Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-07-08 / 28. szám

ben ez a tantervben tantárgyról tantárgyra meg van jelölve. A szöveg e megválasztása helyes tárgyi szempontok nyomán történt, mert tényleg e bibliai szakaszok a forrásai a tantervbeli hit- és erkölcstani, sőt részben az egyháztörténeti tanításnak is. A hit- és erkölcstan tanításával kapcsolatban említem fel, hogy a tiszántúli ev. ref. egyházkerület az 1901. évi konventi tanterv követelményei szem előtt tartásával új vallástani tankönyvekről gondoskodott a legutóbbi években gimnáziumai számára. A régebbi idő óta használatban volt Kovács L. és Gergely K.-féle Keresztyén Hittannak a tanterv kívánalmai szerint átdolgozásával e czikk iróját, ugyané szerzők Erkölcstana átdolgozásával S. Szabó József debreczeni kollégiumi vallástanárt bízta meg. Az átdolgozásban a tárgyi és methodikai követelményekre tekintettel egyik lényeges újításunk volt, hogy úgy a hittani, mint az erkölcstani fejezetek alján petit sorokban soroljuk fel a szinonim tartalmú bibliai lókusokat, szakaszokat, hogy igy szinte utaljuk a tanárt és tanulót a bibliára. Persze e bibliai részletek olvastatása, ezeknek újabbakkal bővítése s ezek rendszeres egybefoglalása a szaktanárra vár. A bibliai szellemű előadás, az írásból merített tartalom és összefoglalás, ez a főérdek a hittani tanításban. Erre egyfelől a szorgalmas szaktanulmány, meg a tanár reátermettsége képesít. A hittani részletek tanítása különben is a tárgy természetéből kifolyólag bibliai eredetű és szellemű tartozik lenni. Ha a Szentírás a kútfő, a honnan merítünk, midőn a tanár e tantárgyak körében magyaráz, a biblia szelleméből merítse előadását, ezzel tápláljon, hassa át a szívet és nyújtson életerőt. Szóval úgy kell haladni a tanításnak, hogy minden alkalommal kitűnjék a bibliai tartalom. „Az írásból kell tanulnunk igaz bölcseséget, és kegyességet, az egyházak reformálását és igazgatását, a kegyesség minden cselekedeteinek ismeretét, végre a hitvóleményeknek helyeslését vagy megvetését és minden tévelygéseknek megczáfolását." (Helv. hitv. II.) Epen így az erkölcstani résznél! A moráltételek közül csak egyre kívánok rámutatni, melynek megvilágításában is a biblia nyomdokát követjük. Az erkölcstanban a magunk iránti kötelességek közt fontos helyet foglalnak el a test iránti kötelességek, ezek közt viszont a legfőbb, melyben összpontosulnak a többiek: az élet óvása. A tankönyv (S. Szabó József: Ker. Erkölcstan) „Az élet fentartása" czímen foglalja össze e tárgyban mondanivalóját (34., 35. 1.). A kérdéses fejezetben az író míg az életnek minden bajtól, veszedelemtől megóvását kötelességévé teszi az embernek, másfelől óv a test épsége ellen irányuló káros fellépéstől, mint a milyen a test sanyargatása, vagy az öngyilkosság. A test sanyargatása ellen beszél az írás ! Olvastassuk el a tanulókkal Lukács evangélioma VII. részt, mely szerint a kapernaumi százados szolgáját gyógyítja meg az Idvezítő; János evangélioma V. részt, mely szerint a Bethesda tavánál rég idő óta szenvedő gutaütöttnek adja vissza testi épségét. Mind felemelő részletek, mind azt igazolják, hogy az Idvezítő betegeket gyógyított s ezzel bemutatta, hogy a test épségének, egészségének megóvása szükséges és fődolog. Az egyetemes keresztyén egyháztörténet tanításában főleg az I. korszak, az apostolok és vértanúk kora tárgyalásánál lehet kútfő a biblia, bár a tanítás folyamán egyházkormányzati, szervezeti elvekért, istentiszteleti eljárásért mindig a Szentírásra, az apostoli kor felfogására utalunk. Nézzük most már, hogy az egyháztörténet tanításában mint érvényesül a biblia? Ha akár az Idvezítő életéről, akár az apostolok térítő munkásságáról tanítok, mindig elolvastatom a megfelelő bibliai szakaszokat, Péter alapvető munkája volt az első keresztyén egyházközség megalapítása. Úgy e tényt, mint bebörtönöztetését, majd kiszabadulását (Csel. 5. és 12. részek), Cornélius pogány százados megtérése történetét (Csel. 10.) elolvastatom a tanulókkal a bibliából. Ep igy a Jánosról és az ifjabb Jakabról szóló bibliai szakaszokat, életrajzuk kapcsán. A nagy apostol, Pál életét és térítő munkásságát szintén mozzanatról mozzanatra a biblia nyomán tárgyalom. Nézzünk életéből egyetlen részletet! Megtérésének története Cselekedetek könyve 9. részben van előadva. Elolvastam figyelemmel e rész 1—22. verseit. Felolvastatva, most már nem a teljes szöveget, hanem a szöveg főbb tárgyi pontozatait magyarázom. P. o. „kére a főpaptól leveleket Damaszkuszba a zsinagógáknak, hogy ha találna valakiket a tudománynak követőit vagy férfiakat, vagy asszonyokat, fogva hozná Jeruzsálembe (2. v.). E bibliai hely megértetése végett a következő magyarázatot tartom szükségesnek : Pál tudvalevőleg zsidó szülők gyermeke. A czilicziai Tarsusban született, előkelő, gazdag zsidó szülőktől (Kr. u. 10—12), kik őt kora vallásos szellemében nevelték fel. A szülői ház és iskolák fanatikus zsidó szellemét szíva lelkébe, küldik szülői Jeruzsálembe, hol Gamáliel rabbi lábainál tanulja a bölcseséget és tudományt. Fanatikus zsidó lelkülete keserűséggel észleli a krisztusi tanok hódítását, a mely csak röviddel előbb is a jeruzsálemi keresztyén hitközség megalapításában nyilvánvalóan megbizonyosodott. Csak most jött életre a kicsiny hitbeli közösség, már életképességének újabb bizonyságait adta 1 Szervezkedik, presbitereket és episkópusokat állít önönmagának élére, diakónusokkal láttatja el a szegények gondozását s a Mester által ápolt szeretetteljes szellemben karolja fel a szenvedők és betegek ügyét. Nem csoda, ha lángra gyúl az ifjú Saulus s a papi tanácstól, sőt annak fejétől, a főpaptól levelet kér, hogy „valakiket találna Damaskuszban a tudománynak követőit, férfiakat és asszonyokat", rabul ejthetné, szerte rombolhatná a Krisztus anyaszentegyházát. E keretben nyilván érthető az ifjú vallásos fanatizmusa ! Azonban ember tervez, Isten végez. 0, a ki bosszús szándékkal eltelve indul a keresztyének üldözésére, damaskuszi útjában megtér s az üldözőből igehir-