Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-06-24 / 26. szám

KÖNYVISMERTETÉS. Koporsó feletti imák rövid síri szókkal. Temetési alkalmakra irta néhai Édes Vincze tiszatarjáni ref. lelkész és egyházmegyei tanácsbiró. Sajtó alá rendezte Okos Gyula ref. theologus. Özv. Édes Vinczéné tulajdona. Ára 2 korona. A teljes jövedelem a tiszatarjáni egyház javára adatik. Vigasztalás a koporsók mellett. Temetési beszédek és imádságok. írta Fülöp József, körmendi ref lelkész. Ára 1 korona 50 fillér. 1905. Katona Imre könyvnyomdája Körmenden. A néhai Édes Vincze irodalmi hagyatékában talált és Okos Gyula theologus által sajtó alá rendezett eme kötetben található 96 temetési ima, mindenik rövid síri szókkal. A rendező e nagyszámú imákat így csoportosította: 1. Csecsemők és gyermekek felett (38 drb). 2. Nők felett (30 drb). 3. Férfiak felett (28 drb). Ez imák, úgy látszik, egy egész élet munkásságának a termékei, mert egy egész papi élet találhat csak annyi változatosságot, mint a mennyit ez a kötet feltüntet. Kérdés tárgyát képezheti azonban, hogy czélszerü-e a halál okának azt a sok változatosságát annyira kihasználni a koporsók mellett az imádkozó lelkésznek, mint a hogyan néhai Édes Vincze tette. Mert igaz ugyan, hogy a lelkésznek egyetlen alkalmat sem szabad elmulasztania, a mi a tanításra, a lelkek megnyugtatására csak kínálkozik. De azért túlságba mennünk e téren sem czélszerü. Túlságba téved pedig a lelkész akkor, lia annyira részletező, kutató, mintha ő a községben talán halottkémi szolgálatok teljesítésével lenne megbízva. E kötetben ugyanis ilyen czímü imák is találhatók : „ Csecsemő felett, a ki a keresztelői lakoma alatt halt meg", „Csecsemő felett, ki rátkórban nagy kínok közt halt meg", Mellrákban elhunyt nő felett. A körülményesség rovására esik az a másik dolog, hogy e kötetben ilyen cz. imák is találhatók: „Törvénytelen ágyból született gyermek felett", „Férjhez ment nő törvénytelen ágyból született gyermeke felett". Persze aztán ezekben az imákban ilyen passzusok találhatók: „Atyánk, a kegyes Jób így búsongott az ő nyomorúságának napjaiban : „Miért jöttem én ki az én anyámnak méhéből, azért-e, hogy látnám a nyomorúságot és a bánatot ós az én életemnek napjai gyalázattal rekesztetnének be". Avagy most is nem Jób eme szavaival sóhajthat-e fel a szánó részvét érzete? Hiszen e gyermek lételének első reggele is a bánat, a gyász reggele volt. A nem érzett fájdalom jajaival köszöntötte annak hajnalát (értse meg, a ki tudja), ez időtől számíthatók az ő nyomorúságának napjai, mert e nap tette őt a földnek szégyengyermekévé, e naptól fogva lett ő az emberiség legnyomorultabb s legszegényebb árvája. Oh Atyánk! Miért kellett ennek így történnie ? Miért született ő? Azért-e, hogy nagy bűnben fogantatván, lelki nyomorban éljen s mint gyalázat gyermeke haljon meg?" Ezt a néhány mondatot pedig csak azért közöltem le, hogy megítélje mindenki, vájjon szabad-e így imádkozni. Én nem mondom, hogy a lelkész ne ostorozza a bűnöket. De annak van más helye és módja. Az ima nem ostor, a koporsó nem botránkoztatás helye s a temetés nem arra való, hogy a kebleket, melyek úgyis fájnak, még jobban tüzesítsük, mérgesítsük, mert nem volna csoda, ha egy-egy ilyen szentencziás temetésnél botrány fordulna elő, a milyen tudtunkkal nem egyszer s nem egy helyen már bizony meg is esett. A mi mértékeink a Jézus az imádkozásnál is. De ő így nem imádkozott sehol sem. A bűnös nőnek is ezt mondta: „Eredj el és többé ne vétkezzél, mert hiszen — ha javítás a czélunk — az csak szelídséggel érhető el. Ha már most ezektől a hibáktól eltekintünk és úgy vizsgáljuk az imákat, azt lehet mondani, hogy alig van köztük olyan, mely egy-egy ihlet szülte ima magaslatára felemelkedhetnék, pedig az imádság költemény, költeményt pedig nem tud mindenki írni, azon ismeretes isteni adomány nélkül szó szóra halmozódik az író papírján. Itt is van szó, de sok, lélek azonban kevés, arról nem szólva, hogy az imaírás ismert szabályaira az író, kevés, vagy semmi gondot nem fordított. Van e helyett összevisszaság, — rend, logika hiánya a gondolatokban, a mi nem kisebb baj, sőt nem egy helyütt egy-egy borzasztó értelmetlenség. Mi ez pl. a 13-dik lapon?: „A deli termetű ifjú tüzelt szemeiben mint villog az erő és értelem fensége." (Csecsemő felett.) Ilyen bombaszt több is található. Némely imája nagyon rövid, — másban, mint egy lelkész felett elmondottban nem tud egyebet szólani, mint hogy az illető nagyon, de nagyon szegény vala. Holott a szegénység nem olyan nagyon emlegetendő, ha egyebet is mondhatunk, a minthogy mondhatunk is egy lelkész felett. A néhai Édes Vincze által írt előszó szerint: ez imák „egy mélyen érző szív fájdalmas sóhajtásai, a melyek azért bocsáttattak útra, hogy könnyítsenek a váltakra nehezülő terheken, t. i. a lelkészek terhein, a kiknek kezeik munkában kérgesülnek. Sajnos azonban, ezt az igazi hivatást alig érik el. Közülök ugyanis alig egy-kettő emelkedik felül a közepesnél is alacsonyabb színvonalon. A másik kötet írójának a neve már ismertebb név az irodalomban, mint a néhai Édes Vinczéé. Sűrűn bocsátja közre füzeteit és köteteit. E kötetet is azért adta ki, „mert a lelkész nincs mindenkor megfelelően hangolva és összejött teendők akadályozzák a teljesen önálló beszéd elkészítésében. Tehát nagy szolgálatot tesz neki, ha vannak birtokában beszédgyűjtemények, melyeknek egyikéből vagy másikából egy-egy, vagy több gondolatot, vagy épen részt is alkalmasan felhasználhat." E gyűjteményt is ezért adta tehát ki próbaképen. Tartalmaz e kötet 29 orác^iót, 5 síri beszédet és 10 imádságot. Az orácziók azonban sajátságos alkotásúak. Főtétele ugyanis mindeniknek van, de alapigéje egynek sincs. Ám ha az orácziónál textust nem igen szoktunk