Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-06-17 / 25. szám

lesznek s meg lesz teremtve a magyar kálvinista élő hittől duzzadó és lüktető eleven egyházi élet: akkor is alázattal fogunk meghajolni az Úr előtt, s talán nem leszünk a Krisztus példázatabeli „haszontalan szolgák": „mert csak a mit kellett cselekednünk, azt cselekedtük". Pálóczi Horváth Zoltán dr. ISKOLAÜGY. Az orsz, ref. tanáregyesület Apponyi és Kossuth minisztereknél. Lapunk mult heti számában csak röviden emlékeztünk meg arról, hogy az orsz. ref. tanáregyesület, Dóczi Imre vezetése alatt, küldöttségileg tisztelgett a vallás- és közoktatásügyi, valamint a kereskedelmi miniszter előtt, részint hogy üdvözletét tolmácsolja, részint pedig a felekezeti s közelebbről a ref. tanárságot közelről érdeklő ügyek kedvező elintézését kérje. Megemlékezésünk csak azért volt olyan rövid, mert vissza kívántunk még térni e tisztelgésre, közölvén egész terjedelmében azt a két szép beszédet, a melyben Dóczi Imre a minisztereket üdvözölte és az egyesület kérelmeit tolmácsolta. Az egyesület küldöttségében részt vettek, Békésről: Dókány Sámuel; Budapestről: Molnár Sándor, Fiók Károly, Laky Dániel, dr. Pruzsinszky Pál, dr. Erdélyi Lajos, Samu János, Ravasz Árpád, Nyusztay Antal, Halász Zsigmond, dr. Barthos Kálmán a főgimnázium, B. Pap István a theol. akadémia részéről; Debreczenböl: Dóczi Imre, dr. Gulyás István, Orosz István, dr. Nagy Zsigmond, Nagy Vilmos, S. Szabó József; Hódmezővásárhelyről: dr. Imre Lajos, Bencze Zsigmond ; Kecskemétről : Katona Mihály, Fazekas Ferencz; Halasról: Szathmáry Sándor, Bernáth Lajos; Kunszentmiklósról: Pátkay Imre; Miskolczról: dr. Kovács Gábor; Nagyenyedről: Fogarassy Albert; Pápáról: Thury Etele, lic. Rácz Kálmán ; Szatmárról: dr. Hancz Jenő; Hajdúböszörményből: Köblös Samu; Székelyudvarhelyröl: Gönczy Lajos. A küldöttséget dr. Bakonyi Samu, debreczeni orsz. gyűlési képviselő mutatta be a minisztereknek, a kik közül előbb Kossuth Ferencz kereskedelmi miniszternél tisztelegtek, azután pedig gr. Apponyi vallás- és közoktatásügyi miniszter előtt. Kossuth miniszterhez Dóczi Imre a következő beszédet intézte s ennek kíséretében nyújtotta át az egyesületnek a vasúti kedvezményekre vonatkozó kérvényét : Nagyméltóságú Miniszter Úr! Kegyelmes Urunk! Az országos református tanáregyesület képviseletében jelentünk meg Nagyméltóságod előtt, hogy egyesületünknek, mely a prot. tanügy fejlesztése által nemzeti kulturánk építésére a hazai ref. közép- és főiskolai tanárságot egyesíti kebelében, Nagyméltóságod iránt érzett mély tiszteletét, őszinte üdvözlését és tiszteletteljes kérését tolmácsoljuk. A ref. tanárság, mely évszázadok óta a magyar nemzeti közműveltség igaz harczosai közé tartozott, s melynek keble a nemzet szívverésével mindig Összedobbant, őszinte hazafias örömet érez mostan is, midőn a nemzeti megpróbáltatás nehéz,,napjai után hazánk kormányát olyan férfiak vették kezükbe, kik a magyar nemzeti aspiráczióknak eddig is zászlóvivői s politikai küzdelmeiben hazánk jövő fejlődésének erős oszlopai voltak. Különös örömünkre szolgál, hogy e kormány tagjai között épen Nagyméltóságodat üdvözölhetjük, a kit nem csak a nemzetünket újjáteremtő Herostól nyert szent öröksége avatott a magyar nemzeti eszmények vezérévé, de a kinek széles látókörétől és magas világnézetétől bizton reméljük, hggy kereskedelmi politikánkban is hazánk kulturális fejlődésének fog erős alapokat teremteni. Ez a reményünk ád nekünk alapot arra, hogy midőn Nagyméltóságodat nemzetünk kormányában tanáregyesületünk nevében mély tisztelettel üdvözöljük, a prot. felekezeti tanárságnak egy régi kérelmét, mondhatni: régi sérelmét bizalommal terjesszük Nagyméltóságod elé. E kérelem tárgya, hogy az állami tanintézetek tanárai által élvezett vasúti kedvezményeket kegyeskedjék a prot. felekezeti tanárságra is kiterjeszteni. A prot. közép- és főiskolai tanárság ugyanazon képesítés birtokában s kevesebb javadalmazás mellett ugyanazt a nemzeti hivatást teljesíti, mint az állami tanintézetekben működő kartársaik. A tanulmányaiban való folytonos haladás és önképzés, melynek a kulturális központokkal való gyakori érintkezés, a szünidők folyamán tehető tanulmányutak a leghatalmasabb eszközei, a prot. tanárnak is ép oly hazafias és erkölcsi kötelessége, mint az állami tanintézetek tanárainak. S minden különbség, mely a felekezeti és állami tanárság helyzete közt fennáll, csak a felekezeti iskola kulturális munkáját bénítja meg s hazai közoktatásügyünk Összhangzatos fejlődését veszélyezteti. A kérelmünk tárgyát képező vasúti kedvezmények pedig nemcsak az állami és felekezeti tanárság — nemzeti közoktatásügyünknek egy testet alkotó tagjai — közt okoznak bántó megkülönböztetést; de ujabb időben, a mióta prot. középiskoláink államsegélyes helyzete folytán az államsegélyes tanintézetek tanárainak egy részét a közoktatásügyi miniszter nevezi ki, ínég prot. tanárságunk kebelében is olyan képtelen helyzetet idéztek elő, hogy a miniszter által kinevezett tanáraink — mint állami tisztviselők — vasúti kedvezményben részesülnek, a többiek nem. S így a testületi szellem egysége és az összetartozás érzete még prot. iskoláinkban is meg van zavarva. Ha e vasúti kedvezmények élvezete az állami funkczió végzéséhez van kötve — a minthogy újabban kiterjesztetett a közigazgatási választott tisztviselőkre is —