másik főkötelessége, hogy szeresse növendékeit. Harmadik főkötelessége, hogy legyen igaz." Az egyéni követelményekhez kell természetesen csatlakozni tudományos theologiai képzettségének, melynek birtokában mindenkor alaposan tájékozódjék a legelvont.abb vallási kérdések felől, bizton eligazodjék a különböző theologiai felfogások között. Ha hite lelki buzgósággal és tudományos készültséggel párosul, jól fogja megoldani tanító, nevelő feladatát. Összefoglaltam a biblia középiskolai tanításáról mondanivalómat, bemutattam pár tanításformát. Nem annyira mélyebb nyomokon induló tudományos fejtegetésekkel, inkább pedagógiai és didaktikai elvek birtokában, a megfigyelés és tapasztalás tanulságaival léptem olvasóim elé. Vajha tanulmányom gyümölcsöző lenne az egyház veteményes kertjeiben, az iskolákban, hogy terjedne és nyerne diadalt e földön az evangéliom, jönne el és valósulna meg ide alant e földön az Istennek országa! Barla Jenő, ref. főgimn. vallástanár. TÁRCZA. Az evangéliomi egyházaknak némely szocziális feladatairól. * Írta : Haypál Benő. A „Nagypénteki Ref. Társaság" otthonában szólni az evangéliomi egyházak szocziális feladatairól, nem a szürke elmélet ködös levegőjének vagdalása, hanem a gyakorlati élet sürgető parancsa iránt való engedelmesség, olyan — hogy azt mondjam — illetékes helyen, a hol e hajléknak kövei és lakói egyaránt az emberszeretetről beszélnek, szocziális munkára serkentenek. S ha gyönyörködünk az ev. eszmének ez alkotásában, e házban, a mely a mi Istenünké, s ha látjuk társadalmi életünk forrongását: a gyönyörűség el ne altasson, a forrongás 1 Dr. Erdős J., Ker. Hittan és Erkölcstan. Debreczen. 1905. 42. 1. * Felolvastatott a pesti ref. egyházmegyének f. hó 2-án tartott értekezletén.