Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-06-17 / 25. szám

mi nem ismerünk magasztosabb állami funkcziót, mint a nemzeti közművelődés oltára körül teljesített szolgálatot, s úgy gondolkozunk, liogy ha valakire nézve meg kell könnyíteni az utazás feltételeit, épen a tanárok azok, hogy e hazának minden szögletét megismerhessék és saját ismeretük alapján tanítványaikkal, a nemzet ifjúságával, e haza minden göröngyét megszerettessék. Tisztában vagyunk azzal is, hogy kérésünk teljesítése az államnak esetleg némi áldozatába kerül De prot. iskoláink iránt, melyek évszázadokon át — csupán a liitfelekezeti buzgóság áldozatkészségéből fentartva — a magyar nemzeti szellemnek mindig erős védvárai voltak, nemzeties irányú nevelésükkel a nemzeti öntudatot elnyomatásunk szomorú korszakaiban is ébren tartották s a magyar nemzeti állani kiépítésén munkáltak: a magyar államnak nagy tartozásai vannak s e tartozásnak csak filléreit teszi az az államsegély, a melyben iskoláink pár évtized óta részesülnek. És ha az állam elismeri prot. iskoláink nemzeti jelentőségét és irántuk való tartozását a részükre nyújtott államsegéllyel, ki kell terjesztenie támogatását ez intézetek tanáraira is; elő kell mozdítania e tanárok önművelését is, annyival inkább, mert az állampénztárnak a felekezeti tanárság vasúti kedvezményeiből esetleg támadható veszteségei nemzeti kultúránk fejlődésében gazdagon megtérülnek. Ugyanazért engedje meg . Nagyméltóságod, hogy ez ügyben bizalommal és reménységgel átnyújthassuk kérvényünket, s tiszteletteljes kérésünk mellett fogadja kegyesen ismételt üdvözlésünket. A miniszter, mint már jeleztük, méltányosnak nyilvánította a kérelmet, s arra kérte az egyesület elnökségét, hogy terjessze be a ref. fő- és középiskolai tanárok számára vonatkozó kimutatást, a melynek alapján a pénzügyi számításokat megtehesse. A kereskedelmi minisztertől gr. Apponyi kultuszminiszterhez vonult a küldöttség, s itt Dóczi Imre a következő beszédet mondotta: Nagyméltóságú Miniszter Úr! Kegyelmes Urunk 1 Az országos református tanáregyesület képviseletében jelentünk meg Nagyméltóságod előtt, hogy egyesületünknek, mely a prot. tanügy fejlesztése gJUal nemzeti kulturánk építésére a hazai ref. közép- és főiskolai tanárságot egyesíti kebelében, Nagyméltóságod iránt érzett mély tiszteletét, Őszinte üdvözlését és tiszteletteljes kérelmét tolmácsoljuk. A ref. tanárság, mely évszázadokon át a magyar nemzeti közműveltség igaz harczosai közé tartozott s történelmünk viharos korszakaiban a nemzeties irányú nevelésnek nem egyszer zászlóvivője is vala, őszinte hazafias örömet érez a felett, hogy kulturális intézményeink élén s hazai közoktatásügyünk kormányán Nagyméltóságodat üdvözölhetjük, a kit eddigi politikai küzdelmei a magyar nemzeti törekvések, sőt a magyar nemzeti eszmények előharczosává avattak. Az a körülmény pedig, hogy a ref. tanárság saját nevelési irányzatát a Nagy méltó ságod közoktatásügyi kormányzati elveivel egynek, közösnek tudhatja, a nemzeti kultura munkásai és vezére közt levő viszonyt csak bensőbbé teszi, Nagyméltóságod iránti tiszteletünket mélyíti, bizalmunkat erősíti. De másfelől, épen nemzeti közoktatásügyünk magas érdeke s ez érdek szolgálatában összeforrott törekvésekből fakadó bizalom bátorságot ád nekünk arra is;

hogy üdvözlésünk alkalmával a prot. felekezeti tanárság anyagi helyzetére tisztelettel felhívjuk Nagyméltóságod nagybecsű figyelmét. Hazánkban a közoktatásügy nagyobb részben a hitfelekezetek vállain nyugodván, meg vagyunk győződve, hogy Nagyméltóságod politikai bölcsesége teljes mértékben méltányolja azokat a nagy szolgálatokat, melyeket a többi hazai hitfelekezetek tanintézetei között a ref. közép- és főiskolák negyedfél század óta a magyar nemzeti államnak tettek. E ref. iskolák, melyek a magyar nemzeti szellemnek mindenkor erős védvárai voltak s melyek már tanulóik kontingensénél fogva is a magyar faj, az államfentartó elem szellemi erősítésén munkálnak, újabb időben a kor magasabb kulturális igényeivel szemben anyagi erejökben annyira meggyöngültek, hogy legnagyobb részüket csak az 1884. évi XX. t.-cz. alapján nyújtott államsegély emelte a korszerű berendezés színvonalára. De ez államsegély után is, a mellyel a magyar állam csak saját alapjait erősíti, saját bástyáit szilárdítja meg, gyógyítatlanul maradt iskoláinknak egy égető sebe: tanárainak javadalmazása, mely az állami tisztviselők s köztük az állami tanárság 1904. évi fizetésrendezése után mélyen alatta áll az állami tanintézetekben működő kartársaik javadalmazásának. Pedig a prot. felekezeti tanárság ugyanazon képesítéssel bírva, ugyanazt a nemzeti hivatást teljesíti, mint az állami tanintézetek tanárai. S ha az állam eddig nyújtott anyagi támogatásával elismerte iskoláink nemzeti jelentőségét s irántuk való tartozását, akkor ez államsegélynek olyan fokra kell emelkednie, hogy a prot. iskolák mind tanügyi berendezésök, mind tanáraik javadalmazása tekintetében az állami tanintézetekkel egyenlő színvonalra emeltessenek. Megköveteli ezt a magyar állam érdeke, mert minden különbség, mely a felekezeti és állami iskola színvonala s a felekezeti és állami tanárság helyzete közt fennáll, a felekezeti iskola kulturális munkáját bénítja meg s hazai közoktatásügyünk összhangzatos fejlődését veszélyezteti. Belátták e követelmény jogosultságát Nagy méltóságod elődei: Wlassics és Berzeviczy miniszterek is, kik már az állami költségvetés keretében gondoskodni kívántak a felekezeti tanárság fizetésének állami kiegészítéséről. Fájdalom, a közbejött szomorú s egész nemzeti életünkre lesújtó politikai viszonyok a felekezeti tanárság reményét is még csirájában megsemmisítették. Most azonban a viszonyoknak gondviselésszerű változása után, midőn nemzetünk ismét ura lőn saját akaratának, bizalommal várjuk Nagyméltóságodtól, hogy a felekezeti tanárság kulturális szolgálatait méltányolva, az elejtett