Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-06-17 / 25. szám

érdemeket szerzett, mint tanügyi férfiú és mint ritka világos értelmű, tiszta jellemű politikus, hazánk újabb politikai és kulturális fejlődése terén is. De akár mint egyházi embert, akár mint tanárt, akár mint politikust tekintjük is, csak egy az, a mit felőle mondhatunk. Az, a mi e sírkőre is föl van vésve jellemzéseid: igaz vala! S lehet-e valami drágább, valami, a mi örökéletübb e -földön, ha nem az a bizonyságtétel, a mit ember felől embertársai e szavakban tehetnek : ő igaz vala ! ? Lehet-e emlék aere perennius, ha nem ez a bizonyságtétel? Es mi, kik Kovács Albertet ismertük, bizonyságot teszünk, hogy sírkövének fölirata valóban igazat mond, mert ő mindenekben igaz vala! S hogy valóban az volt, s hogy a Szentírás szavai örök igazságot fejeznek ki, a mikor azt hirdetik, hogy: „Az igazak emlékezete áldott!" — legékesebb" bizonysága annak ez emlék, a melyet Kovács Albert csendesen pihenő porai fölé emelt a tanítványok és az őszinte tisztelők hálás kegyelete. Az igaz ember iránt való áldó emlékezés gyűjtötte össze az emlékkő költségeit; s ha azokra a sorokra gondolok, a melyeknek kíséretében az adományokat beküldötték, nagyítás nélkül azt mondhatom, hogy ebben az egyszerű emlékben az igazak emlékezetét kisérő és föntartó áldás nyert látható és az enyészettel, a feledéssel hosszú időkön át megküzdeni képes megtestesülést. Az emlékkő, a melyet a hála és a kegyelet emelt Kovács Albert nyugvó porai fölé, íme áll. Úgy állítottuk ezt föl, úgy vetettük meg ennek fundamentumát, s oly anyagból emeltük, hogy biztosan álljon s a fölötte átcsapó viharnak zúgó szele, az idő vasfoga meg ne ingathassa, meg ne emészthesse. De mégis, a mit ember kézzel alkot, csak elmúlandó és az enyészet martaléka. Jöhet földindulás, mely megrendíti ez emlék alapjait; jöhet vihar, a melynek rohanó szele ledöntheti e piramist; az idő vasfoga belevághat és porrá őrölheti kemény kövét: esak egy nem lehet, az, hogy Kovács Albert szellemi alkotásait s alkotásai által szerzett érdemeit valami elfeledetté tehetné és az ő áldott emlékezetét lelkünkből kiolthatná, mert ő igaz vala és az igaznak emlékezete örökké áldott! Ezzel az áldó emlékezettel álljuk körül e sírt s " tesszük le arra az érdemet jutalmazó, örökzöld babért! Ti, kihűlt porok, nyugodjatok csendesen, a boldog föltámadás reményében ! Te, Kovács Albertnek örök életbe költözött lelke pedig lengj körül bennünket, s taníts meg szeretni, építeni egyházat és hazát, hogyha majd mi is elköltözünk, lehessen a mi emlékezetünk is, miként a tied, miként az igazaké: örökké áldott! A beszéd elhangzása és a koszorú elhelyezése után még a theoiogiai ifjúság énekelte el a XC. zsoltár első versét, s ezzel véget ért a kegyeletes ünnepély. Az emlékre begyűlt összegekről s a kiadásokról legközelebb e lap hasábjain fog nyilvánosan elszámolni a tanári kar. Már most is jelezhetjük azonban, hogy az adományokból körülbelül 1000 korona maradt ínég fenn, a mely az árvák javára lett volna elhelyezendő. Kovács Albert özvegye azonban kijelentette, liogy ez Összegre nem reflektál, hanem férje emlékét örökre fentartandó alapítványképen a theoiogiai akadémiának kivánja adományozni. KÜLFÖLD. Külföldi szemle. A német történetírók ez évi április 21-én Stuttgartban tartott (9-dik) nagygyűlésén Tröltzsch, heidelbergi tanár, az ismert nevű vallástörténetíró, nagyérdekű előadást tartott „A protestantizmus, jelentőségéről a modern világ fejlődése tekintetében" czímmel, mely azóta a nagyhírű Sybel-féle folyóiratban s önállóan is megjelent. Főbb gondolata az, hogy a protestantizmus nem egységes, sőt inkább folytonos fejlődésben („etwas Werdendes") van; hogy különbséget kell tennünk annak régebbi és újabbi alakja között, s hogy az utóbbi a modern világnézetnek erősebb behatása alatt áll, mint megfordítva, s végül, hogy a régebbi protestantizmusnak lutheri alakja sokkal nagyobb mérvben képviseli még a középkori világfelfogást, mint sokan hiszik ós gondolják. Daczára annak, hogy Luther a világegyház fogalmát megdöntötte, mégis megmaradt az egyháznak, mint supranaturális iidvintézetnek régi fogalma. Ezenfelül a protestantizmusban van a középkori aszkezisnek jókora adagja, a mennyiben a szerzetesség középkori alakját ugyan elvetette, de azért megtartotta Augustinus ama felfogását, a mely szerint a nemi ösztön bűn s az eredendő bűnt a nemzés propagálja az emberiségben. Hozzájárul még az is, hogy a protestantizmus régebbi alakja még csak meg sem kisérlette a nyers büntető törvényhozás enyhítését, nem alkotta meg a világi államot s a politika önálló ethikáját, hanem a helyett vallásos intézménynek deklarálta az államot (főleg az ó-prot. felfogás 1), keresztyén egyházi értelmet adott a felsőbbségnek és ezzel hatalmasan növelte az autokratizmust. A tulajdonképeni demokráczia eredetileg a kálvinizmus előtt is idegen. Az emberi jogok alapeszméi nem tőle, hanem az általa oly hevesen támadott újrakeresztelőktől származnak. Végiil a régebbi protestantizmus ép oly kevéssé teremtette meg a modern tudományt, a mint másrészt a modern művészet sem vezethető vissza ő reá közvetlenül. A humanizmus és az újrakeresztelők mozgalma a perifériákon sokkal nagyobb befolyással volt a modern világfelfogás megalkotására, mint a protestantizmus, a mennyiben ő még az egyházias jellegű kultura régióiban mozog. Ezzel azonban megtörte a régi világfelfogás kemény dióját, hogy az üdvbizonyosság elérésének kérdését a külvilágból a személyes meggyőződés terére vitte át; az érzéki sákramentumi üdvhatást psychologiai indokokra vezette vissza, s ezzel a személyiség önállóság 'át s a szellemi bensősé"-és szabadság jogát emelte érvényre a valláserkölcsi dolgokban. S a mennyiben ettől a követelménytől el nem áll, s annak tudatát folyton ébren tartja, annyiban 50